Nyugat-balatoni anzix

Azt hiszem, amikor a Teremtő kövér zsákjából szétszórta a világra a minden részt igazságosan megillető javait, valahol a nyugat-balatoni régió felett kilyukadhatott az a bizonyos iszák, és sokkal több érték hullott alá, mint máshol…

Mert bizony Keszthely és vonzásköre bőségesen kínál szépet, jót és áldásost. Aki erre jár pihenni, kikapcsolódni, felüdülni, azt sem tudja, hová nézzen, mit csináljon, annyi lehetőségből választhat, s mindezt alig 30 kilométeres körön belül. Ez a vidék ráadásul nem csak nyáron izgalmas, de ősszel, télen és tavasszal is megvan a maga bája, vonzereje. Én ezúttal májusban indultam útnak, hogy felfedezzem a vidék nyújtotta lehetőségeket. Csak kapkodtam a fejem…

Hévíz titka
A világon egyedülálló, vulkanikus eredetű, természetes tőzegmedrű aprócska gyógytó évszázadok óta úgy vonzza a gyógyulni vágyókat, mint a mágnes. A Hévízi-tó jótékony hatását már a rómaiak is felfedezték, amelyre számos bizonyíték is van: a régészek pénzérméket, sőt egy oltárkövet is találtak a környéken, majd a népvándorlás korának errefelé tévedt elemei is használták a tavat. Gyógyfürdőként történő kiépítése a Festeticsek nevéhez fűződik, akik a XVIII. század második felében kezdtek bele a fürdő fejlesztésébe. 1795-ben gróf Festetics György ladikokon nyugvó kis deszkaházat építtetett a tó partján, ahol a grófi család és vendégeik öltözhettek, ezt az 1800-as évek elején cölöpökön álló öltözőépület váltotta fel. És innentől kezdve nem volt megállás.

Hévíz ma Budapest után a második legnépszerűbb település a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében, melyet már a hazai vendégeken túl a külföldi gyógyturisták – oroszok, németek, osztrákok – is felfedeztek maguknak. A szénsavas, kénes, kalcium-magnézum-hidrogén-karbonátos gyógyvíz, valamint a tó medrét vastagon borító gyógyiszap elsősorban a mozgásszervi megbetegedések kúrálására kiváló, de bizonyos krónikus nőgyógyászati betegségek kezelésére is alkalmas. A geotermikus energia által melegített tó vízhőmérséklete télen sem csökken 22 °C alá, nyáron pedig eléri a 35-38 °C-t.

A vízben való fürdőzést a csodaszép környezet még kellemesebb időtöltéssé varázsolja: a Hévízi-tó híres tündérrózsáit Lovassy Sándor biológus honosította meg az 1800-as évek végén. A színpompás virágok késő éjjel nyílnak, s másnap délelőtt zárják be szirmaikat. A „legvirágosabb” időszak augusztustól szeptemberig tart, de még novemberben is előfordulnak a tó felszínén pompázó rózsák. A tavat egyébként egy 33,9 hektáros véderdő öleli körbe, mely ősszel a rozsdaszín valamennyi árnyalatába borul, s reggelente kövér párafelhő ereszkedik a víz színére. A tó és a forrásbarlang fokozottan védett, a körülötte elterülő lápok a törvény erejénél fogva (ex lege) védettek, s a város most azt szeretné elérni, hogy Hévíz felkerülhessen az UNESCO Világörökségi listájára.

Bringa, vagy segway?
Valójában választani sem kell, mert akár mindkét kerekes járgányt kipróbálhatjuk itt. Szóval Hévízen nem csak a fürdőzés örömeinek hódolhatunk, hanem az aktív időtöltés szinte minden formáját elérhetjük egy-egy nyugat-balatoni kiruccanás során. A városból kiépített kerékpárút indul, mely csatlakozik a Balatoni Bringakörúthoz, de könnyen elérhetők innen a Kis-Balaton európai hírű vizes élőhelyei is. A térségi fejlesztéseknek köszönhetően minőségi kerékpárkölcsönzők és szerviz pontok nyújtanak segítséget szükség esetén. A régió egy újfajta turisztikai izgalmat is kínál: biztos sokan találkoztak már a világ nagyvárosaiban a kétkerekű segwayeken guruló turistákkal, nos, Hévízen ennek kipróbálására is lehetőség adódik, de nem csak a lakott területeken, hanem immár akár a zöld övezetben is (Tourinform Iroda, High Tech Sportok Bázisa).

Azt hiszem, sokáig kellene törnünk a fejünket, hogy mit NEM lehet errefelé csinálni. A lovaglásért rajongók tereplovaglás, vagy karámos oktatás közül választhatnak, a vízi sportokért csupán 15 percet kell autózni a Balatonhoz, aki kalandparkban, gokart pályán, agyaggalamb lövészetben vagy golfban szeretné kipróbálni magát, szintén talál lehetőséget a térségben, de gyalogtúrákra, barlangtúrákra is számos lehetőség kínálkozik a Keszthelyi-hegység legszebb ösvényein. Az egyik legfelejthetetlenebb programot a hőlégballonozás kínálja; a hévízi indulással kezdődő, de a Zalai dombvidéket és a balatoni panorámát bemutató, másfél órás sétarepülés egy életre szóló élményt jelent.

Keszthely kulturális csodái
Nem túlzok, ha azt mondom, Keszthely Magyarország egyik legszebb, legromantikusabb települése. A Balaton nyugati szegletében, a Keszthelyi-öböl partján fekvő város története az őskorig vezethető vissza, majd a római korszakban jelentős szerepe volt a közeli Fenékpusztának (Valcum), ahol erőd épült, s melyen keresztül az Aquincumot Aquileával összekötő hadi- és kereskedelmi útvonal haladt. Keszthely a történelem során mindvégig lakott volt, igazi jelentőségét azonban a Festeticsek megjelenésének köszönheti; 1739-ben Festetics Kristóf megvásárolta Pető János birtokait, majd szépen sorjában a többi, kisebb birtokos földjeit is, így Keszthely kizárólagos tulajdonosa lett.

A Festeticsek idején Keszthely lakossága megszaporodott, számuk meghaladta Zalaegerszeg és Kaposvár lakóiét is. Az arisztokrata család tagjai kórházat, gimnáziumot alapítottak, Festetics György 1797-ben létrehozta Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont, míg fenékpusztai hajóépítő műhelyükben megkezdődött a balatoni hajózás első járműveinek építése. A Festeticsek emellett a kulturális élet mecénásai is voltak: könyvtárat létesítettek – mely máig látható a keszthelyi Festetics-kastélyban – valamint számos folyóirat és szépirodalmi művek megjelenését támogatták, és 1817-től évente kétszer megrendezték a Helikon ünnepségeket is, melyeken a Dunántúl legnevesebb költőit, íróit látták vendégül, a reformkorban pedig beindult a balatoni fürdőélet is, ekkor épült az első fürdőház.

Keszthely mai békebeli hangulatát a XIX. században kapta, melyet egyrészt korai idegenforgalmának köszönhetett, másrészt annak, hogy a várost elkerülte az iparosítás. Ekkor épültek a város első nyaralói, az első kőszínház, megépült a romantikus hangulatú szigetfürdő és az első két (ma is álló) patinás szálloda, a Hullám és a Balaton. 1879-ben létrejött a Csónakázó és Korcsolya Egylet. A kulturális javak megőrzésére 1898-ban megalakult a Balatoni Múzeum Egyesület, Zala megye első múzeuma, míg az árnyas Helikon-park keleti oldalán megépült az Erzsébet királyné útjának elegáns (ma műemlék jellegű) villasora. A park egyébként Keszthely legnagyobb zöldterülete, melynek közepén magasodik az 1921-ben emelt Helikon-emlékmű. A XX. század elejére Keszthely ismét virágzó város, kedvelt üdülőhely lett.

A városban egyébként számos kulturális látnivaló akad; a Festetics-kastély az ország negyedik legnagyobb kastélya, ahol számtalan kiállítás és zenei rendezvény várja az érdeklődőket (Hintómúzeum, Vadászati Múzeum, Majortörténeti Kiállítóhely, Történelmi modellvasút kiállítás, de mellettük megismerhetjük a XVIII-XIX. századi főúri életformát és magánkönyvtárat is, míg a kastélykert egyik legszebb része a két éve megnyílt, Gustav Eiffel által tervezett Pálmaház). A városban ezen kívül további érdekes gyűjteményeket is találunk, így a Babamúzeumot, a Történelmi Panoptikumot, a méltán nevezetes Csigaparlamentet, a Nosztalgia- és giccsmúzeumot, a reneszánsz irodalom pajzán históriái által megihletett Erotikus Panoptikumot, vagy éppen az őshonos vadfajokat, magyar kutyafajtákat és háziállatokat bemutató Festetics Imre Állatparkot.

Hagyományos, vagy újragondolt?
Gyerekkorom megfakult emlékei között felrémlenek a balatoni hekkek, a sült krumpli, a lángos, és a kürtős kalács képe. Tudom-tudom, ezek még az NSZK-s nyaralóktól hemzsegő Balaton-part gulyáskommunizmusának tipikus vendégcsalogató ínyencségei voltak, melyekre egyfajta keserédes máz ülepedett gondolataimban is. Akkoriban valamiféle pozitív életérzést kapcsoltam e nyarakhoz, hiszen számunkra itt nyílt ki a világ a nyugat felé, némi ízelítőt kaptunk a kapitalizmus gondtalanságában élő nyugat-németekből. Mai fejjel belátom, azok az évek, az az évtized gyakorlatilag leamortizálta legnagyobb hazai tavunk környékét, mely a nyolcvanas években leginkább egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. Aztán amint megnyíltak a határok, a németek áradata elmaradt, a magyarok is mehettek már az Adriára, így a Balaton végre fellélegezhetett, s ma kezdi végre visszanyerni békebeli hangulatát.

A nosztalgia jegyében újra balatoni halra fáj a fogam, így a Balaton egyik legszebb látképét nyújtó egykori libaúsztató, a keszthelyi Libás Strand felé veszem az utam: amint megkapom az arany barnára sült halat, fenséges illata máris visszaidézi kamaszkoromat. De a Balaton más finom falatokat is kínál; aki a modern konyhaművészet csúcsaira kíváncsi, annak sem kell visszatérni Budapestre, hogy valamelyik Michelin-csillag közeli étteremben lakjon jól. A Bock Bisztróval együttműködő, patinás vonyarcvashegyi Festetics Helikon Taverna ugyanis maga a felsőfokon működő gasztronómia. A 200 éves múltra visszatekintő egykori borospince – mely ma a többi között borászati kiállításként is működik – ahogy nevéből is feltételezhető, a Festetics család tulajdonában volt, ma pedig a Balaton egyik legjobb nevű étterme működik benne.

Amíg a teraszon türelmesen várok az ebédre, elmélyülten feledkezem bele a lenyűgöző panorámába, melyet oldalról a taverna főépületének, a régi présháznak hófehér klasszicista tömbje keretez. Előttem a Balaton nyugodt víztükre, s „kettőnk között” tágas, zöldellő szőlők nyújtóznak. Végre megérkezik az ebéd is, mely egyaránt kielégíti a Bock Bisztró csillagos ízeihez szokott gourmet-ek, valamint a hagyományosabb, balatoni és zalai fogások kedvelőinek kényét-kedvét. A többféle gombából készített leves, az újra gondolt csirkepörkölt (melyet túrógombóccal szervíroznak) és a szintén újfajta eljárással készült császármorzsa, valamint a könnyű fehérbor szinte szó szerint megkoronázzák a napot, bár az igazsághoz hozzátartozik, én a hagyományos, nem újragondolt konyhaművészetre sem untam még rá.

„Adj innom”
A Balatonfelvidék egyik legkomolyabb vonzereje – lenyűgöző panorámája mellett a – bor, mely a rómaiak megjelenésével terjedt el a régióban, bár szőlőt már az előttük itt élő kelták is műveltek. A Kr. u. I. században azonban olyan eredményes szőlőgazdálkodás folyt a kedvező adottságú területen, hogy az itáliai borokat is védeni kellett tőlük. Az antikvitás borkultúrájának legbájosabb bizonyítéka az a Cserszegtomajban, 1947-ben, egészben előkerült kis csupor, melynek hasára a ’da bibere’ azaz ’Adj innom’ felirat van vésve, melyet szintén a vonyarcvashegyi Festetics Helikon Taverna kiállítóterében lehet megcsodálni más borkészítéssel kapcsolatos történelmi eszközök társaságában. S e felszólítás után bizony nem is maradtam jóféle ital nélkül…

Míg a szigligeti Esterházy Pincészetben a húsz évvel ezelőtti, nyugat német turistákra szabott borkóstoltatásból és magyaros étkekkel fűszerezett pinceszertálas vendégségből kapok retro hangulatú ízelítőt (a 230 éves pince nemes penésztől megfeketedett falai között évtizedek óta változatlan sikerrel működik a vendéglátás), addig a Badacsony melletti Tóti-hegyen található Istvándy Pince a hagyomány-hű, de mégis  jövőbe mutató borkultúra kincseit mutatja be. Az Istvándy család – a hely múltjához és hírnevéhez méltóan – több mint 200 éves tradícióra építi minőségi borkínálatát. A nyugalmat adó, idilli környezetben megismerhetem a Badacsonyi Borvidéken termő, egyedülálló Kéknyelűt, mely mellé akácízesítésű, epres pohárkrémet kínálnak.

Ez a gyönyörű környezet további maradásra is csábítana, hiszen a festői tanúhegyek, a Balaton csillogó víztükre, a lankás szőlőtermő dombok a földi paradicsomot jelentik, melyet az Istvándy család vendégmarasztaló programjai csak még tovább színesítenek. De valahogy hasonlóképpen érezhette ezt Egry József festőművész is, előttem több mint hetven évvel. Ő még azt a békebeli hangulatot, háborítatlan nyugalmat láthatta a tóparton, amire én már csak áhítozhatok. A modern magyar festészet e kiemelkedő mestere 1941-ben vette meg a badacsonyi, tóparti villaépületet, amely 1973 óta az Egry József Emlékmúzeumként működik, s melynek nagytermében a festő balatoni képeit csodálhatjuk meg.   

„Vár állott, most kőhalom…"
Bár a szigligeti vár esetében ez mégsem egészen így van. Ugyan évszázadokon át valóban csak az ország egyik legszebb fekvésű várromjaként emlegették, napjainkban a Nyugat-Balaton egyik leglátogatottabb nevezetességévé avanzsált, ami – lássuk be – egy várromtól igen csak elismerendő teljesítmény. S bár a szigligetiek nem követték el azt a szentségtörést, hogy egy ősi romot újra építsenek, mégis sikerült elérniük, hogy az egykori erősséget ma várként nevezzék. A 750 éves múltra visszatekintő erődítményt a fejlesztéseknek köszönhetően – romos jellegét meghagyva, de a területet mégis rendbe téve – az elmúlt években felújították. Aki bírja szuflával és semmi pénzért sem mondana le a fentről elé táruló panorámáról, miután a sok-sok lépcsőn és emelkedőn felkaptatott, élvezheti a vár nyújtotta történelmi időutazást: a barokk kori konyhát, a várkápolnát, a fegyverkiállítást, vagy a harcászati bemutatót.

Nyugat-balatoni kirándulásom méltó befejezéseként végigsétálok a szigligeti Ófalu hangulatos, romantikus nádfedeles házacskái között. Ha azt írnám, hogy a lenyugvó nap aranyló fénybe vonja az épületek körvonalait, és a csendet csak a tücskök ciripelése töri meg, nagy valószínűséggel giccsnek hatna, pedig valóban így van. De talán nem baj, ha a rohanó hétköznapokat néha ilyen természet adta „giccses” pillanatok törik meg, elvégre mindig is úgy tartottam, a természet sosem szokott ízléstelen dolgokat produkálni.