„Itt a természet az, amihez mérjük magunkat”- beszélgetés Németh Csaba ultrafutóval

Németh Csaba több mint 30 évvel ezelőtt kezdte a terepfutást, ismerhetjük őt hegymászóként is, népszerűsítője az Országos Kéktúrának. Legnagyobb eredményeit ultrafutóként szerezte. Győzött a magyar versenyeken, Mátrabércen, a Kinizsi 10-on, a T100-on. Győzött külföldön, háromszor nyert a Lavaredo Ultra Trail-en és a 350 kilométeres Swiss-Juran maratonon, győzött a skóciai Highland Way Race-en. Az Alpokban a legelismertebb versenyzők közé tartozik, hiszen UTMB-n -amely a hegyi ultrafutók emblematikus versenye- mindig az első 10-ben végzett. Emblematikus azért, mert a 166-170 kilométeres
távon 9400 méter szintemelkedést teljesítenek a Mont Blanc körül (Franciaországot, Svájcot és Olaszországot összekötő útvonalon), négy 2500 és öt 2000 méter magas csúcsot kell meghódítani az időjárási elemekkel egyezségre jutva. Itthon nincsenek ilyen magas felkészítő hegyek, de önismeret, amely a versenyekhez elengedhetetlen, szerezhető. Németh Csaba mindennapos edzéseinek helyszíne a Bükk, családja és munkája mellett terepfutó.
 
 
V: Min dolgozol, amikor nem futsz?
 
Németh Csaba: Most éppen terepmunkán vagyok (nevet), különféle túraútvonalak felmérését végezzük nagy pontossággal. Ennek eredménye digitális térkép lesz, amelyet feldolgozás után a nagyközönség rendelkezésére bocsátunk.
 
V: Hányan futnak hazánkban ultrakategóriában?
 
N.Cs.: 200-300 fős futó keménymagról lehet beszélni, az aktivizálódás attól függ, hogy milyen népszerű versenyről van szó. Az ultraszót akkor használjuk itthon, ha a táv 42 kilométer feletti, de az igazi ultra 100-120 kilométernél kezdődik. Világszínvonalon nagyon népszerűez a kategória, a franciáknál 30.000 igazolt versenyző van, tavaly az EB-n 650 fő vett részt. Senki nem úgy kezdi, hogy 100 kilométert fut. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ez a legmagasabb szint ahova el lehet jutni. Sok esetben nem tanácsos az embereknek nagyon hosszú távokat futni, mert a rövidebb is ugyanolyan jó. Lépésről lépésre kell haladni, az elején akár belegyalogolva futni, de rendszeresen. A mozgás megszeretésén és a belső fejlődésen van a hangsúly, aztán majd egyre többet akarunk időzni ebben a jó állapotban, így közeledik az ember a „sárkányölő” érzésű ultratávokhoz, a határtalan érzéséhez.
 
V: Egy korábbi interjúban beszéltél három pilléről: az energetikai oldal (táplálkozás, folyadékpótlás), a váz rendszeri oldal (láb izomzat, térd ízület), és mentális pilléről. Hogy járattad ezt a csúcsra?
 
N.Cs.: Jó kérdés. Ez elsősorban önismeret. Az ember valamikor megszületik, aztán elkezd a tudatára ébredni, gondolkodik arról, mi a célja az életében, merre tartson. De sok esetben ezen túl nem ismeri meg önmagát annyira, amennyire meg lehetne. Az ultrafutás pont ennek egy nagyon jó és egészséges formája. Olyannyira el lehet ebben mélyedni, hogy megismerhetjük saját fizikai, szellemi és lelki határainkat, és megtalálhatjuk közben azt, milyen határon túli képességekkel rendelkezünk. Minden emberben sokkal több van rejtve, mint amit hisz magáról! A sport ilyen többleteknek a felszínre szabadítására való. Ha nem futottam volna, akkor ezekről az önismereti tapasztalatokról nem is tudnék, amelyek az élet többi területén is folyamatosan előrevittek és visznek. A mozgás emiatt üdvösít. Kezdjünk el a mozgásáltal kutatni magunkban, hol vannak a határaink és képességeink! Az ultrafutás egy eszköz, ami lehet más is: olvasás, zene, jóga, kapcsolatok. Mindenki találja meg a maga útját ahhoz, hogy jobbá és többé válhasson. Ha van egy jó társunk, feleségünk az kölcsönösen előhoz belőlünk képességeket, többlettulajdonságokat. 
 
 
 
V: Mi a leghosszabb táv, amit futottál?
 
N.Cs.: Az Athén Spárta között tartott tradicionális futóverseny, 250 km. Philippides, az athenaei hírnök története nyomán (akit, midőn a perzsák Datis és Artaphernes vezérlete alatt már nagyon közeledtek, gyors segítségért Spartába küldtek; ezt a nagy utat két nap alatt tette meg – a szerk.) Ennek a versenynek van egy misztikus jelentése is, hogy aki ezt a távot teljesíti és iszik az Élet Forrásából, halhatatlanná válik és bekerül a Spártai Hősök Könyvébe.
 
V: És mi van a 250 km után, amikor megfejlődi az ember a magáét?
 
N.Cs.: Teljesen mindegy. Az ultrafutásban is van még hosszabb, nem a táv a lényeg, hanem a határtalan… (elgondolkodik). Nincsenek falak, csak amit elhiszünk magunkról. Nem a számokat kell nézni, hanem úgy látni, mintha egy szétnyíló tölcsér lenne: bármennyit lehet futni.
 
 
V: Terep, hegy, föld. Milyen a kapcsolatod a többi elemmel? 
 
Repülés jöhet?
 
N.Cs.: Természetesen. Minden. A futás is akkor megy jól, ha nagyon jó alkalmazkodok, és jól fogadok el. Ez az első, amit meg kell tanulni, hogy elfogadjuk és befogadjuk, ami körülöttünk és bennünk van, ha ez megy, könnyen megy az alkalmazkodás is, ekkor egy olyan rezgés szintre kerülhetünk, amelyben az idő jelentősége eltörpül. Amikor jól futok, azt se tudom, hogy hány óra van, gyakorlatilag futok és egy időtlen állapotban kerülök; nem fáradok annyira, nem izzadok annyira, nem hatnak rám negatív erők. A Természethez – a sajátomhoz is- úgy állok hozzá, hogy ez nekem kell, nekem előnyös. Részévé válok annak a természetnek, amelyben futok, annak az egységnek, harmóniába vagyok és így jönnek a nagy teljesítmények. Nem a számokat kell nézni, nem arra koncentrálok, hogy mit eszek és mit iszok közbe, hanem arra, hogyan megy a kapcsolódás. Innen kezdődik az, amiről igazából érdemes beszélni.
 
V: Beszélj róla, ha lehet. Tölt a természet?
 
N.Cs.: Így van. Tölt a levegő, a szél, a levelek, a környezet, amiben vagyok. Nehéz ezt szóban elmondani. Amikor létrejön ez a koncentráció, egység, rezgés. Akkor haladok, akkor vagyok „én” leginkább. Sok helyen jártam a világban, de mindenütt ugyanezt tapasztaltam; a Föld túl oldalán ugyanazt mondja az erdő, ugyanazt csobogja a patak, ugyanazt zúgja a szél, és így mindenütt otthon van az ember. Nyilván van olyan hely, ahol erősebben otthon vagyok. Talán előző életekből? (nevet)
V: Hol van ilyen hely?
 
N.Cs.: A kelta vidéket nagyon kedvelem. A meleget nem annyira, sivatagban nem szívesen futok. Skóciába bármikor szívesen megyek, inkább köd, víz, mocsár, láp, akár éjszaka is neki indulok, mert ezek ismerős helyek, ebben otthonosan mozgok. Ugyanakkor nem féltem még semmilyen erdőben, mert az azonos hullámhosszt keresem. És az benne az érdekes, hogy ez a „hullámhossz” mindig pozitív, és nem ártó szándékú. Így hát van persze kedvencem, de inkább az egész a kedvencem.
 
V:Ez hit… most jobban értem, amikor azt mondod, nem a mámort keresed az extrém helyzetekben.
 
N.Cs.: Igen hit. De nem valláson alapuló. Én azt gondolom, a legeslegfontosabb dolog a hit, a magasabb rendű, ami a legtöbbet ad. Hogy ez milyen hit, az mindenkire rá van bízva. „néha én is utálok futni, utálom a sarat, utálom a nehéz dolgokat, amik látszólag megnehezítik az életem”
 
 
V: Melyik verseny volt a legnagyobb győzelmed? 2006, UTMB? (2006-ban, egyedüli nem szponzorált versenyzőként második lett az UTMB-n, háromezerrel kezdő rajtszámmal. Néhány nepáli biztatta, akik bátornak tartották, hogy ide merészkedett abból lapos országból – a szerk.)
 
N.Cs.: Mindegyik. Nem lehet megkülönböztetni táv alapján. Mindegyikben egy kicsit jobban megismertem magam, és le tudtam győzni azokat a gyengeségeimet, ami mindegyikőnkben van; néha én is utálok futni, utálom a sarat, utálom a nehéz dolgokat, amik látszólag megnehezítik az életem, de ez mind mind része annak az
 
egésznek, amit én életnek hívok, amit én életként élek, mindegyikre szükség volt a kellő időben, és hála, meg is kaptam a kellő időben őket.
 
V: Hétköznapokban a Bükkben edzel. Milyen útvonalon?
 
N.Cs.: Szeretem a gerincutakat, a fennsíkot nagyon, pontosan azért, mert van kilátás, szellemileg is lehet szárnyalni. Tark-kő, Három-kő például. Inkább hegyi ember vagyok, a fönti dolgokat jobban kedvelem, mint a völgyi dolgokat. A Bükk az első otthonom, ezek a gyökerek, első élmények, innen indultam, és öreg koromban is itt szeretnék élni. Szeretem látni a lágy dombos leejtőket, azt a vidéket, hangulatot, amit a Bükk ad nekünk.
 
„A terepfutásnál minden méter más, terepen nincs két azonos lépés, másrészt lejtőn el lehet futni magunkat.”
 
V: A Húsvéti Tojáskeresés Extrém, futóútvonalának térképe van a kezedben. Mi tanácsolsz azoknak akik, elindulnak a 16 vagy 36 km körön?
 
N.Cs.: Az útvonal szépen körülöleli a völgyet és Noszvajt. Azt gondolom, a vízválasztókon futunk. Minden víz, ami ezen a területen leesik, az a futókörünkhöz képest, tőlünk befelé fog folyni, becsordogál szépen a noszvaji völgybe. Az útvonal jellegzetesen olyan, hogy a fele fölfelé, a fele lefelé, a legvégén egy pici hullám. Az erőbeosztásnál ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Az elején óvatosan! Bár nagyon jó az útvonal, hiszen itt lesz lehetőség, hogy az ember bemelegedjen, nem annyira meredeken kezd, kb. 2 kilométer után áttér egy köves útra, ami szintén egyenletes emelkedés. Az indulás után 4-5 kilométerre érjük el a legmagasabb pontot, ahonnan egy hosszabb, lejtős szakasz következik, ami veszélyesebb, mert oda kell figyelni hova lépünk. A terepfutásnál minden méter más, terepen nincs két azonos lépés, másrészt lejtőn el lehet futni magunkat. Sokszor nem a fölfelé veszélyes, hanem a lefelé; a láb becsapódása tönkre tudja verni az izomzatot, tehát egy fokozattal óvatosabban menjünk, mint ahogy menne! Amikor leérünk az alkotótelepre, a hullámos szakaszra (Barlanglakások, Pocem – a szerk.), akkor még maradjon az ember lábába némi erő, mert a cél felé még lesz egy kicsi emelkedő, az utolsó kilométerre érdemes tartalékolni erőt. Ha a hosszabb távot választja, és két kört tesz meg ebből az útvonalból, akkor a második kör második szakaszában jobban el lehet engedni a lábat a lejtőkön.
V: Itt leszünk, mi komfort körös hobbitúrázók és babakocsis tojásvadászok is. Hogyan szurkolhatunk nektek jól?
 
N.Cs.: (Nevet) Ugyanúgy, mint bárki másnak! A buzdítás jól jön: hajrá! Vannak szlengek, mint a nyomjátok, keményen. Ha név szerint hajrázunk, hajrá Péter, hajrá Csaba, hajrá Lajos, az mindig jó, és a taps. Ha utat engedünk a futóknak, félre húzódunk, és nem akadályozzuk a futásban, az már nagy jótétel. A futók hálás népcsoport (nevet), minden figyelmet jó szívvel vesznek.
 
 
Vállaltad, hogy fővédnöke leszel a rendezvény extrém körének. Mit védelmezel?
 
N.Cs.: Támogatásra hivatott minden olyan új dolog, ami jó értékű. Támogatni szeretném azokat a dolgokat, amik az én – és mások- értékrendje szerint jó ügyet képviselnek. Magyarországon annyira nincs helyén a teljesítmény értékelése, elcsúsztak az értékrendek és limitek, ezért is érdemes picit helyre húzni, és megmutatni azt, hogy mi a helyes értékrend.
 
V: Mi a helyes?
 
N.Cs.: Senki ne higgye azt, hogy az úgy van, hogy valaki kitalálja: most lefutok 16 kilométert, és három nap után máris le tudja futni. Ezért kőkeményen meg kell küzdeni, ezért meg kell dolgozni. Sajnos a mai média, filmek és események azt sugallják, hogy a főhősök egyik pillanatról a másikra elérik, amit akarnak, vagy ilyen ármányos, cselszövő, gaz módon kooperálnak -ami jobban működik a mai világban-. Ne ezt higgyék. Ezek a futóversenyek, remélem, megmutatják azt, hogy becsületes felkészüléssel, becsületesen elvégzett munkával, egy gyümölcsöző eredmény, egy normál értékrend hozható felszínre. Lássa meg mindenki és tudja meg mindenki, hogy mindenért meg kell dolgozni, és létezik tiszta értékrend. A futáson belül ez az egészség, ami a legnagyobb kincsünk, plusz a helyes értékrend közvetítése a hétköznapi életbe: ott is tudjuk meg, hogy mi a 16 és mi a 36 kilométer. Hasonlattal élve: ha beülünk egy „autóba” nem fogjuk tudni, mi az a 16 kilométer, mi az a levegő, mi a víz, mi az étel. De ha lefutjuk, mind a hármat meg fogjuk becsülni, és érteni fogjuk, milyen értéket képviselnek.
 
„Lássa meg mindenki és tudja meg mindenki, hogy mindenért meg kell dolgozni, és létezik tiszta értékrend.”
 
Aki kedvet kap a futáshoz, terepfutáshoz, merre induljon?
 
N.Cs.: Interneten rá lehet keresni, futás, terepfutás, ultrafutás. Több oldal foglalkozik ezekkel, nem emelnék ki egyet sem. Maga a felfedezés élménye kell, ami változatos. Többféle műfajt és elméletet képviselnek a portálok, egy dolog azonos, hogy mindenki szereti azt a műfajt, amit csinál. A terepfutás mindig más lesz, mint az országúti verseny, itt a természet az, amihez mérjük magunkat. Én már rég nem nézem az órát és a „külsődleges” mértéket, az ultrafutásban a terepfutást képviselem. Ebben általában az első és az utolsó is egyenlően kap a szolgáltatásokból, aki leghamarabb beér, az megvárja a legutolsót is. Aki becsatlakozik futónak, egyben egy közösségben is találja magát, egy összetartó, jó csapatba érkezik a 18 évestől a 80 évesig. Nekünk is van ilyen Miskolcon, hétvégéről hétvégére közösen futkározunk.
 
Köszönjük támogatásod és jelenléted. Hajrá Csaba! Taps a Tojásvadászoknak!
 
-Wittmann Viktória-
pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Alacsony-Tátra: Csúcstúra a Király-hegyre (1946 méter) - 1 napos túra
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
» Magas-Tátra hágótúrák Vörös-torony-hágó (2352 m) - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Kapor csúcs 2367 méter - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Zöld-tavi menedékház - 1 nap

Szállás ajánlatok

» Dubravka Apartman *** Pisak (Omis) 8.692 Ft/főtől - Horvátország / Omis / Dalmácia / Európa
» Andromeda Apartmanház - Paralia 9.900 Ft/főtől - Görögország / Paralia / Észak-Görögország / Európa
» Medena Üdülőtelep *** Trogir 11.732 Ft/főtől - Horvátország / Trogir / Dalmácia / Európa
» Iva Apartman *** Banjol (Rab) 11.916 Ft/főtől - Horvátország / Rab / Kvarner-öböl / Európa / Rab-sziget / Banjol
» Zeljko Apartman *** Makarska 13.022 Ft/főtől - Horvátország / Dalmácia / Makarska / Európa

Információs oldalak

» Kalandtúra, aktív utazás
» Akciós városlátogatások!
» Látnivalók Amszterdamban
» Látnivalók Firenzében
» Látnivalók Párizsban
» Látnivalók Londonban
» 4 napos utazások

Cikkeink

» CONGO – THE GRAND INGA PROJECT - gyémántkemény vadvízi kajakfilm - Kollmann András
» Kiváló síszállás Ausztriában - Dorfhotel Seeleitn - Kovács Attila
» Villányi hétvége: bor és bringa - Kovács Attila
» Pasman-sziget, Horvátország - Kovács Attila
» Last Great Climb egy egy antarktiszi nagyfal első megmászása - Kovács Attila

Utazások

» Schneeberg kirándulás - 1 nap
» Alacsony-Tátra: Csúcstúra a Király-hegyre (1946 méter) - 1 napos túra
» A Kis-Fátra legmagasabb csúcsa és főgerince - 1 nap
» Szlovák Paradicsom – Hernád-áttörés - 1 nap
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!