Cinque Terre: az olasz tengerpart gyönyszeme

Szeptemberben már "vége van nyárnak, hűvös szelek járnak"-de nem Olaszországban, a Ligur-tenger gyöngyszemén, a festői Cinque Terre vidékén. A festői jelző esetünkben cseppet sem túlzás. A nyári árnyalatokhoz képest sokkal élénkebbek a színek-a tenger és az ég kékje, az olívaligetek sötétzöldje foglalja keretbe a színes falú házacskákból álló falvak ékköveit. Az ősz itt később érkezik: szeptemberben még nyári szandálban, rövidnadrágban sétálhatunk a tenger felett függő kertek, teraszos földek és piciny falvak közötti keskeny ösvényeken.

A nyári tömeg már nem hullámzik a strandokon, csak a tenger habjai, meg a parti koktélok hűsítenek délután. Túrázni ilyenkor a legjobb, már nem büntet a hőség, de azért jól esik az árnyék, érik a teraszokon a szőlő, a tavernákban nem gond asztalt szerezni, és a fények... ilyenkor a legcsodásabbak.

A Riomaggioreból Monterosso al Mareba tartó ösvényen minden kanyarban és kilátóhelyen újabb és újabb döbbenetbe esünk, megindító a szépség. A tenger és a hegyek külön is varázslatos látványt nyújtanak, önmagukban is, de így együtt igazán mesebeli a táj- az eldugott kis városkák sziklákon egyensúlyozó házai, a halász és kalóztörténetek még izgalmasabbá teszik a történetet. Üljünk be az egyik boltíves teraszra, egy pohár friss,  gyümölcsillatú fehérborra vagy egy kiváló és friss tengeri herkentyűkből álló ebédre, ami nem terheli meg a gyomrot, és nem akadályoz a tovább gyaloglásban. Másfél óra után újabb falu tűnik fel, újabb lehetőség egy kávézásra, nyugodt nézelődésre, elmélkedésre. Nem vágyik haza innen a kóbor lélek, de mégis menni kell, mindig- hogy még nagyobb öröm legyen a legközelebbi visszatérés...