Kicsi, de méltán híres - A móri borvidék

Bár hazai borvidékeink egyik legkisebbje, az itt készült nedűk ízletesek és hírnevesek. S akinek ez nem lenne elegendő, bebarangolva a környező vidéket, az idilli tájkép, a történelmi nevezetességek, a csend és a nyugalom szinte hívogatnak.

A Közép-Dunántúlon, Fejér-megyében elterülő móri borvidék hazánk 22 borvidéke közül méretében a második legkisebb (730 hektár), de az itt készített borok a legjobbak közé számítanak. Mór, Pusztavám, Söréd, Csókakő, Zámoly és Csákberény folyékony aranya hosszú múltra tekint vissza; a Vértes és Bakony völgyében megbújó települések életében mindig meghatározó szerepet játszott a szőlő- és bortermelés. Az itt élő népek számára alapvető megélhetési forrás volt, még az itt elterülő települések fejlődését is a szőlő és a bor határozta meg, így számos ehhez kapcsolódó hagyomány és ünnep maradt fenn napjainkig.

Bár a második világháborút viszonylag jó állapotban vészelte át a borvidék, az egyéni szőlősgazdák a beszolgáltatások, a kollektivizálás, a TSZ-ek megalakulása, valamint a nagyüzemi bortermelésre való átállás miatt lényegében ellehetetlenültek. Az élet csak az 1990-es rendszerváltás után állt vissza a régi kerékvágásba, amikor a borvidék sorsa ismét a gazdák kezébe került. A borvidékre első sorban a fehérbor jellemző, leggyakoribb fajták az Ezerjó (mely manapság a hungarikumok sorát gazdagítja), a Leányka, a Rizlingszilváni, a Tramini, az Ezerfürtű és a Zöldveltelini.

Csókakő
Csókakő mára romos vára a törökök elleni háborúk idején jelentős szerepet játszott, hadászati szerepe ezt követően azonban megszűnt, s az elnevezés az erődítményt körülvevő településre helyeződött. Harcos vitézei helyett ma leginkább békés, főleg mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó lakossága mindig szívesen látja az erre tévedő utazót, turistát. A hangulatos kis falu takaros portákkal kísért főutcája a vár aljáig vezet, ahol most a helyi kézművesek kínálják sajtkészítményeiket: különböző ízesítésű kecske- és tehéntejből készült sajtokat, melyhez helyi borokat kínálnak. A kényelmes falatozás mellett röpke időt szakítok magamnak, hogy felsétáljak a szépen felújított várhoz, és kicsit körülnézzek.

A gyönyörű panorámával büszkélkedő erődítmény Fejér megye egyetlen középkori eredetű, a török időkben is használt vára, mely a tihanyi alapítólevélben említett „hadutat” ellenőrizte. A vár a XIII. században épülhetett, első említése 1299-ből származik, amikor a Csák nemzetség tulajdonában volt, majd az erődítményt I. Károly király szerezte meg. Később a Rozgonyiak, Corvin János, valamint Bakócz Tamás kezén is megfordult, míg a XVI. században – kis mérete miatt – hadászati jelentőségét elveszítette, kapuit megnyitották a törökök előtt. A várat teljes egészében az 1800-as évek elején hagyták el, s innentől kezdődött pusztulása. A XX. század végén kezdték meg felújítását.

Mór
Utunk ezt követően Mórra vezetett, melynek történelme a középkorban szorosan összeforrt Csókakőével. A vidékre a német ajkú lakosság betelepítése a XVII. században kezdődött meg, amikor a ferencesek egy ága, a kapucinus rend is megjelent Móron. Brindisi Szent Lőrinc 1601-ben ott volt a csókakői csatában, ő alapította meg az Osztrák-Magyar Monarchia területén a kapucinus provinciák nagy részét. Móron 1695-ben készült el a rendház, majd 1701-ben szentelték fel a templomot; napjainkban Budapest kivételével csak itt működik kapucinus rendház. A betelepülő németeknek köszönhetően az 1710-es években honosodott meg a szőlőművelés a Vértes oldalában, a legenda szerint az Ezerjót a kapucinusok hozták a térségbe.

Ekkoriban került Mór élére a német származású, de magyarrá lett gróf Lamberg Ferenc Antal, aki 1762-ben kezdett bele pompás kastélyának építésébe Mór központjában; az épületet Fellner Jakab tervezte, míg a kastélyparkot 1803-ban két kapucinus szerzetes alakította át. 1945 után – miután a szovjetek értékek és kincsek után kutatva a kastélyt feldúlták – az egykor szebb napokat megélt kúria termeiben könyvtárat és állandó szőlészeti és borászati kiállítást rendeztek be. Ma falai között a Lamberg-kastély Kulturális Központ működik, de ugyanitt található hazánk első polgári származású miniszterelnökének, Wekerle Sándornak az emlékszobája, valamint a német nemzetiségi gyűjtemény is, ahol az ide települt sváb lakosság mindennapi életével és történetével ismerkedhetünk meg.

Rövid lovas kocsis városnézés után megérkezünk a Bozóky Pincészetbe, melynek idilli környezete igazán vendégmarasztaló. A Pince, a Pincesor, a Hársfa és a Vénhegyi utcában található eredeti, vagy felújított présházak műemléki védettséget élveznek. A bormúzeumban megismerjük a szőlőtermesztés és borkészítés történelmi eszközeit – préseket, palackokat, puttonyokat –, majd kellemes bortúrára indulunk a háromszáz éves, hűvös pincékben. A móri boros gazdák hittel és szeretettel ötvözik az elmúlt háromszáz esztendő sváb hagyományait a legmodernebb eljárásokkal, s lényegében ebben rejlik sikerük. A móri borvidék „zászlóshajója” az Ezerjó, de mellette más kedvelt fajták is a palackokba kerülnek, így a Leányka, a Tramini, az Ottonel muskotály, valamint az Olaszrizling, melyeknek köszönhetően mára Mór legnagyobb tömegeket vonzó rendezvényei mind-mind a borhoz köthetők.

Fehérvárcsurgó
A patinás Károlyi-kastéllyal büszkélkedő Fehérvárcsurgó ugyan már nem tartozik a móri borvidékhez, aki azonban a környéken barangol, mindenképpen érdemes, hogy felkeresse hazánk egyik legszebb történelmi kúriáját rejtő települést. A kastélynak otthont adó terület 1853-ban került a Károlyi család birtokába, ahol a kastély építése 1844-51 között Henrich Koch tervei alapján történt, akit a fiatal Ybl Miklós képviselt a helyszínen. Az elegáns, klasszicista épületet 40 hektáros arborétum jellegű park veszi körül, míg a két épületszárnytól körülölelt udvarban franciakertet alakítottak ki. Aki erre jár, feltétlenül kóstolja meg a kastély éttermének ínyencségeit, melyeket arisztokratikus miliőben fogyaszthat el. Aki szerelembe esik az idilli környezettel, a finoman elegáns kastély hangulatával, akár itt is töltheti az éjszakát, vagy egy nyári gyertyafényes hangversennyel teheti felejthetetlenné kirándulását.