Az erdőhatár feletti túrázás

"Erdőhatár feletti túrázás, legalább 1500 m felett" ez áll az MTSZ magashegyi túra címszó alatti definíciójában. Mivel most már több mint egy éve járjuk - túrázásra és természetre éhes kollégáim egy csapatával a magyar erdőket és hegyeket, gondoltam megismertetem őket azzal az eddig nem ismert érzéssel, melyet a magashegyi túrázás jelent. Választásom a Graz melletti Medve-szurdokra (Bärenschützklamm) és a felette magasodó Hochlantsch csúcsra esett.

Célpontunk Budapesttől mintegy 3 és félórányira, autópályán pontosan 393 km-re található. Résztvevőket ezúttal sem kellett sokat keresnem, rövid időn belül 21 fő verbuválódott. Ausztriában minden sarkon találunk szállást, kiadó szobát, azonban ennyi embernek nem volt egyszerű a szállás kiválasztása. Mivel a szurdok Mixnitz faluból közelíthető meg, így ennek környékén keresgéltünk. Végül Kapfenberg városka szélén sikerült szállásra lelnünk. A hagyományosan remek osztrák vendéglátás 27 Euro/fő/éj volt, mely a hazánkban elérhető szállások árát éppen csak meghaladja.

A menetrendünk péntek délutáni - munka utáni indulást tartalmazott, így szombaton reggel már kis időráfordítást igényelt a túra kezdőpontjába való eljutás és a teljes napot a természetben tölthettük.

Panziónkban elköltött remek reggelink után 10 óra tájékában már a Mixnitz feletti parkolóban húztuk meg bakancsaink fűzőjét és indultunk el a Medve-szurdok bejáratához. A parkolótól zúzott köves út vezetett a mintegy másfél kilométerrel odébb lévő bejárathoz. Nem mondom, hogy laza bemelegítés, mivel a szintemelkedés már itt is mutatta, hogy magasra fogunk menni. A parkoló 495 m szintjéről 740 m-re mentünk.

A szurdokba való belépést nem ingyen adják, azonban a 3 eurós díj nem mondható vészesnek sem. Ezért cserébe pompásan kiépített és karbantartott lépcső, létra és járdarendszer várt minket. Felmerülhet a kérdés: tériszony esetén mennyire ajánlott itt túrázni? Nos, velünk két tériszonyos is volt, azonban a könyök magasságban lévő korlátok okán semmilyen tünetet nem mutattak, mi több félsz nélkül élvezték a lezúduló vízesések robaját és a hatalmas sziklafalak által jelentett természeti csodák sokaságát.

A szurdokban megtett túra nem hosszú, csupán 5 km, azonban a szintemelkedés jelentős. A szurdok kijáratánál lévő hüttéig mintegy 600 m az út. Itt azonban kényelmesen megpihenhetünk egy tágas réten, valamint igény esetén elmerülhetünk az osztrák gasztronómiában is. Mi hozott anyagból dolgoztunk és magyar módra a saját csomagolású szendvicseinket fogyasztottuk és csak majd egy órás kedélyes beszélgetéssel tarkított pihenő után indultunk tovább.

1209 m-ről mintegy 30 perces sétával értük el a közvetlen a csúcs alatt lévő második hüttét 1371 m-en. Innen már csodás kilátás nyílt a környező hegyekre és a Hochlantsch csúcsán álló keresztre.

A látvány kissé rémisztő volt és bár a túra szervezésének kezdetétől próbáltam vázolni, sokaknak inába szállt a bátorsága. Így végül az igazán kemény maggal, mintegy 15 fős kicsiny csapatunk megindult a csúcstámadásra. Az út ugyan jól kijárt volt előttünk, de a másfél km alatt leküzdendő 470 m-es szintemelkedés többszöri megállásra kényszerített minket. Kitartásunk végül meghozta gyümölcsét és 53 perc alatt értük el az 1722 m magas csúcsot.

A boldogság leírhatatlan volt, erre várt mindenki egész nap. A felelősségteljes felnőttek gyerekekké váltak és a leggyakrabban elhangzó kérdés: "ugye most már magasabban vagyunk, mint a Kékes?"

És igen, mindenkinek, aki ide felmászott jár a dicséret és gratuláció, mert bizony ez már magashegyi túrázás...   :-)