A Tátra szimbóluma, a zerge

A Tátra a legészakabbra fekvő terület, egyúttal a legkisebb olyan elszigetelt magashegység a világon, ahol zergék élnek. Már több mint 10 000 évvel ezelőtt, a máig tartó holocén időszak kezdetén, a Tátra utolsó eljegesedésének idején is éltek zergék a hegységben. Bizonyíték erre az 1974-ben megtalált legrégebbi zergecsont lelet, amelynek kora a szakemberek szerint 10 500 – 10 720 év között van. Milič Blahout cseh zoológus 1971-ben elvégzett vizsgálatai megállapították, hogy a hosszú elszigeteltség eredményeként olyan, egyedi jellemvonásokkal rendelkező faj jött létre, amely jogosult rá, hogy a fajon belül külön alfajnak tekintsék. Ennek tudományos neve Rupicapra rupicapra tatrica (tátrai zerge). A tátrai zerge ma a veszélyeztetett fajok köz tartozik, eszmei értéke 5000 € körül van.

A tátrai zerge ma a Tátra élő szimbólumának számít, a Tátraalja (Podhale) lakóinak életében már évszázadokkal ezelőtt a szabadság és a hegyek szeretetének jelképe volt. Elejtése évszázadokon keresztül a vadászok generációinak álma volt, a Tátra életében jelentős szerepet betöltő Christian Hohenlohe herceg a feljegyzések szerint 40 év alatt 1000 zergét ejtett el. A Bélai-Tátrában, a Holló-pataki-vögyben ebből az alkalomból egy kőtáblát emeltek, az alábbi lengyel felirattal: „Legfényesebb Christian Kraft Hohenlohe herceg 1924. szeptember 5-én itt ejtette el az ezredik zergét.”

A zergék párzási időszaka október végén kezdődik, és egészen decemberig tart. A Tátra szlovák oldalának magashegyi turistaútjain november 1-én életbe lépő téli zárlat ideje alatt az életüket megzavaró turisták jelenléte nélkül a zergék zavartalanul játszadozhatnak egymással, indulhat a harc a nőstényekért. Ez a nyugalmi állapot nagyon fontos a zergék életében, hiszen kezdetét veszi a párzási időszak. Hidegre van szükségük, hogy a hímekben felébredjen a párzási ösztön, és megharcoljanak egymással a nőstények kegyeiért. Mivel a zergék csak rövid ideig képesek a megtermékenyítésre, nagyon fontos, hogy ebben az időszakban semmi ne zavarja a nyugalmukat.

A Tátrában a zergék április végén, május elején hozzák világra utódaikat. A nőstények a távoli, az emberek által nehezen hozzáférhető helyeken általában egy (kivételes esetben két) utódot hoznak világra, aki már első bátortalan lépéseitől kezdve árnyékként követi anyját. Az első napokban a kis zergék élete teljes egészében az anyatejtől függ, és már egészen korán megtanulják, hogyan mozogjanak a legmeredekebb terepeken. A csordához tartozó nőstények és az újszülöttek a ragadozóktól való hatékony védelem érdekében rövid idő alatt nagyobb csapattá szerveződnek. Ennek oka, hogy több szem és fül nagyobb garancia a védelemre, könnyebben meg tudják védeni magukat a ragadozók, elsősorban a szirti sas és a hiúz esetleges támadásaitól. Az állományban szigorú hierarchia és szolidaritás uralkodik. A nőstények és kölykeik igen gyakran ún. „zerge-óvodát” hoznak létre. Egy-egy ilyen közösségben tíz, vagy akár még több zerge is élhet. A zergegidák ebben az időszakban rendkívül mozgékonyak, játékosak. Játékuk során begyakorolják azokat az alapvető szokásokat, amelyek fontosak jövőbeni létezésük során. Az újszülöttek fél éves korukig szopnak, de 2 hónapos korukban már növényi táplálékot is magukhoz vesznek. Az első évben elkezd nőni a szarvuk, amely a második évben meggörbül.

Fotó: Witek Kaszkin

A zergék életének legnehezebb időszaka a tél. Kritikusnak számít a tél eleje, amikor jönnek az első fagyok, leesik az első hó, amely aztán a hideg éjszakákon ráfagy a sziklák felületére. Az ilyenkor tapasztalt nagy hőingadozás, a mély hóban való közlekedés, valamint az élelem hiánya következtében egyre kimerültebbek lesznek. A jelentős hótakaró nélküli terep sem könnyíti meg az életüket. Egy melegebb napot követő éjszakai lehűlés a gerinceken, sziklákon, köveken jégtakarót képez, ami életveszélyes a sziklákon akrobatikus ügyességgel ugrándozó zergék számára. A jeges sziklákon a zergék könnyen megcsúszhatnak, amely sok esetben komolyabb sérüléshez, esetleg pusztulásukhoz is vezethet.

A TANAP szakemberei egész évben figyelemmel kísérik a zergék életét, és amikor szükséges, a megfelelő élelem-kiegészítésről is gondoskodnak. A zergeállomány utóbbi években tapasztalt növekedéséhez nagymértékben hozzájárul az emberi gondoskodás. Az erdészek nyáron kősóval, télen pedig, amikor nehezebben találnak eleséget, szárított berkenyebogyóval egészítik ki a zergék téli táplálékát. A zergék téli etetése az 1990-es években kezdődött, amikor a zergeállomány létszáma nagyon lecsökkent. Ezzel az intézkedéssel próbálták meg elősegíteni az állomány növekedését, amely azokban az években a Tátrában a kritikus 300 egyed alá esett.

A Tátrában, annak szlovák és lengyel oldalán összehangoltan 1957-től minden évben két alkalommal zergeszámlálást tartanak. A tavaszi zergeszámlálás fő célja a tavasszal született zergék számának megállapítása, az őszi zergeszámlálásra pedig a zergeállomány létszámának a tél beállta előtti megállapítása miatt van szükség. Az első zergeszámlálás óta eltelt több mint 50 év során 2013-ban volt a legmagasabb a zergék száma a Tátrában. A hegység szlovák és lengyel oldalán elvégzett zergeszámlálás adatai szerint jelenleg 1186 (a szlovák oldalon 872, a lengyel oldalon 314) zerge él a Tátrában, ebből 170 volt kölyökkorú. Ez a legnagyobb létszámú zergeállomány a rendszeres számlálás megkezdése óta. Különösen elégedettek a szakemberek a fiatal egyedek nagy száma miatt, ami azt jelenti, hogy a zergeállomány a jövőben várhatóan még inkább növekedni fog. Az ezt megelőző legnépesebb állomány az 1960-as évek közepén legelészett a tátrai lejtőkön, ekkor nagyjából 1000 zergét számoltak össze.

A 2012 őszi zergeszámlálás érdekessége volt, hogy több, nagyobb zergecsordát sikerült megfigyelni a szakembereknek. A Hincó-völgyben (Hlinská dolina) például egy több mint 70 egyedből álló csordával találkoztak, a Bélai-Tátrában pedig ennél is nagyobb csapatot sikerült megfigyelni. A szakemberek álláspontja szerint a zergepopuláció életképességét nagymértékben meghatározza egy-egy csorda létszáma. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél nagyobbak a nyájak, annál életképesebb az egész állomány. Manapság már nem ritka a nagy létszámú, 30 vagy 40 egyedből álló zergecsorda sem, ami néhány évvel ezelőtt még nem volt megszokott. Ilyen nagy létszámú csordák ma már nem számítanak ritkaságnak a Tátrában, de nem mondhatók mindennaposnak sem.

A 2012/13-as télen szokatlanul sok elpusztult zerge tetemét találták meg az erdészek. Pusztulásukat hiúztámadás, nagy magasságból történő lezuhanás, illetve a téli körülmények által okozott kimerültség okozta. Azon a télen szokatlanul vastag hótakaró borította a Tátrát, valószínűleg ennek, valamint az ehhez társuló, 2000 méter felett tapasztalható szinte állandó kemény fagyoknak is köszönhető, hogy a zergék sokkal alacsonyabban fekvő területekre húzódtak, mint általában. Az egyik elhullott zerge tetemét a Poprádi-tó villamos vasúti megállóhely közelében találták meg, amely a szakemberek szerint rendkívül alacsony magasságnak számít, hiszen a Tátrában az erdőzónában általában nem találkozhatunk zergével. Valószínűleg egy fenevad elől menekült ilyen mélyen az erdőbe.

Az Alacsony-Tátrában az 1960-as, 70-es években néhány tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica) áttelepítésével mesterséges zergeállományt hoztak létre a tátrai zergeállomány esetleges későbbi pótlása céljából. Szintén a 60-as években alpesi zergéket (Rupicapra rupicapra rupicapra) telepítettek a Szlovák Paradicsomba, ahol napjainkban kb. 100 egyed él, ezek az eredetileg 1963-ban betelepített hat egyed leszármazottai. Szintén alpesi zergéket telepítettek a Nagy-Fátrába, itt jelenleg mintegy 30-40 példány él belőlük. Abban az időben, amikor az alpesi zergéket ezekbe a hegységekbe telepítették, a tátrai zerge még nem volt külön alfajként leírva, az alpesi zerge viszont nem olyan szigorúan védett faj, mint a Tátrai Nemzeti Parkban élő tátrai zerge. Az Alacsony-Tátrában jelenleg kb. 100 zerge él, amelyek az alpesi zerge mutáns formái.