Bár

Az 56. számú út mentén, Mohácstól északra található a település. A magyar középkorban a kis falu még lakott hely volt, s akkor a Duna mentén feküdt.

Első okleveles említése 1296-ból való. A török alatt teljesen elnéptelenedett. Benépesedése később a németek betelepedésével hozható kapcsolatba, amikor a telepítés egyik fontos állomása lett. A németek nagy része ugyanis hajón érkezett, s Bár volt a hajók egyik kikötőhelye. Innen rajzottak szét Baranya megye elhagyott területeire. A letelepedők Bárt nem tekintették végleges helynek, mert három év után - ennyi kedvezményt biztosított számukra III. Károly 1723. évi törvénye -, tovább vonultak a megye belső területei felé. Ezért a lakosság évtizedeken át állandóan változott, egészen az 1780 körüli időkig. Mivel a telepítés utolsó éveiben a megye uradalmai már nemigen tudtak új jövevényeket fogadni, a legutolsónak érkezők itt véglegesen megállapodtak.

A terület azonban rendkívül szűknek bizonyult, jóformán alig lehetett itt szántóterületet kialakítani. A falu alatt a Duna-part rétjét csak legelőnek tudták használni, míg a falu feletti föld kizárólag szőlőművelésre volt alkalmas. Ami kevés szántóterület maradt, azt az uradalmakkal kellett megosztaniuk. A faluban ezért a szőlőművelés vált elsődlegessé, melyet a németek igen magas színvonalon végeztek.

Az köztudott, hogy a szőlők karózását a németek kezdték el Baranyában, s ezek között is Bár falu szőlődombjain alkalmazták először. (A község hivatalos pecsétjén is karózott szőlőtőke látható). A német falu a szőlőnek és a bornak (vörösbor) köszönhetően viszonylag jómódban élt, egészen a XIX. század második feléig, amikor a filoxéra teljesen kipusztította a jól jövedelmező szőlőket. A tönkrement lakosság csak évtizedek múltán tudta a szőlőt újratelepíteni. 

A falu német neve: Baar.

Bár térkép
Bár cikkek