Hajnalban indultunk kis csapatunkkal a világ leghíresebb országúti körversenyére, a Tour de France-ra.  Hosszú utat kellett megtennünk  a Mont Blanc közelében fekvő kisvárosig, Annecy-ig. Az olasz utakon fürgén faltuk a kilométereket, s még világos volt, amikor átkeltünk a híres Mont Blanc alagúton. Chamonix érintésével érkeztünk meg az Annecy-tó partján fekvő kempingünkbe. Pillanatok alatt felállítottuk kis táborunkat, majd a sebtében összeütött vacsora után megmártóztunk a kristálytiszta tó vizében. 

Felvirradt a „Nagy Nap”; mi is részesei lehettünk a világ leghíresebb országúti kerékpárversenyének. Kempingünkből rövid autózás várt ránk a Col de la Madeleine hágó lábáig, ahol becsatlakoztunk a Tour de France útvonalába.  Nem volt még tíz óra, a Tour mezőnye talán még a reggelit majszolgatta, mikor mi már a hágó felé nyomtuk a kilométereket. Amerre a szem ellátott sok-sok hasonszőrű kerékpárrajongó tekert velünk, a világ minden tájáról érkeztek, de egyetlen cél mozgatott mindenkit: a Tour!

Tour de France testközelből

5 napos kerékpártúra Franciaországban

Mi is ott leszünk, hogy szurkoljunk a királyszakaszokon a világ leghíresebb országúti kerékpárverseny résztvevőinek. De nemcsak szurkolunk, hanem kerékpározunk is a Tour de France útvonalán és az Alpok csodás tájain. Készítsétek a bringákat, hamarosan indulunk!

A hágó felé vezető úton több apró, békés falvacska fekszik. A felbolydult településeken karneváli hangulat uralkodott, talán még soha nem láttak az itt lakók ennyi embert az utcákon. A kávéházak és éttermek tömve voltak, patakokban folyt a kapucsínó és a sör : ) Mi is megálltunk egy frissítő kávéra, mielőtt nekivágtunk a legkeményebb szakasznak.

Nézelődés közben szinte észre sem vettük, milyen meredek a hágóra vezető út. A kanyarokban tömött sorokban álltak az autók és a karavánok, némelyik már napok óta várta kedvenc versenyzőjét. Mindenfelé transzparensek, molinók, feliratok sorakoztak, rajtuk versenyzők nevei. Az aszfaltra mesteri kezek festették fel a buzdító jelszavakat, jelképeket, figurákat. Aznap ez természetes volt, a versenyt biztosító rendőrök rájuk sem hederítettek, sőt… Sátrak, kempingasztalok sorakoztak az út mellett, az emberek falatoztak, iszogattak, beszélgettek, latolgattak... És ez így ment hosszú-hosszú kilométereken keresztül, egészen a hágó tetejéig. Olyan hangulat uralkodott, mintha egy nagy vidám majális közepébe csöppentünk volna!

A hágó előtt 1 kilométerrel mi is letáboroztunk. Kerékpárjainkat lelakatoltuk – nem mintha féltenünk kellett volna őket, körös-körül, ameddig a szem ellátott, bringák hevertek a fűben. Mi is elrágcsáltuk jól megérdemelt ebédünket.

Körülöttünk sok-sok ember várakozott. Egyszer csak helikopterzúgásra lettünk figyelmesek. A tömeg izgatottan kémlelt a völgy irányába, tudtuk, éreztük, hogy hamarosan történni fog valami! Nem sokat kellett várnunk, s megjelentek a versenyt támogató szponzorok autói. Hangosan szólt a zene, parádésan feldíszített járművek robogtak el mellettünk, csinos lányok táncoltak és ajándékokat dobáltak a szurkolóknak. Néhol hatalmas tülekedés támadt egy-egy értékesebb darabért – mindenki igyekezett valami relikviát beszerezni a Tour-ról.

A karaván lassan eltűnt, mindenki feszülten várakozott, szinte vibrált a leveg. Újabb helikopterzúgás hasított bele a zajos csendbe, majd feltűnt az első boly. Négy bringás eszeveszett tempóban tekert fel a meredek emelkedőn, majd több kisebb-nagyobb csapat követte őket. Nagyon jó helyet sikerült választanunk, több kanyart is beláttunk, mielőtt a versenyzők elértek volna minket. A versenyben vezető "négyes fogat": Sanchez, Charteaus, Cunego, Casar húzott el előttünk – ők  a hegyi hajráért küzdöttek. Majd sorra érkeztek a híres versenyzők:  Alberto Contador Andy Schleck árnyékában tekert; a "Nagy Öreg", a Tour hétszeres győztese, Lance Armstrong a mezőny közepén küzdötte fel magát az emelkedőn. 

Fényképező masinák kattantak, mindenki kiabált, szurkolt, kedvencét éltette.

A hangulat minket is magával ragadott. Akkor és ott nem egyszerű kerékpáros turisták voltunk. Mi is megtapasztaltuk, hogy mit jelent felküzdeni magunk azon az emelkedőn, ahol a világ legjobbjai is tekernek. S ott, a hágón a versenyzők és a többi szurkoló között valami olyamit tapasztaltunk meg, amit csak akkor lehet igazán megérteni, ha át is éled. A Tour mindörökre rabul ejtett minket...