„Az élet dolgozik benned; él benned valami; cseréled helyedet a világban, s egy éjjel nyugtalansága elkerget a reggeli első vonattal odább.”
Szétszakadok, felőrlődnek az idegeim, elfáradok, nyugtalan vagyok, tépelődöm, az érzelmeim összezavarodva, kinek feleljek meg, mi legyen tovább, csak az utolsó csepp hiányzik- de már nem soká…! Szent Jakab útja, ez segíthet: a távolság, a megpróbáltatás.

„Mi történhetik veled, mi érhet? Átmégy a városon. Hozzád ér néhány ház, egy nő arca, egy kút, a templom portáléja. Hozzád ér, s elmarad mögötted; te mégy tovább…”

Itt vagyok végre, követem a jeleket, amit az út porában találok. Izgatott nyugalom kerít hatalmába, ahogy lépkedek az ezer éves ösvényen.

El Camino zarándokút két keréken biciklitúra

14 napos kerékpártúra a Szent Jakab zarándokúton

El Camino biciklitúra, az Út! A Camino zarándokút gyalogosan is felejthetetlen élményt nyújt, ám nincs mindenkinek ideje a szerzetesek szekerén utazni. Ha két hét alatt mégis végig szeretnéd járni, akkor egy nagyszerű kerékpártúra keretében most megteheted. Zarándokolj velünk Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc nyomában!

„ Átmégy a városon, s hangtalan horzsol millió idegen tárgy; hozzád ér s elmarad mögötted; engeded, hogy megérintsen, a szíved nehéz, de mosolyogsz.”
Gondolataim kellemes ürességbe fordulnak. Nincs mobil hívás, nincs főnök, s nincsenek befizetésre váró csekkek. Csak az Út van, amin lépdelek. Meg-megállok, elkápráztat a táj, figyelek, mosolygok, lelassul a világ.

„Úgy érzed, címet kaptál: utas vagy. Mégy át az idegen földön: te, átutazó: Ember. Néha olyan, mintha nem is lehetne mindent bírni… Mert nincsen gyönyörűség a számomra már, csak a Kevésben; mert elborított a Sok.”
Reggeli napsugár cirógatja arcom, ahogy a kávém kortyolom egy ébredező bár teraszán. A napfény végighorzsol az asztalon s bearanyozza az útkereső zarándokok gondolatait.
Néha megállasz mélyet lélegezni: egy ház, egy ember, egy kultúra békéjéből, a kevésből. Te mégy tovább, ideges vándor, utas, engeded, hogy megérintsen néhány tárgy, lény rajza s elmúljon rólad.
Lassan lépdelek, utam végéhez közeleg…vagy talán most kezdődött? Hisz minden vég, valaminek a kezdete is egyben. Elhessegetem a csalfa gondolatot, boldog vagyok, hisz itt vagyok, élek. Csak most élek igazán!

„Mert a végén mindig eljön valaki, és békét hirdet a világnak. A hegyek, a víz, a sűrű levegő hallották már e hangot. Csak az ember beszél még izgatottan. Utazz tovább, Átutazó: s neszelj két füleddel, nem hallod-e?”

( Az idézetek Márai Sándor: Heidelbergi domb című írásából valók
Helikon Kiadó 2002. M. S.: Tájak, városok, emberek)