Látnivalók Velencében: Burano-sziget

A Velencébe érkező turisták egyik legnagyobb kedvence az élénk színű házairól nevezetes Burano, mely északkeleti irányban - nem messze Torcellotól - hét kilométerre fekszik Velencétől, s öt, egymástól csatornákkal elválasztott városrészre tagolódik. Burano - bár területét tekintve csupán fele akkora, mint Torcello - jóval sűrűbben lakott, mintegy háromezren élnek a szigeten. Buranot egy hatvan méter hosszú fahíd köti össze a szomszédos, nagyobb területű, de csupán 350 fő lélekszámú Mazzorbóval, mely egykor jelentős kereskedelmi központ volt, ma inkább csak veteményeskertek és gyümölcsösök találhatók rajta.

Akárcsak Torcello, Burano (és a szomszédos Mazzorbo) a velencei lagúna legkorábban lakott szigetei voltak, nagy valószínűséggel már a rómaiak idején is éltek itt emberek, de az V. századtól kezdve, az Atilla elől menekülő altinumi lakosság keresett itt menedéket véglegesen. Az Altinumból menekülők egykori városuk hat kapujának nevét adták az új otthonukat jelentő szigeteknek, így lett a neve a környező földdaraboknak Murano, Mazzorbo, Burano, Torcello, Ammiana és Constanziaco. 

Kezdetben - akárcsak Muranót -, Buranót is a közeli Torcelloból kormányozták, de annak ellenére, hogy virágzó, 8000 fős kis szigetté növekedett, Burano soha nem rendelkezett olyan kiváltságokkal, mint Murano. A sziget férfilakossága kezdettől fogva halászatból és csónakkészítésből élt, míg asszonyaik a XVI. századtól kezdve csipkekészítéssel kezdtek foglalkozni. A buranói csipke - reticella - hamarosan egész Európa-szerte keresett luxuscikk lett, melyet a buranói asszonyok társadalmi rangtól, státusztól függetlenül műveltek. A csipkevarrás a XVIII-XIX. század közötti időben lehanyatlott, s csak 1872-ben indult újra virágzásnak, amikor a városban megnyitották a csipkekészítő iskolát. Ekkorra ugyanis már csupán Francesca Memo maradt az egyetlen élő asszony, aki még ismerte a hagyományos buranoi csipkevarrás technikáját, s átadhatta tudását az utókornak.

Bár a csipkekészítést ma is folytatják Buranón, már nagyon kevesen foglalkoznak a rendkívül időigényes, hagyományos kézi csipkevarrással (amely ennek köszönhetően igen borsos árú), helyét felváltotta a géppel készített távol-keleti csipke. Aki kíváncsi a buranói csipke történetére, technikájára, az feltétlenül látogasson el a Galuppi téren található Csipkekészítő iskolába (Scuola del Merletto), ahol az 1960-as évek végig teljes tanításai idővel működött az iskola, ezt követően a csipkekészítés múzeuma kapott otthont az épületben, de néha még egy-egy alkalmi csipkekészítő tanfolyamot is elcsíphetünk benne. 

A város másik nevezetessége a jellegzetesen ferde tornyú Szent Márton templom (Chiesa San Martino), mely szintén a főtéren, a Csipkekészítő iskolával szemben található. A templom büszkesége a bal oldalhajójának oltárát díszítő Tiepolo-festmény, amely Krisztus keresztre feszítését ábrázolja (1725). A kis sziget legnagyobb látványosságai mégis az élénk színekre pingált lakóházak, melyek Burano jellegzetes utcaképét nyújtják. A legenda úgy tartja, hogy azért kezdték a halászatból élő helyiek élénk színekre festeni otthonaikat, hogy a legnagyobb ködben is haza találjanak a tengerről. A középkor óta a helyi önkormányzat adhat kizárólag engedélyt arra, hogy az egyes házakat milyen színűre lehet festeni. Burano tipikus színes épületei általában négyzetalakúak, és két, vagy három emeletesek: a földszinten található a konyha, az étkező és a toalett, míg az emeleten a nappali és hálószobák. 

A buranóiak számára évszázadokon keresztül a hal jelentette az egyik legfontosabb bevételi forrást, sőt, mint fizetőeszköz is gyakorlatban volt: a halért cserébe fát, búzát, bort kaptak a helyiek. Napjainkban mindössze 450 halász dolgozik a szigeten, akik a friss és ízletes halakat a Rialto piacon adják el nap mint nap. Burano halászata mellett hajókészítéséről is nevezetes: a szigeten eleinte csak néhány fajta jellegzetes halászcsónakot (olaszul squeri) csináltak, az idők során azonban, amikor már a szigetek közti kereskedelemben a gyorsaságnak is szerepe volt, kénytelenek voltak gyorsabb járású, illetve a szállításnak megfelelő, nagyobb űrtartalmú hajókat is készíteni. 

Velence további nevezetességeiről a Látnivalók Velencében oldalon olvashat többet.