A főváros és környéke földrajzi, történelmi és közigazgatási értelemben egyaránt ″az ország szíve″. A régió magában foglalja a fővárost, Pest megye egészét, Komárom-Esztergom megyének a Dunakanyar környéki részét, valamint Nógrád megye börzsönyi körzeteit.
A tájat - a földtörténeti korok kőzeteket alakító és mozgató erőin túl - két természeti tényező formálta: a víz és az ember. A víz elsősorban a Duna. De a táj alakulásába "beleszóltak-szólnak" a hegyvidék többnyire békésen csordogáló, egyszer-egyszer sziklákat görgető, fákat tördelő, szurdokokat mélyítő, megvadult elemmé váló patakjai is. Aki ebben a régióban jár, a természeti és történelmi-kultúrtörténeti értékek kimeríthetetlen tárházából válogathat.
A Dunától keletre
A régió északi csücske, a vulkanikus eredetű Börzsöny hegység turisztikai szempontból a Dunakanyar szerves része. A Börzsöny (vagy Berzseny) név magyarosan cseng, holott szláv eredetű: domblakókat, dombok közé települt embereket jelent.
A 15 millió éves Börzöny az Ipoly völgye, a Duna és a Nógrádi-medence közé ékelődő, 600 négyzetkilométer kiterjedésű hegység. Forrásokban, vízfolyásokban gazdag. Nagy átlagmagassága miatt gyakran tartós hótakaró fedi, így téli sportolásra is alkalmas. Legmagasabb pontja a Csóványos (939 m). A Vác melletti Naszály (652 m) mészkőröge már a Dél-Cserhát részeként néz le a Dunára, értékes kövét Vácott dolgozzák fel.
Félszigetszerűen nyúlik be az Alföld síkságába a Gödöllői-dombság, amelyet túlnyomórészt lösz és homokos üledékek borítanak. A lösztakaró Isaszeg, Kerepes és Pécel vidékén a legvastagabb, a futóhomok Mogyoród és Fót, valamint Csömör és Kistarcsa között borít még ma is jelentős területeket. A dombság csak néhány helyen emelkedik 300 méter fölé. Legmagasabb pontja a Margita-hegy (345 m) Gödöllő és Veresegyház között. Fótnál különálló hegyrögök emelkednek: a Magastető, a Kőhegy és az irodalomtörténetbe került Somlyó, amelyen a Fóti dalt írta Vörösmarty Mihály.
A Margita-hegy aljában eredő Rákos-patak Isaszegen és Pécelen át éri el a Rákos-vidéket, mely szinte félkaréjban öleli körül a pesti belső kerületeket. Rákoskert, Rákosliget magasabban fekszik, mint a Gellért-hegy, ezért itt alakultak ki a főváros pesti villanegyedei.
A Tápió-vidék jól körülhatárolható, önálló karakterű kistája a régiónak, amely megnevezését az ótörök eredetű nevet viselő folyóról, a Tápióról kapta. A 75 kilométer hosszú folyó menti vidék keskeny sávban nyúlik el a Gödöllői-dombságtól a Zagyva árteréig. A vidék egykor nehezen járható mocsárvilág volt, amely a Tápió 1926. évi szabályozásával vált megközelíthetővé.
A Duna-Tisza közi hátság - Magyarország legnagyobb homokvidéke - északon a Pilisnél kezdődik, és onnan egészen az országhatárig tart. Felszíne homokbuckákkal, futóhomokos területekkel, szikes tavakkal tarkított. Növényzetében a nyáras-borókás vegetáció az árvalányhajas homokpuszta-rétekkel váltakozik. Jelentős foltokban élnek itt telepített akácosok és fenyvesek, valamint a bőséges napfényt és a meszes altalajt megháláló gyümölcsösök és szőlők.
A hátság évi középhőmérséklete 10,5 Celsius-fok, de ez nagy szélsőségeket takar: e vidék híres kánikulai melegeiről és téli hidegeiről.
A főváros határától a Duna-Tisza közi síkvidék feléig nyúlik a Pesti-síkság, amelynek felszínét túlnyomórészt a Duna üledékei borítják - hordalékkúpok és teraszmaradványok formájában. Átmeneti terület ez a középhegységek és az Alföld között, a Duna mentén sok helyütt fürdésre, strandolásra alkalmas, ligetes partrésszel.
A budai hegyektől a Visegrádi-hegységig
A régió kistájai közül az egyik legismertebb és leglátogatottabb a Budai-hegység, melynek fő építőanyaga a mészkő és a dolomit. A Pilisvörösvári-törésen túl emelkedik a Pilis hegység - ez a középhegység legmagasabb része. A Pilishez szorosan kapcsolódó Visegrádi-hegység építőanyaga vulkáni eredetű andezittufa. A hegység egy időben keletkezett a Börzsönnyel, amitől a Duna választotta el.
A Budai-hegységnek a Hármashatár-hegytől a Hárs-hegyen át a Szabadság-hegyig húzódó vonulata patkó alakban fogja közre a főváros budai kerületeit. A hegység tagjai közé sorolt Gellért- és Vár-hegy napjainkra teljesen körbeépült. Különleges természeti értéket képvisel a Sas-hegy. A Szabadság-hegy folytatásának is tekinthető Csiki-hegyek vadregényes dolomitsziklái a főváros melletti Budaörs festői kulisszái.
Ahogy távolodunk a Dunától, a csúcsok egyre magasabbak (Nagy-Szénás: 551 m). A hegyek Dunára lefutó lábánál természetes hőforrások fakadnak. Budapesten, a Rózsadomb aljában eredőek táplálják a Császár-, a Lukács- és a Király-fürdőt, a Gellért-hegyiek a Rác-, a Rudas- és a Gellért-fürdőt. Az északabbra eredő - csillaghegyi, római- és pünkösdfürdői - források vize már langyosabb, és inkább a fürdést szolgálják, mint a gyógyulást.
A Zsámbéki-medence egykor mocsaras, nádasokkal teli lapály volt, legelőkkel, rétekkel, halastavakkal. A medence vizeit ma a Tinnye környékén eredő Töki-patak vezeti le. Felduzzasztott vize Bia határában egy kb. 83 hektár nagyságú halastavat (Biai-tó) alkot. Onnan nevét megváltoztatva, Biai-patak néven folyik tovább, majd a fővárostól délre Benta-patakként éri el a Dunát.
A medencét északról a Budai-hegységhez tartozó Nagy-Szénás, továbbá a hegység legnagyobb kiterjedésű, legmagasabb hegye, a Nagy-Kopasz (558 m), valamint a Fekete-hegyek (466-493 m) határolják. Délkeleti peremét a Törökbálint és Biatorbágy között elterülő dombvidék erdős hegyhátai, az Iharos (333 m) és a Kőhegy (302 m) alkotják.
A Dunakanyar festői tájaitól elválaszthatatlan a Pilis és a Visegrádi-hegység. A Pilis a Dunántúli-középhegység legmagasabb része, szinte "záróköve" annak a dolomit- és mészkővonulatnak, amely északkelet-délnyugati irányban átszeli a Dunántúl területét. A két hegység két táj képviselője. A Visegrádi-hegység vulkáni alakzatai, vadregényes szurdokvölgyei különböznek a Pilis dolomitból és mészkőből felépített formáitól. Ez az ellentét legszembetűnőbb a két hegység között Pomáz, Pilisszentkereszt, Pilisszentlélek irányában határt húzó törésvonalban.
A Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a híres, szép kilátást nyújtó Dobogókő (700 m). A Pilis hegység meredek szirtjei közül a legjobban a Pilis-tető emelkedik ki, 757 m-es csúcsa egyben a Dunántúli-középhegységnek is "tetőpontja". A hegység növényzete általában zárt erdő, de sok a virágos rét és tisztás is. A magasabb hegyek erdeit bükkösök alkotják, az alacsonyabb lejtőket pedig gyertyános tölgyesek. Az erdők aljnövényzete igen változatos. Különleges, védett növénytani érdekessége a Pilis hegységnek a Pilis-tető sziklaszélén tenyésző magyarföldi husáng. A gazdag állatvilágért, a fejlett agancsú szarvasokért, vaddisznókért külföldi vadászok is gyakran felkeresik a vidéket.
A Pilis viszonylag kevés, évi 650 mm csapadékot kap. A sok meredek, délkeleti mészköves lejtő különben is szárazabb jelleget ad a hegységnek. A mélyen fekvő karsztvíztükör a távoli lejtők forrásait, például a Római-forrásokat, a csillaghegyi Árpád-fürdő forrásait táplálja. A hegységnek saját állandó vízfolyásai nincsenek, nyaranként a Dera-patak ki is szárad.
A két nagy sziget
Az 54 kilométer hosszú Csepel-sziget 247 négyzetkilométernyi területével a legnagyobb a magyarországi Duna-szakaszon. A folyam iszapos hordaléka alakította ki 150-100 ezer évvel ezelőtt. Az utolsó ezer évben királyi vadaskert volt, a magyar királynék birtoka. A megyeri révnél már a középkor polgára is átkelhetett a folyón.
A szigetet keletről határoló Ráckevei (Soroksári)-Duna jobb és bal partja a budapestiek és a környékbeliek kedvelt üdülő- és hétvégi kirándulóhelyévé, horgászparadicsomává vált a XX. század közepére. A sziget nyugati oldalán a Duna főágának, az "Öreg-Dunának" a jobb partja már a Dunántúlhoz tartozik.
Ha Budapest alatt kelünk át a folyón, az Alföldhöz hasonló síkság képe fogad. Ahogy északnak tartunk, újra megjelennek a hegyek, egyre összébb szorítva a lakható-művelhető lapályt, míg végül a Visegrádi-szorosban már csak a folyónak és a part menti útnak marad hely.
A Dunakanyarnak - a hegyek mellett - természetesen része a Budapesttől északra fekvő folyószakasz és annak közvetlen környéke is. Budapest, valamint a Balaton után ez a harmadik legfontosabb turisztikai területe az országnak.
A Visegrád alatt kezdődő, 56 négyzetkilométeres Szentendrei-szigetet hat kisebb szigetből a Duna építette. A középkorban a Tahi és a Rosd nemzetség birtokolta. A török korban szultáni (khász) birtok volt. Néhány faluja akkor el is tűnt. Az egykori Torda településből például csak a váci révnél álló Pokol csárda maradt meg.
A Duna partjai, tartozzanak bár szigethez, vagy szárazföldhöz, kiváló lehetőségeket kínálnak a horgászoknak, vízi túrázóknak, a hagyományos vagy extrém vízi sportok kedvelőinek. A dunai természetes strandok - ott, ahol a víz minősége megengedi - nyaranta gyerekzsivajtól hangosak. Az is megtalálja kedvtelése helyét, aki gyalog vagy kerékpáron a parti galériaerdők hatalmas nyár- és fűzfái között a madár- és állatvilággal kíván megismerkedni - a vidék természeti értékeit őrző Duna-Ipoly Nemzeti Park jóvoltából.
Budapest és környéke térképBudapest és környéke cikkek
