Látnivalók Velencében: Torcello-sziget

A múlandóság teljes magányában, Velencétől alig 10 kilométerre bújik meg az északi mocsaras lagúnavidéken a csendes kis Torcello-sziget. Apró kikötőjében Szűz Mária szobor és néhány művirág fogadja az érkezőket, majd alig néhány perces séta következik a sziget egyetlen, mára megmaradt látnivaló-együtteséhez. Kicsiny ültetvények, néhány ház és a keskeny csatorna mellett vezet az út vissza a kora középkorba, amikor nem csupán 20 lakó éldegélt a félreeső szigeten. A feledés homályába vesző Torcello kiváló példája a régmúlt dicsőség lehanyatlásának.

A 0,44 km² területű sziget egykor nagyobb, népesebb, gazdagabb és virágzóbb volt, mint szomszédai, Murano, Burano, de még Velence is. Feltételezések szerint már a római korban is lakott volt - erre utal egy korabeli villa maradványainak feltárása - legelső állandó lakosai, akik Attila hunjai elől menekültek Altinum városából, az V. században találtak itt menedéket. A kivándorlás a VI. században, a lombard, majd frank hódítás után is folytatódott felgyorsítva ezzel a sziget jelentőségének megnövekedését. Hamarosan Altinum püspökének székhelye lett, de a lakók magukkal vitték első püspökük, Szent Heliodorusz maradványait is, akit ma Torcello patrónusaként tisztelnek. A szigetet jelentős kulturális és kereskedelmi szálak kötötték Konstantinápolyhoz, bár távolsága okán sikerült megőriznie önállóságát. 

Torcello politikai és kereskedelmi jelentősége gyorsan nőtt, lakossága a X. századra meghaladta a 10 ezer főt (egyes források szerint 20 ezer is lehetett), gazdagsága Velencéét is túlszárnyalta, amit sókitermelésének és kereskedelmi központ szerepének köszönhetett. Fénykorában egymást követték a fényűző paloták, 12 plébániatemplom és 16 kolostor volt a szigeten, miközben Velence történelmi magján, a Rialton még csak a kis Giacometto templom szerénykedett. Csakhogy a XII. században a környező folyók elkezdték feltölteni és elmocsarasítani a környező lagúnát, a hajózás lehetetlenné vált, elszaporodtak a szúnyogok, s felütötte fejét a malária, ami Torcello hanyatlását jelentette. A lakosság fokozatosan a környező szigetekre, Muranora, Buranora és Velencébe települt át, melyek gazdagodása ekkor gyorsult fel. Az 1600-as években végül a püspök is elhagyta Torcellot, melyet szép lassan elkezdett beborítani a gyom és a pusztulás.

A feledésbe merült egykori gazdagságról ma csupán a négy épületből álló együttes mesélhet, hogy a múlt dicsőségét hirdesse. A velencei-bizánci stílusú Santa Maria Assunta katedrális a sziget bazilikájaként működött, jelenlegi formájában 1008-ban szentelték fel, de már a VII. században is állt a helyén templom. A székesegyház a ravennai korai keresztény templomok jellegzetes vonásait tükrözi. Mellette egy VII. századi keresztelőkápolna romjai, valamint a XI. században hozzáépített harangtorony látható. A templomban őrzik Altinum első püspökének, Szent Heliodorusznak a sírját, valamint Szent Cecilia koponyáját. A katedrális mozaikmunkái művészi értékükben a velencei Szent Márk katedrális mozaikjaival vetekszenek.

A sziget másik lenyűgöző vallási épülete a Santa Fosca templom, melynek jellegzetes görög kereszt alaprajza a korszak bizánci művészetének bizonyítéka. A templomot a XI-XII. században görög mesterek építették. Itt temették el a ravennai mártírt, Szent Foscát, akinek maradványait a líbiai oázisból, Sabratából hozták Torcelloba 1011-ben. Cseréppel fedett fakupolája jellegzetes panorámát kínál az épületkomplexumnak. A francia megszállás idején a Santa Fosca templomot le akarták bontatni, erre azonban szerencsére nem került sor végül. A templomok mellett két XIV. században épült palota áll (Palazzo dell'Archivio és Palazzo dell Consiglio), melyek ma a helytörténeti múzeumnak adnak otthont, köztük az ún. Attila trónjának, mely azonban nagy valószínűséggel nem a hun vezér, hanem a podesta vagy a püspök trónusa volt.

A szigetecske pusztuló bája és elmélkedésre buzdító légköre Ernest Hamingwayt is megfogta, aki itt, a híres Locanda Cipriani fogadóban szállt meg 1948-ban, s itt írta meg A folyón át a fák közé című regényének néhány fejezetét. A Locanda Ciprianit egyébként a híres bár- és szállodatulajdonos, Giuseppe Cipriani alapította a harmincas években, miután 1934-ben megvásárolt itt egy bájos bor- és olívaolaj üzletet, melyből később a ma is ismert szálloda és étterem lett. Cipriani először a huszas években járt Torcellón, akkor szeretett bele a sziget félreeső magányába, az egykor dicső múlt visszavonhatatlanul pusztuló, de mégis romantikus hangulatába. Hamingway látogatásának köszönhetően a háború utáni időszakban Torcello - és természetesen a Locanda Cipriani - számos külföldi híresség úti célja lett. 

Velence további nevezetességeiről a Látnivalók Velencében oldalon olvashat többet.

Archív fotók: Locanda Cipriani