Hegyi utakon Horvátországban: Rogoznicától - Marináig

A Jadranska Magistrala Sibeniktől - Primostenig csodaszép tengerparti tájon kanyarog. Rogoznica után otthagyja a tengert és a dombok - hegyek közötti széles, lapos és hosszú völgyben ereszkedik le Marinára, hogy ott ismét a partot követve vigyen be Trogirba.

A főúttól jobbra többszáz éves olajfák mellett, köves, füves, bokros hegyoldalban, gromacok között kanyarogva - néha egy régi településen keresztül vezető úton haladhat az utazó a Rogoznica és Marina közötti tengerpart valamelyik festői öblében lévő kis nyaralóhelyre. Razanjba, Sevidbe vagy Viniscebe - szinte majdnem mindegy, a kép ami fogadja ugyanolyan szép.

Rogoznicat elhagyva - Podorljak településnél - a főútról jobbra letérve olajfa ültetvények között vezet fel a keskeny - kanyargós hegyi út (fenti kép) Dvornicaba ahonnan Razanjba, Kalebova Lukaba és Kanicaba juthatsz. A dombtetőn végigautózva egy nagyon jó minőségű aszfaltúton pedig Stari Sevidbe. (A főúton továbbautózva a völgyben - egy másik ugyanolyan, sőt még kanyargósabb úton is meg lehet közelíteni Sevidet, sárga tábla jelzi). Stari Sevidből vezet az út Zaglevice és Sevid tengerparti nyaralóhelyeire.
Az erősen tagolt part szinte minden nagyobb öblét beépítették apartmanházakkal, nyaralókkal. Ezért minden öböl egy- egy település is. Első - és még a sokadik alkalommal arra járva is nagyon bonyolultnak tetsző úthálózat szövi keresztül - kasul ezt a hegyoldalt. Ember legyen a talpán az a vendég, aki meg tudja mondani, hogy éppen melyik helységben is jár, a Sibenik - Knin / Split - Dalmát megyehatáron.

Érdemes körbejárni ezeket a helyeket, akár gyalogosan elindulva - a tengerpartról felkapaszkodva a hegyoldalba, akár autóval - pár helyen megállva felfedezni ezt a nagyon érdekes és szép vidéket. Az elmúlt két nyárban én nagy felfedező utakat tettem itt, egy - egy reggeli csendes órát rászánva. A parthoz közeli dombok viszonylagos kopársága nem csak a karsztosodás eredménye. Az ember is nagyban hozzájárult, a rómaiak és főleg a velenceiek gályáik építéséhez óriási mennyiségű fát vágtak ki. Így nem volt ami a megtartsa a termőföldet amit a csapadék lemosott. Ezért a hegyek egy részén csak bokrok, kisebb fák tudnak megélni, valamint a telepített fenyvesek, olajfák, boróka és füge.

A hegyoldalakat járva a gromac -ok közé szorított utakról, ösvényekről itt - ott csodálatos panoráma tárult elém. Fantasztikus a reggeli, nagyon tiszta, bár kissé bársonyos fényekben az alattad elterülő Adria látványa. Ezek az élet megismételhetetlen pillanatai közé tartoznak, nekem legalábbis.....

Sevid - Uvala Miline

A tenger feletti domboldalon megbújó apró, pár házból álló régi halászfaluban Stari Sevidben a múlt nyomába eredtem. A hagyományos, mészkőből rakott házak között megállt az idő. Egyszerű, a mai kor emberének igénytelennek látszó kép ez. Ám hatalmas nyugalmat, békességet áraszt - és ráérősséget, a rohanó világ itt megszelídül, alapfokozatba áll, megszűnik a külvilág zaja, itt nem sürgős semmi, itt mindenre van idő. Az olyan "fontosnak" beállított dolgok itt érvényüket vesztik.

Volt időm rácsodálkozni egy pókhálóra, egy hangyaboly bejáratára, egy unatkozva bámuló szamárra vagy csak egy ciszternára.

Stari Sevid
A múló idő azonban itt is jelen van. Lassú járását a régi épületek düledező falai, beszakadt tetői mutatják. Némelyiket nem javítják meg, nem foltozzák ki, meghagyják így.....
Stari Sevid utcácskáját járva elgondolkoztam azon, hogy vajon tudnék - e itt, fenn a hegyen, így élni? Bevallom nem és nem is szeretnék. Bár nagyon jó dalmáttá tudnék válni azt gondolom, de túlságosan urbanizált vagyok, még így - város mellett élő falusi emberként is. Ezek a képek, ezek a séták, ezek a gondolatok szükségesek a mindennapok monotonságának megtöréséhez és nagy hatással vannak rám.
Jó visszanézni rájuk....

További fotók itt...

Más élmények gyönyörű tájakról...