Látnivalók Velencében: A Lido és Pellestrina

Velence főszigetétől, a városközponttól nem messze, dél-délkeleti irányban húzódik Lido di Venezia, a velencei lagúnát az Adriai-tengertől elválasztó homokpad, mely a tőle délre elterülő Pellestrina szigetével együtt egyfajta természetes gátként védi a várost. Az egyenként 11-12 kilométer hosszú szigetek közigazgatásilag a város részét alkotják Lido – Pellestrina körzet néven, s kizárólag e két szigeten találunk közúti közlekedést is. A lagúna három kijárata a tenger irányába a Porto di Lido, a Porto di Chioggia és a Porto di Malomocco. No persze nem csupán a két keskeny homokpad szolgált védelmi rendszerként Velence számára; 1782-ben isztriai terméskövekből 15 kilométernyi, ún. „murazzi”-t, azaz falat alkottak a szigetek előtt, amely megbízható hullámtörőként működött majdnem 200 esztendőn át, az 1966-os áradást követően azonban új, hatékonyabb rendszer megalkotásával kellett próbálkozni (Mózes-terv).

A Lido elnevezése mára szinte egyet jelent a legdivatosabb fürdőhelyekkel, Lido néven ma számos világszerte híres fürdőváros ismert. 1857-ben itt jött létre az első európai tengerparti strandfürdő, így a település neve hamarosan szállóigévé vált, s egyet jelentett a divatos tengerparti üdülőhelyekkel. E sikerhez sokban hozzájárult a közeli Velence titokzatos, kissé dekadens hírneve és hangulata is. Mint felkapott pihenési úti cél, hamarosan magával hozta a járulékos igényeket is kielégítő intézményeket, így a XX. század elején a Lido bordélyairól is elhíresült. Egyre több felkapott szálloda, elegáns tengerparti villa, fontos parti létesítmények épült az „Arany-szigetnek” is becézett Lidon. A háború után, a hatvanas években egyfajta ingatlan-bumm volt tapasztalható a szigeten, s sok velencei költözött ide a kedvező infrastruktúra miatt. A Lidonak ma közel húszezer lakosa van, míg a délebbi Pellestrinának háromezer.

A sziget elegáns szállodái rengeteg hírességet – írót, költőt, filmsztárt és művészt – csábítottak a Lidora; megfordult itt Goethe, Lord Byron és Thomas Mann, ez utóbbi híres művének, a Halál Velencében című novellának a főhőse a Grand Hotel des Bains-ben lakott – a mű cselekménye részben itt játszódik. A sziget azonban ennél régebbi történelemre tekint vissza, s helyileg nem is a ma legnagyobb település, Lido központtal, hanem Malamoccoval. Kezdetben itt volt a velencei dózsék székhelye; Angelo Partecipazio 810-ben helyezte át a kormányzat székhelyét Malamoccoról a Rialto szigetre. A városka ősi kikötője kezdettől jelentős volt, majd 1177-ben Barbarossa Frigyes császár és III. Sándor pápa itt kötötték meg a velencei békét, melyben  Frigyes elismerte a pápát, akitől a Szent Márk templom előtt kapta meg a békecsókot, s egyben a feloldozást az egyházi átok alól. 1202-ben táborként funkcionált, amikor a negyedik keresztes hadjárat katonáit blokád alá vették a velenceiek, mivel nem tudták kifizetni a velencei hajók szállítási díját.

1932-ben a Lidon tartották a velencei biennále által rendezett Mostra del Cinema elnevezésű filmfesztivált (a világ első ilyen jellegű rendezvénye), melyből a mára világhírűvé avanzsált Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nőtte ki magát. Az eseményt – melynek a Palazzo del Cinema, a Casino és az Excelsior Palace szálloda ad otthont –szeptember elején rendezik meg a Lidon. Ez utóbbi, keleties jellegű hotel 1898-1908 között épült Giovanni Sardini tervei szerint. A másik kiemelkedő jelentőségű szálloda a Grand Hotel des Bains 1900-ban épült a tehetős látogatók számára. A hotel híres vendégei között volt Thomass Mann (1911) és Szergej Gyagilev, az Orosz Balett alapítója, aki itt halt meg 1929-ben (a San Michele temetőszigeten helyezték örök nyugalomra). 1971-ben itt forgatták Luchino Visconti híres moziját, melyet Thomas Mann novellájából vitt vászonra, de ez a szálloda volt a helyszíne az 1996-os Angol beteg kairói Shepheard’s Hoteljének is. 2010 óta felújítás alatt áll. A Casino és a Filmpalota 1936-38 között épült Miozzi és Quagliata tervei alapján.

A nagy szállodák a sziget Adriai-tenger felé eső, homokos partján sorakoznak, mindegyik saját stranddal rendelkezik, bár a sziget északi és déli végein egy-egy nyilvános strandot is találunk. A tenger itt tiszta és hamar melegszik, kiváló választás lehet kisgyermekes családoknak, bár az alkalmankénti medúzavándorlás kisebb kellemetlenségeket okozhat. Lido két fontosabb tengerparti sétánya a Santa Maria Elisabetta térről indul ki, az egyik a Lungomare Marconi, melyen a luxusszállodák és villák sora épült ki, míg észak felé a Lungomare d'Annunzio vezet a kórház, majd a repülőtér irányába. Lido fő közlekedési útvonala a Gran Viale Santa Maria, mely a Santa Maria Elisabetta tértől a Piazza Bucintóig, a sétányokra merőlegesen halad. A tér egyébként a kompok és vaporettók kikötője is egyben, ahonnan akár 10 perc alatt is elérhetjük a Szent Márk teret.

A város további nevezetességei az 1044-ben alapított San Nicolo al Lido templom és kolostor (mai formáját a XVI. században nyerte el), a dózsék itt fogadták külföldi látogatóikat, mivel stratégiai szempontból kedvező helyen feküdt. A templom nem is annyira építészeti, sokkal inkább szimbolikus jelentősége miatt fontos: ez volt az utolsó velencei illetőségű dolog, amit a hajósok láttak, miután kihajóztak. A templom mellett áll az 1520-ban épült Palazetto del Consiglio dei Dieci palota, valamint nem messze a Quattro Fontane erőd. Az 1368-ban alapított izraelita temetőt ugyan csak a XVIII. századig használták, sírköveit máig megcsodálhatjuk, szemben az  1684-1810 között működő angol protestáns temetővel, melynek területe felszámolása után a reptér birtokába került (sírjait a San Michele-szigetre szállították). A Santa Maria Elisabetta tér leglátványosabb épülete az 1925-ben épült, kupolával fedett Fogadalmi templom, mely az első világháború katonai emlékhelyeként épült.

Velence építészeti gyöngyszemektől túlcsorduló főszigetével ellentétben a Lido és Pellestrina az aktív pihenés szerelmesei és a természetszeretők igényeit szolgálja. A vízparti kikapcsolódás mellett kerékpárt bérelhetünk – mindkét sziget teljes hosszában bejárható két keréken is – (Venice Bike Rental - Granviale Santa Maria Elisabetta, 79a, 30126 Venezia Lido), és végigtekerhetünk a lagúna teljes hosszán, akár Chioggiáig is. Bringával érdemes felkeresni Pellestrina egyik legszebb partvidékét, a Lido di Ca’ Roman természetvédelmi tereületet, mely romantikus homokdűnéiről, madárvilágáról és fenyőfáiról nevezetes. Lido di Venezia legdélebbi részén található Alberoni; a 12 km hosszú stranddal büszkélkedő üdülőhely másik aktív kikapcsolódási lehetősége a golfklub. Az 1928-ban alapított, 18 lyukas Circolo Golf Venezia – mely az egyik legelső ilyen jellegű intézmény volt Olaszországban – kialakítása a klasszikus skót pályákra emlékeztet. A sok fa és a terület közepén található régi velencei erőd igazán változatossá teszik a helyszínt.

Aki hangulatos halászfalvakra, csendes, békés kisvárosokra vágyik, az is talál kedvére való programot Malamocco, vagy San Pietro in Volta, Porto Secco, Sant' Antonio di Pellestrina és Pellestrina felkeresésével. Malamocco egykor (VIII-IX. században) a dózsék székhelyeként jelentős szereppel bírt, mára azonban egy álmos kisváros lett a maga minden kopottas bájával. Összes látnivalója egy XII. században, velencei-bizánci stílusban épült plébániatemplom (Santa Maria Assunta) a festői Piazza Maggiorén, valamint a XV. században, gótikus stílusban épült Palazzo del Podesta, de magának a városnak a hangulata is megér egy sétát. Pellestrina települései még kevésbé felkapottak; itt csupán kistermelői kertészkedés, a halászat és a csipkeverés, ami a helyi lakosság bevételét adja. Akárcsak Chioggiában – de Torcelloval ellentétben – a pellestrinai csipke tűvel készül (’tombolo’ technikával, azaz egy hengeresen bélelt párnán varrják). A kis halászfalvak szűk utcácskáikkal, színesre festett házaikkal és hangulatos halászkikötőikkel szintén érdemesek egy kellemes andalgásra.

Velence további nevezetességeiről a Látnivalók Velencében oldalon olvashat többet.