Kayaköy, egy igazi szellemfalu tragikus történettel

Amikor először jártam ott, sokkolt a látványa. Akkor még nem tudtam, hogy milyen tragédia történhetett, amiért egy egész domboldalnyi ház lepusztulva és üresen árválkodik. Mintha a közelmúltban háború sújtott területet lett volna, leszámítva, hogy nem láttam golyó ütötte nyomokat. Hamarosan megtudtam, hogy mi ítélte a falut pusztulásra…

Kayaköy (görögül Levissinek hívták), azaz “kőfalu”, Fethiyétől mindössze 8 km-re található, a séta kedvelői számára népszerű célállomás a kellemes tavaszi vagy őszi időszakban. A falut a 18. században keresztény görögök népesítették be, amely akkoriban az ősi városhoz, Carmylessushoz közel feküdt. A törökök és a görögök békésen éltek egymás mellett a Kaya-völgyben. A törökök leginkább mezőgazdasággal foglalkoztak, addig a görögök különböző kézművesipari termékek előállításában és a kereskedelemben mozogtak otthonosan. Keresztény és muszlim együtt teázott a kávéházakban, szoros barátságok alakultak ki, egymással kereskedtek. Életük a legnagyobb egyetértésben telt évszázadokon keresztül, egészen az I. világháborúig.

Az I. világháború és az azt követő török függetlenségi háború (1919-1923) megpecsételte az ott élő görögök sorsát. A függetlenségi háború alatt a görög szövetségesek is hadjáratot indítottak az akkori Oszmán Birodalom ellen, területszerzés céljából. Törökország győzelmét és a háború lezárását követően lakosságcserére irányuló megállapodás született a két ország között. Az Anatólia területén élő ortodox keresztényeknek és a Görögországban élő muszlimoknak el kellett hagyniuk addigi otthonaikat. Összesen több mint 1 millió görögöt és mintegy fél millió törököt kényszerítettek arra, hogy útra keljenek.

A kayaköyi görögök, és valószínűleg a többiek is, mindent megtettek a maradásuk érdekében. Végső elkeseredettségükben kérelmeket nyújtottak be az illetékes szervekhez, de azok mindegyike elutasításra került. Nem maradt más választásuk, mint összepakolni a legfontosabb holmijukat és felülni azokra a hajókra, amelyek Görögországba vitték őket. Az elbeszélések szerint sokan úgy készültek, hogy még vissza fognak térni, ezért csak a legszükségesebb ingóságaikat vitték magukkal. A mintegy 1000 ház mellett 2 nagy templom, 14 kápolna, 2 iskola, 2 kút és 2 szélmalom maradt hátra. Nagyon sok történet kering arról, hogy ládába pakolt személyes dolgokat hagytak itt a török ismerőseiknél, hogy egyszer majd visszajönnek értük. Soha nem tértek vissza. Számos török leszármazottja kereste fel a kitelepített görögök leszármazottait Görögországban, hogy az egykoron hátrahagyott ládák az őket megillető örökösök tulajdonába kerülhessenek.

A döntést nem csak a távozni kényszerülő görögök, hanem az onnan kiutasított törökök is tragédiaként élték meg. Azok, akik Thesszaloniki környékéről jöttek ide, végül nem telepedtek le Kayaköyben, hanem máshol keresték a boldogulást. Kayaköy szinte teljesen elnéptelenedett és azóta a múlt tátongó sebeit viseli magán.

Az 1957-es nagy fethiyei földrengést követően az épületek jelentősen megrongálódtak és napjainkban mintegy 500 ház áll ott üresen. A hely ma történelmi emlékmű, a török állam múzeumként működteti.

A kőházak mindegyike legalább két szintes volt, az alsó szinten az állataikat és szerszámaikat tartották, a felső szinten éltek. A lapos tetős házak egyenletesen szétszórva simultak a domboldalba, összhangot teremtve a természettel.

Döbbenetes érzés a házak között, a domboldalon járkálni. Az épületek romosan állnak, látszik a gerendák helye és a kemencék nyoma. Lehetetlen elmenni mellettük úgy, hogy ne halljuk az egykori lakosok zsibongó hétköznapjait, a játszó gyerekek sikkantásait vagy a szűk utcácskákon felmálházva bandukoló lovak nyerítését… Mára a természet visszahódította a területet, vadvirágok és fűszernövények nyílnak a falak között, fügefák nőnek az egykori szobákban. Az üresen kongó, málló freskójú templom mellett elhaladva és dombetetőre felmászva eljutunk egy kápolnához, ahonnan varázslatos kilátás nyílik a domb túloldalán elterülő tengerre és egykori kikötőre.

A lemenő nap kísérteties fényben füröszti az elhagyatott falut, a megnyúló árnyékok szépen lassan kebelezik be a tragédia színhelyét. Tragédia, amely ma a turizmusban dolgozóknak ad kenyeret, évente sok ezer turista áll meg ott Fethiye és Ölüdeniz között utazva. Tragédia, amely számtalan irodalmi műnek adott szomorú ihletet, ezek közül az egyik Louis de Bernières 2004-ben megjelent Birds Without Wings (Szárny nélküli madarak) c. regénye.

Egy biztos, a látogatót csendre inti a táj és véget nem érő mesét suttog a fülébe…

Forrás: http://tedeinturkey.wordpress.com

Képek: ynnej1976.wordpress.com, crustaceanisland.wordpress.com