Kyoto, Japán korábbi fővárosa

A leghíresebb japán kosztümös filmek, mint például Az utolsó szamuráj, az Egy gésa emlékiratai, vagy Kuroszava A vihar kapujában című alkotások – egytől egyig Kyotoban játszódnak, s ez nem véletlen. Japán legismertebb tradicionális társadalmi csoportjai, melyek az ország egzotikumának is számítanak, a gésák, szamurájok, yakuzák így vagy úgy, de kötődnek az egykori fővároshoz. Nem véletlen, hogy itt találjuk Japán legjelentősebb gésanegyedeit, hogy Kyoto óvárosa UNESCO Világörökségi védelmet élvez, sőt, a városban máig virágzanak a japán kultúra további olyan elemei, mint a washoku (a japán konyhaművészet, mely 2013 óta UNESCO eszmei világörökség), a tradicionális öltözködési kultúra (pl. kimonó), vagy a virágrendezés (ikebana).

A Honsú szigetén fekvő Kyoto több mint ezer éven át volt a Felkelő Nap országának birodalmi központja. Történelmi, kulturális szerepét „beceneve” is jól tükrözi: a tízezer szentély városa. A Kyoto elnevezést a XI. század óta viseli („főváros”), majd, amikor 1868-ban Edóból Tokió lett („keleti főváros”), Kyoto egy rövid időre a Saikyo („nyugati főváros”) nevet viselte, de további elnevezései is mind fővárosi rangjára utaltak. Végül is 794-től 1868 között Kyoto volt a japán császár székhelye, s itt állt rezidenciája. Az évszázadok során rengeteg tűzvész és háború dúlta az ősi várost, de szerencsére a második világháború legnagyobb pusztításai – atombomba és légitámadások – kulturális jelentőségének köszönhetően megkímélték, így számtalan híres templom, szentély és más felbecsülhetetlen értékű történelmi helyszín vészelte át az idők viszontagságait. Napjainkban, 1,4 milliós lakossággal az ország hetedik legnépesebb városa.

Kyoto egyik leghíresebb nevezetessége a zen buddhizmus egyik ágához, a rinzai szekta sókokudzsi ágához tartozó Kinkaku-ji, vagyis az Aranypavilon templom, mely a többi között az ősi Kyoto történelmi műemlékeinek egyike, s mint ilyen, 1994 óta UNESCO Világörökségi védelmet élvez. A lenyűgöző pavilon a XII. században eredetileg nyaralónak épült, majd palotává, végül, a XIV. század végén templommá alakították. Érdekessége, hogy szintjei különböző korok építészeti stílusát tükrözik: a földszint a Heian-kori (794–1185) palotaépítészet, az első emelet a szamurájház-építészet, míg második emelete a zen építészet példája. A Kinkaku-ji híres kertjeiről is, melyek a Muromachi korszak, vagyis a japán kerttervezés klasszikus korának stílusában készültek.

Szintén az UNESCO Világörökség által védett épületkomplexum a híres Nijo kastély is, mely egy a XVII. században, Tokugawa Ieasu sógun által építtetett, palotákból, egyéb épületekből, vizes árkokból és kertekből álló védelmi rendszer. Bár a Tokugawa sógunátus Edót használta, mint fővárost, kyotoi rezidenciaként a Nijo kastély szolgált. A komplexum legszebb része, a Ninomaru kastély főként aprólékos munkával elkészült díszítéseiről nevezetes. A Nijo kastélyt övező kertekben, illetve a palota épületeiben barangolva gondolatban visszarepülhetünk a középkori Japánba, s részesei lehetünk a korabeli mindennapoknak, ahogy olyan titkokba is bepillanthatunk, hogy miért építették az épületeket nyikorgó padlódeszkákkal? Végül is jobb félni, mint megijedni, így biztosan hallani lehetett, ha valaki közeledett.

Japán Nemzeti Kincseinek mintegy 20 %-a, és az ország Fontos Kulturális Értékeinek 14 %-a található magában a városban, melyek között első sorban sintó szentélyek (így a Kamigamo, vagy a Shimogamo) és buddhista templomok (To-ji, Kiyomizu-dera, Saiho-ji, Tenryu-ji, Ryoan-ji, Nishi Hongan-ji, Daigo-ji, Ginkaku-ji, Ninna-ji és a Kozan-ji ) szerepelnek. Érdemes megemlíteni e szent helyek kertjeit is, melyek lelki feltöltődésre szolgálnak, elgondolkodtatnak és gyönyörködtetnek is egyben. A kerteket, mint átfogó kompozíciót értékelhetjük, melyben a különböző szögekből láthatjuk, ahogy a természetben kifejeződnek az évszak, napszak és időjárás sajátosságai. A leghíresebb ilyen japánkert a már előbb említett Ryoan-ji szárazkertje, mely stílus a zen templomokból ered. Itt kevés a növény és víz sincs, de kavicsok, vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével felidézik a víz hangulatát. Jellemzője még az érdekes sziklák, illetve a moha és az alacsony növésű bokrok.

Kyototól nem messze, az Inari-hegy lábánál található Japán egyik legnagyobb sinto szentélye, a gabonaistennek, Inarinak ajánlott Fusimi Inari-nagyszentély, mely az összesen több mint 10 000, cinóbervörösre festett toriiról  (szentélykapuról) nevezetes, melyek festői kontrasztot képeznek a táj fölé boruló japán cédrusok zöld lombjával.  A szentély eredetileg 711-ben épült, főépülete ma látható formáját a XV. század vége óta őrzi. Bár Inarit ma elsősorban, mint a rizs patrónusaként imádják, a korai időkben az üzlet, a kereskedők védelmezője is volt, így minden egyes toriit egy-egy japán vállalkozás ajánlott fel a szentélynek. Számos rókaábrázolást (szobor, kút) is találunk a Fusimi Inari-taisha területén, ami más sintó szentélyeknél szokatlan. A rókát összekötőnek tekintették, s gyakran egy kulccsal a szájában ábrázolják.

Kyotoban – mint a japán tradíciókat hűen őrző városban – találjuk az ország leghíresebb gésanegyedeit (hanamacsi) is, így a Gion Kobut, a Pontochot, vagy a Kamishichikent. Ezek egész Japánban a legmagasabb státusú, igen drága negyedek, első sorban politikusok és tehetős üzletemberek látogatják. Kyotóban a gésákat geikoknak nevezik, a gésa megnevezést itt egyáltalán nem használják. A másik két hanamacsi, a Gion Higashi és Miyagawa-cho geikoi szintén igen elismertek, de nem annyira magas rangúak, mint a másik három negyed gésái. E gésanegyedeknek különálló jogaik, saját közigazgatási rendszerei vannak, jellemző rájuk a tradicionális építészet és szórakoztatás (teaházak). Kyotoban a városi kormányzat külön projektben igyekszik megvédeni Gion régi házainak és utcáinak helyreállítását, állagmegóvását, hogy a városrész eredeti szépsége továbbra is megmaradhasson.

Kyoto nyugati peremén található Arashiyama, a város egy hegyvidékes kerülete, melyen az Oi-folyó vág keresztül, kialakítva az Arashiyamára oly jellemző képet. Az országos jelentőségű, festői szépségű történelmi emlékhely számos fotóról ismerős lehet még azoknak is, akik korábban nem jártak itt. Legizgalmasabb látnivalói közül az Arashi-hegy (Arashiyama) lejtőin található például a híres Iwatayama Majompark, ahol több mint 170 japán makákó él, melyeket leginkább a téli zimankó idején a meleg vízben ücsörgő képeik tették híressé. A turisták közel mehetnek hozzájuk és fotózhatják is őket, de érdemes velük vigyázni, mert a békés, vízben való ücsörgés csak a téli hidegek idején jellemző, melegebb időben jobb szórakozásnak találják a gyanútlan érdeklődők majom ürülékkel való megdobálását.

A környéken található a szintén UNESCO Világörökségi védelmet élvező Tenryu-ji rinzai zen buddhista templom, melyet 1345-ben alapítottak, s lenyűgöző, színpompás park veszi körül. Szintén tavasszal és ősszel érdemes felkeresni a folyón átívelő Togetsukyo-hidat (szabad fordításban Hold átkelő híd, mely a Majompark bejárata mellett található), ahonnan lenyűgöző látványt nyújtanak az Arashi-hegy oldalán szirmaikat bontogató cseresznyefák, vagy az ősz színeiben pompázó lombozat. Egészen más jellegű rengeteg a közeli Sagano bambuszerdő, mely romantikus hajnali kirándulások alkalmával a legkülönlegesebb hangulatú: amikor a könnyű szellő lágyan ide-oda fújja a bambusz szárakat. A növény évszázadokon keresztül számos helyi termék alapanyaga volt, így dobozokat, kosarakat, poharakat készítettek belőle.