Limone sul Garda

A festői szépségű Limone városa a Garda-tó partján fekszik Észak-Olaszországban. Híressé az itt termesztett citromról, az 1979-ben felfedezett mutálódott apolipoproteinről vált és természetesen az érintetlenül maradt régi épületeiről és fekvésének szépségéről. 

Maga a város neve nem a citrom (lemon) szóból ered, hanem a latin limes, határ szóból. Az 1940-es évekig, amikor is megépült Riva felől a számos alagúttal tarkított sziklába vájt út, csak vízen vagy a magas hegyeken keresztül lehetett megközelíteni a várost.

A település már a kőkorszakban is lakott volt, meghódították a rómaiak, a velenceiek, a Habsburgok és az Osztrák-Magyar Monarchia része is volt. Limone fellendülését a citrom termesztésének köszönheti. Feljegyzések szerint az első „citrom-házat”, ahogy a helyiek nevezik, 1610-ben létesítették.

Utazás a Garda-tóhoz....

A kerteket a közvetlenül a tópartról induló hegyoldalakra építették és hatalmas falakkal védték a hideg északi szelektől. A termőföldet a Garda-tó déli részéről hozták ide, mert az eredeti talaj nem volt megfelelő minőségű. A hatalmas oszlopok, amelyek ma is láthatók, a tetőt tartották télen: a novemberi első faggyal fedték be kezdetben fával, később akár üveggel is, a réseket pedig száraz fűvel tömködték be. Ezt a munkát november 25-ig, Katalin napjáig befejezték, amikor nagy ünnepséget tartottak.

Innentől kezdve reménykedhettek, hogy a fagy nem tesz kárt a növényekben, mert a citrusfélék igen kényesek a 0 fok alatti hőmérsékletre. Ha túl hideg volt, már csak tüzek gyújtásával tudták megvédeni az értékes ültetvényeket. A citrom-házak vízellátását a hegyről lefolyó patakok vizével oldották meg, amit kis csatornákon végigvezettek a kerteken.

Utazás a Garda-tóhoz....

A citrom többször is beérett az év folyamán, először májusban, aztán júniusban és júliusban, majd augusztusban és az ősz folyamán is. A májusi és augusztusi termés nem volt olyan kerek, nagy és jó minőségű, mint a június-júliusi, amit a legjobbnak  tartanak. A limonei citromot kétszer-háromszor értékesebbnek tartották az egyéb, délen termesztett citromoknál. A leszedett gyümölcsöket osztályozták, selyempapírba csomagolták és faládákba tették, így vitték a különböző helyekre, a környékbeli városokon kívül Ausztriába, Németországba, Lengyelországba és Magyarországra is.

Utazás a Garda-tóhoz....

Sajnálatos módon az első világháború drasztikus változást hozott a szépen prosperáló Limone életében. A térségben volt a dél-tiroli osztrák és az olasz területek határa. Az olaszok 1915-ös háborúba lépésével Limone az aktív katonai front része lett. A falut evakuálták, teljesen elnéptelenedett. A háború befejeztével a visszatérő lakosság elpusztult kerteket talált már csak, nem kezdték újra a citromtermesztést, hanem az olíva és a halászat vált fő megélhetési forrássá.

Utazás a Garda-tóhoz....

Ekkortájt épült meg a Garda-tó nyugati oldalán futó út is, mely újfajta lehetőséget teremtett Limone lakóinak: a turizmust. A szegény halászfalu egy csapásra az egyik legfelkapottabb turisztikai célponttá vált. Az 1990-es években helyreállították a citromházak egy részét és múzeummá alakították őket. Manapság a citromtermesztés nem gazdasági alapokon működik, Limone a turistákból él. Szállodák épültek, hajókirándulásra lehet menni, hangulatos kávézók és éttermek állnak a turisták rendelkezésére.

Utazás a Garda-tóhoz....

Limone azonban nemcsak turisztikailag érdekes. 1979-ben az egyik helyi lakos vérében felfedeztek egy mutáns apolipoproteint, amit ApoA-1 Milanónak neveztek el és csak itt találták meg az egész világon. A tudósok szerint ez a módosult apolipoprotein a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét jelentős mértékben csökkenti, ezért mesterségesen is próbálják előállítani, a tesztek a mai napig folynak. A protein Limone lakosságának 3,5%-ban megtalálható és egy 18. században élt embereig vezethető vissza, Giovanni Pomarelli-ig, valószínűleg benne jelent meg először és ő adta tovább az utódainak.

Limonéba mindenképp látogassunk el, ha a Garda-tó környékén járunk.