Az olasz csizmától nyugatra elterülő Szardínia 24 090 km²-es területével a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, melyet északon Korzikától a legkeskenyebb részén 12 kilométer széles Bonifaciói-szoros, a mintegy 200 kilométerre található Appennini-félszigettől pedig a Tirrén-tenger választja el. A sziget, mely Olaszország harmadik legnagyobb régiója, kellemes éghajlatával, különleges természeti adottságaival, hosszú és izgalmas történelmével, különleges látnivalóval, egyedi hangulatával és festői strandjaival vonzza a turistákat. Észak-Korzika tengerpartja északon és keleten sziklás, s csupán a nyugati partvidéken találunk homokos plázst. A sziget belsejét hegyek és dombvidékek uralják, mely Szardinia teljes területének a 80 %-át foglalja el.
A sziget éghajlata jellegzetesen mediterrán, mely szintén hozzájárul Szardínia turisztikai vonzerejéhez. A telek enyhék, míg a nyarak melegek, a csapadék északon és nyugaton jelentősebb. A napsütéses órák száma évente 2000-2300. A legsűrűbben lakott tengerpartokon a hőmérséklet szinte soha nem csökken fagypont alá. Az alacsony páratartalomnak köszönhetően a nyári forróság könnyebben elviselhető (a nyári átlaghőmérséklet 35 °C). A sziget belsejét uraló hegyvidékeken, télen gyakran havazik, és akár fagypont alá is csökkenhet a hőmérséklet. A hegyekben nyáron hűvös van, főként éjszaka, csak ritkán marad meg a meleg idő és gyakoriak az esős napok. Szardínia két legfontosabb szele a nagy sebességű misztrál és a tavaszi sirokkó. Előbbinek a nyári forróság hőmérsékletének csökkentése köszönhető, utóbbi azonban kiszárítja a földeket.
Szardínia hosszú és elszigetelt történelme, a régebbi korokból fennmaradt emlékek és látnivalók szintén nagy vonzerővel bírnak turisztikai szempontból. A szigetet már a paleolitikum idején is lakták; legkorábbi építészeti jellegzetességei azok a megalitikus építmények, melyek Szardinia több részén is fellelhetők (nurágik, menhirek, megalitikus templomok). A neolitikum és a Római Birodalom közti időszakot a nurági civilizáció töltötte ki, mely jellegzetes megalitikus épületeiről kapta nevét. Szardínia korai népessége a Földközi-tenger keleti medencéjéből származott: a hükszoszokat és a „tengeri népeket” (szardanák) már az egyiptomi és mükénéi feljegyzések is említik, utóbbiak rokonai voltak az etruszkoknak. A következő évszázadokban egymást érték a föníciaiak, a karthagóiak, a rómaiak, a vandálok, majd a bizánciak uralma. A IX. századtól kezdődött az úgy nevezett giudicatók kora, amely lényegében négy önálló, független, alkotmányos királyságot jelentett: Gallura, Logudoro, Arborea és Caralis. Közülük is Arborea volt a legeredményesebb.
A XIV. században az Aragóniai Királyság megkezdte Szardínia elfoglalását. Ekkor költöztek katalánok Algheróba, akiknek leszármazottai a szárd nyelvtől eltérően ma is katalánul beszélnek. Kasztília és Aragónia perszonáluniója után Szardínia az egységes Spanyolország szerves része lett, a szárdokat pedig a spanyol flottába sorozták be. A XVIII. században Szardínia a Savoyai-uralkodók birtokába került, de a sziget nehéz körülményeivel (szegénység, feudális viszonyok) nem foglalkoztak, ezért a feszültség egyre csak nőtt. A Szárd Királyságnak 1861-ben lett vége, amikor megszületett az Olasz Királyság, melynek – Savoyai birtokként – Szardínia is része lett. A két világháború között a fasiszta Olaszország széles körű agrárfejlesztési programot eszközölt az archaikus viszonyairól ismert szigeten: mocsarakat csapoltak le, ezzel is növelve a művelt területeket. Ugyanakkor a bányászatot is fejlesztették, melyet a hadiipar szolgálatába állították. Olaszok betelepítésével ekkor kezdődött a szardíniai városok olaszosítása is.
Észak-Szardínia legnagyobb városai Sassari, Olbia, Castelsardo, Nuoro, illetve Alghero, mely egyben az egyik legkedveltebb üdülőváros is a nyugati parton. Szardíniának ezen a részén beszélik még az alguerését (katalán nyelvjárás itt beszélt formája), melyet hivatalosan is elismertek kisebbségi nyelvként, és amely a sziget aragóniai múltját őrzi. Alghero hosszú történelmének köszönhetően számos kulturális látnivalóval is büszkélkedik amellett, hogy természeti szépsége is említésre méltó. A legrégebbi korok egyik legérdekesebb nevezetessége az Anghelu Ruju nekropolisz, mely még a nuragi-civilizációnál is régebbi (Kr. e. 3200-2800), de persze nuragikat is találunk errefelé (például Palmaverán, ami az egyik leglátványosabb nuragi Szardínián). Érdemes felkeresni templomait – köztük a XVI. században épült Alghero-katedrálist –, palotáit (Palazzo D’Albis, Palazzo Carcassona), a XIV. században épült, masszív, kerek Torre del Portal-t, vagy a XVI. századi Torre dell’Esperò Reial-t. Ami a természeti látnivalókat illeti, a XIX. században felfedezett Neptunusz-cseppkőbarlang a város egyik leghíresebb nevezetessége.
Észak-Szardínia számos izgalmas és emlékezetes kirándulást is tartogat a vállalkozó kedvű utazóknak. Az egyik legérdekesebb az Algherotól két órás autóútra, délre található Sinis-félsziget és Tharros régészeti lelőhely, mely Szardínia közép-nyugati részén, az Oristano-öböl közelében található. A sziget legszebb strandjai közül több is itt található, így például az Aruttas és a Putzu Idu. A Tharros régészeti lelőhely egy egykori kereskedelmi lerakat maradványa, melyet még a föníciaiak alapítottak és stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően gyorsan jelentős kereskedelmi központtá vált. Innen alig 20-25 perces autóútra található keleti irányban, de továbbra is Szardínia nyugati partján Oristano városa, melynek történelmi városmagja, éttermei, kávézói kellemes sétát kínálnak az ide érkezőknek. Látnivalói között a Santa Maria Assunta katedrálist, a San Francesco templomot, illetve a II. Mariano tornyot érdemes megemlíteni. Alghero és Oristano között pontosan félúton található Bosa városka, mely pasztellszínű házairól és a dombon álló váráról nevezetes. További nevezetességei a Ponte Vecchio (az óváros öreg hídja), a Bosa-katedrális, a Casa Deriu Múzeum, mely a csipkekészítés történetét mutatja be.
Észak-Szardínia egyik legszebb és leglátványosabb úti célja az Asinara-sziget, mely lényegében Szardínia északnyugati csücske. A kis szigetre Stintinóból megy hajó (naponta csak egyszer, reggel 9-kor indul, előre le kell foglalni!), majd kerékpárral, turista minivonattal, vagy terepjáróval lehet felfedezni Asinarát, mely az első világháborútól 1997-ig börtönként működött, azóta pedig nemzeti park, köszönhetően endemikus növény- és állatfajainak (itt élnek például a híres fehér szamarak). A szigeten felkereshetjük az egykori börtönt, piknikezhetünk valamelyik védett öblében, standjain viszont tilos az úszás, mivel védett terület! Castelsardo Szardínia északi partján található, Algheroból – Sassari érintésével – alig egy órás az út. A gyönyörű középkori kisváros kastélyáról, középkori erődített városfaláról, katedrálisáról, harangtornyáról, a Chiesa di Santa Maria templomról, illetve a kosárfonást bemutató múzeumáról nevezetes. Szintén Castelsardo mellett található Szardínia leghíresebb sziklaformációja, az Elefánt-szikla, mely – nevéhez híven – a hatalmas ormányosra emlékeztet és két neolitikus sír is található benne. Castelsardo után, egy háromnegyed órás autóútra keleti irányban található a híres Costa Paradiso. A festői partvidéket eldugott öblök pettyezik, közülük is a leghíresebb a Li Cossi.
A Capo Testa Szardínia legészakibb csücskén található csodálatos félsziget, mely a Bonifaciói-szoros vizébe nyúlik. A félsziget látványos szikláiról és romantikus tengerpartjairól híres, mint például a Spiaggia Zia Culumba, a Cala Spinosa, a Cala Francese, vagy a Ponente strand és Rena di Levante strand, melyek kivételesen finomhomokos strandjukról nevezetesek. A La Maddalena-sziget a Capo Testától kicsit több mint egy órás autóútra (plusz kompozásra, a komp Palauból indul) található Szardínia északkeleti csücskében. A sziget a 7 szigetből álló La Maddalena Szigetcsoport Nemzeti Park része, melyek közül csak a két legnagyobb, a La Maddalena és a La Caprera, melyeket autóval is be lehet járni. A sziget a körbefutó panorámaútjáról és csodálatos strandjairól nevezetes (Bassa Trinita, Spiaggia di Monte di Rena, a Testa del Polpo strand, vagy a Cala Serena, Cala Caprarese). A többi szigetet csak hajóval lehet elérni, ezek végiglátogatása egy egész napos program lehet. A Caprera-szigeten – mely egykor Giuseppe Garibaldi tulajdona volt – feltétlenül látogassunk el a nagy olasz hazafi házába, a Compendio Garibaldino-ba.
A La Maddalena-szigettől kicsit több mint egy órányi útra fekszik déli irányban (immár Szardínia keleti partján) Costa Smeralda és Porto Cervo, mely a milliomosok kedvelt jachtkikötője. S mint ilyen, a sétálóutcában luxusbutikok, éttermek sorakoznak. Itt van háza Harrison Fordnak és Stingnek is. A Costa Smeraldán a legjobb strandok a Principe, a Pevero, a Romazzino, a Ruja, vagy a Caprizzioli Beach. Algheroból nagyjából két és fél óra autóútra, Szardínia túloldalán található az Orosei-öböl, mely csodálatos öbleiről nevezetes, amelyeket hajóval (vitorlás, motorcsónak) lehet felfedezni. Szintén itt, az Orosei-öbölben találhatók a Bue Marino-barlangok, melyek az egykor itt élő szerzetes fókákról kapták a nevüket (olaszul bue marino a szerzetes fóka). Ezek a barlangok voltak az utolsó menedékük, mielőtt kihaltak. A barlangokhoz szintén kizárólag hajóval lehet eljutni, a barlangok vezetett túra keretében látogathatók. Kirándulásra tökéletes választás lehet a Gorrupo-szurdok (2,5 – 3 óra autóval Algheroból, Oroseiből 40 perc déli irányban, az SS125-ös néven is ismert Dorgali-Arbatax úton érhető el), amely Európa egyik legmélyebb, és Szardínia egyik legszebb kirándulóhelye! A túrák 4-5 órát vesznek igénybe, az utolsó része profiknak való.
Szardinián érdemes megkóstolni a helyi konyhát is, hiszen a gasztronómiája legalább olyan híres, mint strandjai, vagy a helyiek vendégszeretete. Az autentikus szardíniai konyha megkóstolására legalkalmasabb helyek az úgy nevezett agriturismók, amelyek tanyasi szállások fejedelmi konyhával. Egy jellegzetes agriturismo menü a következőket tartalmazza: antipasti, amely pácolt és sült húsokat, zöldségeket (padlizsán, articsóka), sajttálakat tartalmaz. Ezt követi a primo piatto, amely rendszerint tésztaétel (Szardínián kóstoljuk meg a gnochettit, amely egy kagyló alakú tészta, és a culurgionest, amely egyfajta sajttal töltött ravioli, amit paradicsomszósszal tálalnak). A secondo piatto salátával, vagy zöldségekkel tálalt hús, vagy hal. Az egyik szardíniai különlegesség a porceddu, sült malac. A leggyakoribb desszert a sebada, amely sült ricottás leveles tészta mézzel. Feltétlenül érdemes megkóstolni a „mirto” nevű likőrt, amely szardíniai különlegesség.
Akciók, kedvezmények, last minute Észak-SzardíniaÉszak-Szardínia térképÉszak-Szardínia cikkek
