Lassan araszolok közel 5000 méteren, a völgy álmosan nyújtózik Dingboche és Chukhung között. Az égbolt tiszta! Jobb kéz felől a majdnem hétezer méter magas Ama Dablan (6814m) félelmetes gránitpiramisa tör az ég felé; közvetlenül előttem túránk célpontja, a hatezres Island Peak (6189m) emelkedik ki a Chukhung-völgyből, baloldalon a Lothse hírhedt jégfalát is látom. – Még tíz perc! - szól sirdarom, Ngima, akivel szinte összenőttünk nepáli utazásaim során. Ez az ötödik túránk közösen, már félszavakból is értjük egymást. Négyszer itt az Everest- régióban, egyszer az Annapurna környékén voltunk egymás segítői. Elérjük az Island Peak alaptábort, ahol berendezett két személyes sátrak és gőzölgő tea fogad minket. A délutánt pihenéssel töltjük, lelkiekben már a holnapi mászásra készülünk.

Korán ébredek, lassan szürcsölöm a mentateám sátram bejárata előtt, ahol Gilu, a szakács próbál a kiöregedett benzinfőzőn zabkását készíteni kis csapatunknak. Az éjszaka hideg volt, a fűtetlen sátramban nulla fok alá esett a hőmérő higanyszála. A kulacsomban lévő tea, amit éjjel kitettem a hálózsákomból, megfagyott.
Ébredezik a világ. Csapatom tagjai sorra érkeznek meg a közösségi kupolasátorba, és szorosan telepednek egymás mellé, ahol a reggelit szolgálják fel szorgos sherpa kezek.

Hajnali három óra, elindulunk. A sötét, köves ösvényen lassan baktatok felfelé barátaimmal, lámpáinkat csak ritkán használjuk, mert a hold vidáman ragyog a himalájai égbolton, megvilágítva meredek ösvényünk és a hegyek sziluettjét.

Everest alaptábor Gokyo-völgy gyalogtúra

Aktív kirándulás kulturális programokkal, Chitwan Nemzeti Park hosszabítással

Sokaknak csak álom, számodra valóság lehet bolygónk legmagasabb hegyének alaptáborában állni. A legszebb útvonalon, a káprázatos Gokyo-völgy érintésével érjük el az Everest lábát, majd a normál útvonalon ereszkedünk vissza. Égbe törő, vakító hegyóriások között gyalogolunk, színes imazászlók lobogása kísér bennünket utunk során. Kathmanduban igazi kulturális időutazásban lesz részünk, majd a Chitwan Nemzeti Parkban egy dzungel kirándulással zárjuk le emlékezetes utazásunk. Kalandra fel!

Zúzmarás köveken lépkedek, szinte szaladok, hogy felmelegítsem didergő testem. A friss himalájai szél az arcomba csap, ahogy elérem az Island Peak gleccserét. Keleten megjelennek a nap első sugarai, bearanyozva a Himalája csúcsait és felmelegítve a hidegtől elgémberedett végtagjaimat. Kis csapatokban araszolunk a gleccseren, egy kötél, mint a köldökzsinór köt össze bennünket.

Ragyog a nap, mire a csúcspiramishoz érünk, innen fix (előzetesen rögzített) kötelek kígyóznak a 6189 méter magas csúcsra. A ritka levegőben minden lépésért meg kell küzdenem, ahogy araszolok a jeges hegyoldalban. A csúcsgerincre érve káprázatos panoráma fogad. Mint egy gladiátor az amfiteátrum porondján, úgy érzem magam. Hátborzongató élmény, ahogy ismét tudatosítom magamban, hol vagyok!

Gyerekként legszebb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer eljuthatok ide, a világ legmagasabb hegységébe, a Himalája hófedte csúcsai közzé. Gépiesen rakosgatom lábaimat a keskeny, hatezer méter magas gerincen, meg-megállok, s álmélkodom a természet véget nem érő változatosságán. Elmondhatatlan érzés kerít hatalmába, ahogy elérem a célom: fenn állok az Island Peak 6189 méteres csúcsán. Könnyek gyöngyöznek arcomon, megcsináltam, megmásztam életem első hatezres csúcsát!