Amikor először jártam Olaszországban, darabokra szakadt a szívem. Ott maradt belőle rengeteg szilánk, így csak akkor vagyok újra önmagam, ha Itália ezerarcú tájait járom. Toszkána hullámzó dombjai között hallgatva a pacsirták énekét vagy a Dolomitok csipkés sziklacsúcsain teleszívva a tüdőm alpesi oxigénnel. Ha az Amalfi-part vadregényes vidékére tekintek le az Istenek Ösvényéről vagy Montalcinoban kortyolom a tejeskávét, akkor találok vissza reneszánsz nyugalmamhoz, nap-melengette szabadságom gondtalan emlékéhez.
[utazom:teaser:435]