Látnivalók Velencében: A Szent Márk székesegyház

Velence egyik legszebb, leglenyűgözőbb épülete a Dózse palota mellett, a Szent Márk téren álló, s szintén a város védőszentjének nevét viselő bazilika, a Basilica di San Marco, vagyis Szent Márk székesegyház. A bizánci építészet e gyöngyszeme eklektikusságának, hosszú építési periódusának, és a rajta, benne elhelyezett felbecsülhetetlen értékű díszítő elemeknek köszönheti egyediségét. Mindezek ellenére a Szent Márk székesegyház csak 1807 óta a város hivatalos katedrálisa, addig a szerényebb San Pietro di Castello templom töltötte be ezt a funkciót. A székesegyház lényegében a tengeri nagyhatalomnak számító velencei köztársaság gazdagságát, hatalmát szimbolizálta, s tükrözte azt az összekötő szerepet, melyet a város kelet és nyugat között betöltött.

Szent Márk evangélista földi maradványai 829-ben az egyiptomi Alexandriából kerültek Velencébe, ekkor egy rövid időre ideiglenes kápolnába helyezték az ereklyéket, amíg a megfelelő templom – három évvel később – el nem készült. Az első templomról nem sokat tudunk, minden esetre a 976-78-as IV. Pietro Candiano dózse elleni lázadás során leégett. A második templom felszentelésére 978-ban került sor, ezt azonban hamarosan „kinőtte” a város, immár egy még monumentálisabb, még szebb székesegyházra volt szüksége Velencének. Ezt, a jelenleg is látható bazilikát 1063-ban kezdték el építeni, melynek szerkezete 1071-ben készült el, ezt követően már „csak” a kupolák, oldalfalak, és a homlokzat mozaikdíszítése volt hátra. A görögkereszt alaprajzú templomot öt kupola fedi, szerkezete bizánci típusú (boltívek, a kupolák alakja, a mozaikdíszítés és a márványburkolat). A templomot végül 1094-ben szentelték fel. 

A bazilika díszítése első sorban a IV. keresztes hadjárathoz, más néven latin háborúhoz (1202-04) kapcsolódik, amelyben a velenceiek vállalták a seregek szállítását. Az úti cél eredetileg Egyiptom volt, csakhogy közben megálltak Konstantinápolyban is, ahol Enrico Dandolo dózse Angelosz Izsák segítségére sietett annak testvérháborújában. A belharcok következménye lett, hogy a keresztesek lerohanták a várost és kifosztották. Az ekkor a velenceiek kezébe került felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű műkincsek nagyrészt a nemrég elkészült székesegyház szépítésére kerültek: a négy bronzló (melyek másolatai ma a főbejárat fölött láthatók, az eredetieket a templom múzeumában őrzik), a Nikopeia Madonna ikon, néhány a Pala d'Oro zománcképei közül, ereklyetartók, keresztek, értékes márványlapok, és -oszlopok. A homlokzat gótikus kialakítása 1384-ben kezdődött, míg az elkövetkező századokban a különféle kápolnák is elkészültek.

A Basilica di San Marco évszázadokon át egyfajta reprezentatív, szimbolikus épület volt, ahol a velenceiek találkoztak egymással. A városvezetés nagy gondot fordított a székesegyház állagmegóvására, mely érdekében mindig a legnagyobb neveket bízták meg a munkálatokkal (sajnos néha így is történtek károk). Zenei központként olyan művészek léptek fel gazdagon díszített falai között, mint Claudio Monteverdi, aki 1613-tól a templom karnagya volt. Velence megbecsülte a gyönyörű épületet: a város vezetése a zenészekre, a kórusra, az állagmegóvásra és díszítésre, az építészek, szobrászok, mozaikkészítők bérére mintegy évi 12 ezer dukátot költött. A templomban mutatkozott be a lakosságnak a megválasztott dózse, itt fogadták a pápákat, a külföldi követeket és uralkodókat. 1177-ben III. Sándor pápa és Barbarossa Frigyes császár a bazilikában kötöttek békét, sőt, a köztársaság bukása idején, 1797-ben is itt gyűlt össze a lakosság.

Bár maga a templom is felbecsülhetetlen értékektől roskadozik – gondoljunk csak gyönyörű mozaikjaira, melyek terveit nem kisebb nevek készítették, mint Tiziano, Veronese, Tintoretto, a székesegyház homlokzatának gazdag faragványaira és mozaikképeire, a díszes ikonosztázokra, a legszebb márványoszlopokra és burkolatokra, szobrokra, a Bizáncból elhurcolt értékekre, a főoltáron található Pala d’Oro-ra, azaz aranytáblára, mely egy bizánci és velencei mesterek által alkotott világhírű ötvösmű – a bazilika múzeuma és a kincstár további értékeket őriz. A Museo Marciano néven ismert székesegyházi gyűjtemény a galérián kapott helyet, legfontosabb kiállításai tárgyai az egyenként 897 kilós aranyozott bronzlovak (másolataik a főhomlokzatot díszítik), melyeket Konstantinápoly 1024-es kifosztásakor zsákmányoltak. Emellett a kincstárban is felbecsülhetetlen értékű műremekeket és egyéb tárgyat őriznek.

Velence további nevezetességeiről a Látnivalók Velencében oldalon olvashat többet.