Mi a Hákarl?

Azt hinnéd, hogy az általános iskolai menzán felszolgált sárgaborsófőzelék, rajta ráncos műbeles virslivel alulmúlhatatlan. De az izlandi Hákarl, vagy sózott cápahús ennél sokkal undorítóbb: rohasztással tartósított cápacsemege szinte ehetetlen. A vicces kedvű izlandiak jól zárt dobozban árulják a rettenetesen büdös húst - kibontani csak szabad levegőn és biztos alapokon nyugvó, tartós párkapcsolat esetén ajánlott.

A tradicionális elkészítési mód a következő: a lefejezett és kibelezett északi tengeri cápát egy kavicsos homokba ásott sekély gödörbe helyezik, és ott aszalják, így a cápahúsban található mérgező anyagok az erjesztés során kiszivárognak a fölbe. Szezontól függően 6-12 hétig  tartják a Hákarl húst elásva, majd kezelési időszakot követően csíkokra vágják a húst, majd sózzák, és négy-öt hónapig felakasztva szárítják. Ez idő alatt egy barna kéreg fejlődik ki a Hákarl hús felületén, amit csomagolás előtt eltávolítanak.

A modern eljárás szerint ezt a folyamatot egy műanyag konténerben préselve végzik. A kockára vágott, sárgás színű húst vákumcsomagolásban is árulják: nem csoda, hiszen a mi pálpusztaink ehhez képest ibolyaillatú szájöblítő lehetne. A friss cápahús egyébként mérgező a magas ureatartalma miatt, de a több hónap földben aszalódás és a szárítás után fogyaszthatóvá rohad. Nem veszíti el az erős és orrfacsaró ammónia szagát, ami leginkább egy tisztítószerre hasonlít. Akik először próbálják önkéntelenül is öklendezni kezdenek, mielőtt lenyelnék a húst. A próbálkozóknak azt ajánlják, hogy fogják be az orrukat a kóstolásnál, mert az illat jóval erősebb és kellemetlenebb, mint a Hákarl íze.

Két változata létezik a rágós és vöröses színű(a gyomorból készül) és a puhább és fehér színű Hákarl.  Az erősen ammóniaszagú húst köménnyel ízesített égetett szesszel öblítik le: szerintem el sem tudjuk képzelni azt a szájbarúgás-szerű ízhatást, amit ez a két komponens keveredése okoz a szájüregben. Nem csoda, hogy egy férfiasságot bizonyító, bátorságpróbának is felfogható a Hákárl kóstolás. Kezdőknek semmiképpen sem ajánlott a fogyasztása: egyes hírek szerint az izlandiak sem fogyasztják olyan rendszerességgel, mint ahogy azt magukról állítják. Ellenben kiválóan szórakoznak az öklendező, undorával küzdő turistákon...