Kriván / Kriváň

A Magas-Tátra főgerincéből a Csubrinánál elágazó hatalmas szárnyvonulat végén, a Tátra nyugati végváraként tör a magasba a Kriván (2494 m) ferde szarva. Minden oldalról elszigetelten álló hatalmas tömege szabadon nő ki a tövében elterülő völgyekből, bárhonnan is nézzük, mindenfelől ugyanabban a jellegzetes, északnyugat felé meredeken lemetszett alakjában mutatkozik a szemlélő előtt. A Kriván egyike a Tátra leghíresebb kilátóhegyeinek. Szabályos háromszög alakú kúptető, ahogy az alpesi jellegű csúcsokat rajzolni szokták. Szédületes a letekintés róla a Nefcer- és a Kapor-völgybe, érdekes látványt nyújt látványt az átellenben húzódó Hrubo-gerinc szaggatott toronysora. Különösen megkapó az ellentét a nyugat felé elterülő Liptói-Tátra nyugodt körvonalú hegysora és a Magas-Tátra keleti irányban egymásután tornyosuló vad sziklatengere közt. A Magas-Tátra nyugati végén őrt álló Kriván a hegység hét olyan csúcsának egyike (ezek között pedig a második legmagasabb), amelyre jelzett turistaúton feljuthatunk.

A Kriván azon hegycsúcsok közé tartozik, melynek évszázadokra visszatekintő történelmi múltja van. Mátyás király korában a hegyoldalakban aranyat bányásztak, a bányákat 1788-ban zárták be. A tárnák magasan fent a déli gerinc nyugati, és a Kriván-vállak északi oldalán voltak. A Krivánt már a legrégibb tátrai irodalomban is említik. Frölich DávidMedulla… (1639) és Viatorum… (1644) című műveiben a 21 földrajzi elnevezés között szerepel a nép által Kriwannak nevezett cauda bubula, azaz meggörbült szarv. A Kriván első ismert megmászója Czirbesz Jónás András volt, aki 1773. augusztus 3-án mászta meg, de valószínű, hogy a bányászok már korábban is jártak a csúcson. 1840. augusztus 4-én Frigyes Ágost szász király is felkereste a csúcsot, ennek emlékére 1841-ben a csúcson emlékoszlopot állítottak, amelyet azonban szlovák hazafiak rövidesen leromboltak.

Nem tartozik a legmagasabb Tátra-csúcsok közé, de a liptóiak a XVIII-XIX. században a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának tartották. J. E. Fichtel, a Kárpátok kiváló ismerője 1791-ben megjelent Mineralogische Bemerkungen von der Karpathen című művében magasságát 2000 ölre (3783 m) becsülte és „Ausztria” legmagasabb csúcsának tartotta. Hacquet 1793-ban végzett barometrikus mérései alapján 1231 öl (2334 m) magasságúnak tartotta.

A Kriván a XIX. századtól kezdve nem hivatalosan Szlovákia, a szlovákság jelképe. Ľudovít Štúr, a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője is több alkalommal vállalkozott megmászására. A csúcs a szlovákok szimbóluma, nemzeti hegye és zarándokhelye, számos irodalmi mű témája. A Krivánra Csorbatótól (1350 m) a piros jelzésű Felső turistaúton, majd az ebből elágazó kék jelzésen, a Három-forrástól (1140 m) pedig a zöld jelzésű turistaúton juthatunk fel.

 

Kriván újratöltve

„8:30-kor landolunk a Három-forráshoz közeli fizetős parkolóban. Az idős bácsi még áthelyezi egy kicsit a parkoló szélét jelölő bóját, hogy beférjünk, majd lezárja a parkolót, mert megtelt. 4.60 Eur-ért parkolhatunk. Gyors öltözés, és már indulunk is felfelé (azaz lefelé, mert a Három-forráshoz a parkolótól rövid lejtmenet vezet). Az eligazító táblánál már tömegek, így a fényképezést kihagyjuk, irány felfelé a zöld jelzésen. Fák hiányában a napsütésben pillanatok alatt mindenkinél beindul a szervezet természetes hűtési reflexe, ruhát nem hagyva szárazon. Az út izgalmasnak legkevésbé sem mondható, habár a panorámája kárpótol az út egyhangúságáért. Végignézve a zöld jelzésen (feljebb rálátva a kék jelzésre is), mintha zarándokhely lenne a Kriván és tömegek érkeznek mindkét irányból. 11:10-re érjük el 2120 m-en a kék jelzést. Na, innentől még zsúfoltabb a turistaút. Az útelágazás után kicsit mászós rész. Közvetlen ez után bedobunk egy-egy szendvicset, mert a korareggel elfogyasztott két szendvics szolgáltatta energia kifogyóban volt. A laposan elnyúló gerincet követően már csak a csúcs előtt kell mászni egy kicsit, melyet érdekessé tesz a csúszós szikla, és a le- és felfelé hömpölygő tömeg. 12:15-re érünk fel a csúcsra. Még szerencse, hogy elég nagy kiterjedésű a csúcskereszt környéke, de így is alig lehet a zsákot lerakni. A csúcson találkozunk Debrecenből érkezett túratársakkal (gratulálunk nekik a szép teljesítményhez). Fényképezés, sajna a tömegből nem igazán tudtam egy jó panorámához szükséges sorozatot készíteni, később meg erőteljes felhősödés korlátozta a szép kilátást. Nekiülünk kajálni (olyan érzés, mintha moziba ülnénk: egymás fölé magasodó sorban ülnek a turisták és nézelődnek, esznek). 14:00-kor indulunk el lefelé. A felhőzet, mely a kilátást sokszor erősen korlátozta, most néha jól jön árnyékot szolgáltatva. Lejtmenetben egy-két fotó + megviselt térdízület. Leérve a Három-forrás útelágazáshoz gyors frissülés a forrásból, majd irány az autó.”