Van valami végtelenül megnyugtató az óceán közelségében. Valami, ami éppen a szeszélyességéből adódik. Mintha a lélek békét vehetne abban, hogy a folytonos morajlás ritmustalan ismétlődését hallja, vagy hogy a szélzúgás változékony irányait érzi az egész testén. Leginkább talán az mozdítja ki az érzelmeket szokásos áramlataikból és az embert az általuk alkotott gyakran feszültségteljes állapotból, ahogyan az arcot végigsimogatja a parti szél újra meg újra, ezernyi irányból, lágyan vagy éppen...