A tó a képeslapról - a Stellisee, Zermatt

Életünk legszebb percei a hegyekhez kötődnek. Hazudhatnánk azt, hogy nem, hanem a szeretett otthon melegéhez, vagy a szülőszobához, esetleg a házasságkötő teremhez, de ha ezt a kérdést egy végig üvöltött karácsonyi/húsvéti készülődés, gyűlölt kórházi tartózkodás és egy százezerszer megbánt szó kapcsán átgondoljuk még egyszer, akkor nem állunk be az önámítók népes sorába. Négyszemközt vagyunk, ér bevallani, hogy akkor éreztük a legjobban magunkat, mikor egy kétezer méteres szintkülönbséggel megkínáló, erőt és ízületeket próbáló túra helyrerakta az önértékelésünk, kínok közt jelölte ki fizikai teljesítőképességeink határait, megmutatta, milyen aprók vagyunk a hatalmas és hozzánk képest időtlenül örök gránitcsúcsokhoz képest. Csordultig tölti a lelkünk a kilométer mély völgyek, széles gleccserek, felhőket karistoló sziklapiramisok szabad látóhatára, élvezzük, hogy nincs térerő és senki sem zaklat a hétköznapi problémákkal és nem rángat vissza a szürke valóságba - önmagunk lehetünk kicsit és szabadok.

Az ilyen pillanatokat a legjobb egy varázslatos hegyi tó partján, eszméletlen kilátásban gyönyörködve tölteni. A kilátás pedig lehet önmagában is szép, de ennek is emeli az értékét, ha híres, nem csak a színészekét. Vagy inkább hírhedt, mert olyan kihívást kínál, hogy abba is beleborzongunk, ha felnézünk rá. Abba meg pláne, ha botor módon magunk is megpróbálkozunk megmászásával - kockáztatva, hogy fájdalmas, ha éppen nem halálos leckét kapunk abból, mire is vezet a túlzott önbizalom, a szellemi és fizikai felkészültség, illetve a szerencse hiánya.

Ilyen hegy a Matterhorn, ami a 2537 méter magasan hullámzó Stellisee partjáról mutatja magát a legszebb szögből. A Rothorn csúcsára vezető felvonó Blauherd állomásától csupán húsz perc séta, de Zermatt gyönyörű kisvárosából is csupán 2 és fél óra gyaloglás ez a csodálatos hegyi víztér, amely annyi képeslapon, magazinban és turistafotón szerepel.

Partján kétszínű, svájci csokiba mártott, csavart szarvú kecskék legelésznek, ha pedig azelőtt érkezünk hogy beindulnának a felvonók, vagy épp megvárjuk, hogy minden gépesített segítséget igénybe vevő turista a menetrendnek engedelmeskedve és az utolsó völgymenet szigorú időpontjának hívására visszaiszkoljon a felvonóhoz - meghitt perceket élvezhetünk a Stellisee partján. Csak a fölénk kifeszült ég, a Matterhorn emblematikus csúcsa és annak tükörképe - és a nyugalom...