Kecskemét, Bács-Kiskun megye székhelye a Kelet-Nyugat-, illetve az Észak-Dél irányú főközlekedési utak kereszteződésében helyezkedik el.
A "hírös" város a történelmi hagyományok és a modern törekvések együttélésének a helyszíne. Az itteni tudományos intézetek munkája révén Kecskemét a hazai kertgazdálkodás egyik központja lett. A XIX. század végén, XX. század elején a város előrehaladását szolgálta a színház, a könyvtár, a múzeum és a művésztelep alapítása is. Világhírű az itteni rajzfilmgyártás, nemzetközi érdeklődés mutatkozik a zenei és a zománcművészeti alkotóműhelyek iránt.
Várostörténet - kezdetektől a reformáció koráig
Kecskemét történetéről a legrégebbi nyomokat a Czolner téri Ótemető megszüntetésekor találták 1907-ben. A temetkezésre használt urnák, a bronz- és kerámiatárgyak egy fejlett kultúrájú bronzkori nép bizonyítják. Az időszámításunk utáni I-III. évszázadból előkerült leletek a rómaiakkal kereskedő félnomád nép emlékeit őrzik.
A X. század végén tűntek fel ezen a vidéken a honfoglaló magyarok. A Tanítók Árvaháza 1899-es építésekor feltárt Árpád-kori kunyhóban halász- és vadászeszközöket találtak.
A település nevét 1353-ban jegyezték le először. Kecskemét mezőváros (oppidum) "születési anyagkönyvének" az 1368-ban kelt okiratot tartják, amelyet Nagy Lajos király és édesanyja, Erzsébet királyné jegyzett. A királyi mezőváros előnyeit 1439-ig élvezhette a város, akkor magánföldesúri kézbe került. A földesúri szolgáltatásokat a lakosság évente készpénzzel megváltotta, ezzel önállósága és fejlődése biztosított volt.
A mohácsi csatavesztést követően 1526. szeptember 29-én Kecskemétet is elérték a pusztító török seregek. Állandó török megszállás alá csak Buda elfoglalása után, 1541-ben került Kecskemét. Az adókat és illetékeket a törökön kívül a vármegyének és a távollévő földesuraknak is igyekeztek pontosan megfizetni, így a török hódoltság esztendeiben a város az akkori Pest-Pilis-Solt vármegye és az egész Duna-Tisza köze egyik legjelentősebb települése volt.
A XVI. században Kecskeméten is elterjedtek Luther, majd Kálvin tanai. A római katolikus és a református vallásúak között 1564-ben Végh Mihály főbíró házánál történt megegyezés: "a békösség a templom felől".
Iskolák, vásárok, reformok
Kecskemét gazdasági életében évszázadokon át az állattartás és a földművelés volt a meghatározó, de a város kézműves ipara is figyelemre méltó, és a céhek jelentősége is egyre nőtt.
A Rákóczi-szabadságharc éveken át újabb súlyos terheket jelentett a városnak. Az 1709 tavaszán pusztító pestisjárvány, és a felkelők hadainak kivonulása után 1710. december 21-én Kecskemét császári hűségesküt tett. Ebben az időszakban hozta létre a város akkor legjelentősebb földesura, gróf Koháry István a piarista rendházat és iskolát. A ferencesektől átvett plébániai iskolában kezdtek tanítani a Nyitráról 1715 februárjában érkezett piaristák, akiknek tevékenysége ma is meghatározó a város életében.
1747-ben új városházát építettek. Közfeladatnak tekintették az egészségesebb életmód, az iskoláztatás előmozdítását. Megélénkültek a híres kecskeméti állat-, kirakodó- és gyalogvásárok. Lassan "kivirágzott" az árutermelő kertészkedés, megkezdődött a küzdelem a futóhomokkal. A hajdan csak legeltetésre használt pusztát 1801-ben parcellázni kezdték. Először csak a városi házzal bíró lakosok kaptak földet, 1810-ig erdő, később szőlő ültetésére is adtak engedélyt.
A szabadságharc előtti évek legjelentősebb eseménye Kecskemét számára a "megváltakozás" volt 1834-ben, amikor is eredményes tárgyalások után a Koháryak 170 ezer pengőforintért és a Vacsi-puszta bérletének visszabocsátása ellenében lemondtak földesúri illetményeikről és jogaikról.
A reformkor eszméinek jegyében alakult meg a városban 1831-ben az első vidéki kaszinó, könyvtárral, folyóirat-kölcsönzővel. Nagyon fontos szerepet töltöttek be a város kulturális életében az egyházak és az iskolák. A református kollégium főiskolai rangot kapott, bölcsészetet, jogot és teológiát tanítottak.
A szabadságharc után
Az 1848-49-es szabadságharcban az akkor 40 ezer lakosú Kecskemétről 4000 férfi szolgálta fegyveresen a hazát, és 600-nál többen vesztették életüket. 1849. július 26-án Haynau foglalta el a várost, és az átszervezett közigazgatásban, Kecskemét a Pest-budai kerülethez tartozó Pest-Solt megyeszékhelye lett. A volt honvédek 1852-ben, a magyarországi körútján Kecskemétre érkező Ferenc József császár ellen - Noszlopy Gáspár, volt kormánybiztos vezetésével - merényletet terveztek. De leleplezték őket, Noszlopyt és két társát kivégezték. Ferenc József, 1857 májusában királyi leirattal várossá emelte Kecskemétet, amit akkor a régen óhajtott szabad királyi városi cím elnyeréseként értelmeztek. Nem volt az, de közigazgatási ügyeit önállóan intézhette a település.
1870-től a város önkormányzati joggal rendelkezett, ami jelentősen hozzájárult a gazdasági fellendüléshez. Megvásárolták Nagybugac, majd Kisbugac, később Szentlőrinc pusztát, ezzel Kecskemét határa meghaladta a 160 ezer kataszteri holdat. A szőlő és a gyümölcs mellett a kecskeméti sertés, a baromfi és a zöldség is keresett cikk lett a hazai és külföldi piacokon. Az 1880-ban megválasztott Lestár Péter polgármester megteremtette a város "aranykorát". Irányítása idején tudatos városfejlesztéssel sugárutakat alakítottak ki. Ez jó hatással volt az egyházi, a katonai és a magán-építkezések fellendülésére. Kecskemét központi szerepét helyiérdekű vasútvonalak építésével növelte, 1895-ben elkészült a Kecskemét-Fülöpszállás, a következő évben pedig a Kecskemét-Tiszaug vonal. - Lestár Pétert Kada Elek követte a polgármesteri székben, aki szintén szorgalmazta a vasúti szárnyvonalak építését. Az 1897 decemberében megnyitott Szolnok-Kiskunfélegyháza vonal jótékonyan hatott a város keleti határrészének fejlődésére. A Kecskemét-Lajosmizse és az ehhez csatlakozó Kisnyír-Kerekegyháza szárnyvonalon 1905 februárjában indult meg a forgalom.
A XX. századi változások
A XX. század elején, a vasúti forgalom megindulása után két helyi pénzintézet is alakult, és mellettük két országos hálózatú bank nyitott fiókot Kecskeméten. A város előrehaladását szolgálta a könyvtár, a múzeum és a művésztelep alapítása is. A példátlan fejlődés lendületében érte a katasztrófa, a földrengés 1911. július 8-án Kecskemétet. Mintegy 8,5 millió koronára becsülték a középületekben, a templomokban, a magánépületekben keletkezett károkat. Alig heverték ki a tragédiát, kitört az I. világháború, amely újabb veszteségekkel járt. A városból tizenhatezren teljesítettek hadiszolgálatot, ebből 3600-an meghaltak. Az itt élők erejét mutatja, hogy ez a város sziget lett az Alföldön, a gyümölcs és a gyermekek városának nevezték. Intenzívvé tették a szőlő- és gyümölcstermelést, meghonosították a kertkultúrát, az öntözéses zöldségtermelést, 1921-ben megalakították a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kamarát, 1934-ben először rendezték meg a Hírös Heteket. A szakoktatásra és a felsőbb tanintézetekre is komoly összeget fordítottak.
Kecskeméttől is súlyos áldozatokat követelt a II. világháború. A téglagyári gyűjtőtáborból 1400 zsidót indítottak koncentrációs táborokba, ahonnan 1200-an nem tértek vissza többé. Az 1950-ben megyeszékhellyé lett város nagy léptékű gazdasági, társadalmi fejlődésnek indult. Óriási határából 1950-ben Bugac és Lakitelek, két év múlva Hetényegyháza, Helvécia és Lászlófalva (ma Szentkirály) és Városföld vált ki, Ballószög 1954-ben lett önálló község. Hetényegyháza és Helvécia Matkó kerületét lakossági akaratból csatolták vissza Kecskeméthez 1989-ben.
Az 1956-os forradalom csak rövid ideig adott reményt a társadalmi változásokra a kecskeméti tüntetőknek, felkelőknek. November 3-án a szovjet páncélosok gyűrűbe fogták a várost, és másnap hajnalban elfoglalták Kecskemétet. Az 1960-as évek második felétől a felkészültebb, mozgékonyabb megyei vezetőknek köszönhetően Kecskemét a vidéki tudományos és kulturális élet élvonalába került. A helybéli tudományos intézetek munkája révén Kecskemét a hazai kertgazdálkodás egyik központja maradt. Megújult a város arculata is, fiatal és tehetséges építészekkel - Kerényi József vezetésével.
Kecskemét 1981-ben lépett a 100 ezres városok sorába. Ezzel az ország városai között a népesség tekintetében a nyolcadik helyre került. A mai Kecskemét területéhez tartozik Borbás, Hetényegyháza, Kadafalva, Matkó, Méntelek.
Kecskemét térképKecskemét cikkek
