Harminc alagút és keselyűk – a Via Verde de la Sierra, Spanyolország

Utazni ezerféleképpen lehet – a legtöbben mégis megelégednek néhány utazási formával – várost néznek vagy a tengerparton nyaralnak. A világra nyitottabb, felfedezés vágyától hajtott utazók belevágnak komolyabb kihívásokba is – de ők gyakran épp a másik végletbe esnek bele, a teljesítményt hajszolják, a veszélyt keresik, s nem ér fel a értékrendjükben egy hangulatos gyalogtúra egy kitett via ferráta útvonal végigjárásával.

A helyes út valahol középen van – ne elégedjünk meg a tömegturizmus által unalmasra koptatott, varázást vesztett világhírességekkel, de ne becsüljük le a kevésbé félelmetes kihívást kínáló élményeket sem. Spanyolország felfoghatatlanul hatalmas tájain persze mindenféle kalandformát megtalálunk – a Pireneusok vad hegygerinceitől a Costa del Sol fókatelep-szerű strandjain át az ételkészítés haikuját mesteri szinten művelő tapas-bárokig – biztosan nem fog unatkozni az, aki az Ibériai-félsziget felfedezését választja. Különösen igaz ez a legdélebbi tartományra, Andalúziára.

Andalúziában ugyanúgy jellemzőek a lenyűgöző mór emlékek, vagy a hegyekben eldugott fehér falvak, mint a mélykék tenger, és a kabócadaltól hangos paratölgyesek, itt megtaláljuk a látványos túraösvényeket és a kiváló éttermeket is. De erre a változatos tartományra is igaz a tétel – ne  csak Sevilla, Cordoba vagy Granda városait látogassunk meg: ezek a helyek valóban páratlan kulturáis örökséggel rendelkeznek, de a valódi andalúz hangulatot az elhagyatottabb helyeken élhetjük át.

Ilyen például Olvera, amely egy az Andalúziában gyakran látható fehér falvak(pueblos blancos) közül. A települést nem lehet eltéveszteni – ahogy közeledünk, már messziről feltűnik a horizonton hullámzó, legelőkkel vagy olívaligetekkel borított dombok gerince felett ragyogó fehér város. A stratégiai fontosságú helyen épült, erőddel és katedrálissal is díszített város a kiindulópontja a Via Verde de Sierra kerékpárútnak.

Egy tájat nem akkor ismerünk meg igazán, ha  átautózunk rajta – hangultát, illatát, színeit akkor szívjuk magunkba, ha nem egy elmosódott impresszió csupán, hanem gyalogosan vagy kerékpár nyergében szeljük át a vidéket. Ilyenkor átéljük, milyen ritmusban váltakoznak az erdők a rétekkel, bőrünkön érezzük, hogyan süti meg a tölgyek törzsét délután, a völgy mélyében kanyargó patak csobogását előbb halljuk meg, mint ahogy meglátjuk a vizet – ezek az élmények maradnak meg a legélénkebben emlékeinkben.

Andalúziában több egykori vasútvonalat tettek kerékpározásra alkalmassá – ezeket Via Verde, azaz Zöld út néven emlegetik. http://www.viasverdes.com/. Az Olvera és Puerto Serrano között húzódó vasútvonal annak a törekvésnek a keretében épült, hogy a legkisebb falvakat is kössék össze a gerincvonalakkal – de a fejlődés versenyében a kötött pályás közlekedés ezen ága lemaradt a közúttal szemben.  A sikeres amerikai és brit példa nyomán Spanyolországban sem hagyták az enyészetre ezt a csodás ipari műemléket -  pálya egy részét leburkolták, az alagutakat kivilágították, a lenyűgöző arányokkal rendelkező viaduktokat felújították, az állomásépületekből látogató és bemutatóközpontok lettek. Hasonlót Szlovéniában és Olaszországban is találunk - olvasd el erről szóló cikkünket itt. 

A 36 kilométeres távon 30 alagúton kerekezünk át – a spanyol vidékre környezettudatos gondolkodás jegyében ezek világítását mozgásérzékelő kapcsolja be és az alagutak bejáratánál telepített napelemek látják el energiával. A Via Verde de la Sierra Andalúza legérintetlenebb, bukolikus hangulatú tájain vezet át. Apró földek, ligetes legelők, folyóvölgyek és meredek sziklák között kanyarog az út – de érdemes néha megállni és az ég felé is tekinteni. A végtelen kékségben hatalmas árnyak keringenek szinte szárnycsapás nélkül – az évtizedes madárvédelmi munka és tudatos gazdálkodásnak köszönhetően újra fakó keselyűk járőröznek a vidék felett, egyedülálló látványt nyújt fenséges röptük.

Ha nincs nálunk kerékpár, akkor Olverában kölcsönözhetünk is 10 euróért, és arra figyeljünk, hogy a két település között elég gyér a buszközlekedés – taxival viszont visszatérhetünk a kiindulási pontunkra. Ha az Olvera – Puerto Serrano irányban tesszük meg az utat, akkor szinte végig enyhe lejtőt élvezhetünk – így ez a program családoknak, kis gyerekkel is ideális. Érdemes a reggeli órákban indulni, de akkor se feledkezzünk meg a megfelelő napvédelemről és folyadékpótlásról! Ha visszatértünk Olverába, ne szalasszük el a templom előtti teraszról elénk táruló kilátást, majd ünnepeljük meg a túrát egy két kiváló tapas elfogyasztásával!