Török stoppolás és Kappadókia

Tehát ahogy nem rég írtam, elindultunk hosszú utunkra. Itthon egy kevés vonatozással Szegedig juttottunk. Aztán itt Máté Bence barátunk elvitt minket egyenesen a Román határra. Itt kezdődött a stoppolós rész. Két kaminonból lejutottunk a török határra. Már itt kaptunk egy kis ízenlítőt a török vendégszeretből. Mindenét megosztotta velünk a török sofőr,  sőt még ebédre is meghívott. Sajnos a határon kikaptunk egy igazi paraszt kamionsofőrt úgyhogy szinte örültünk hogy Isztambul bejárátanál kitett minket. Magába a városba inkább nem mentünk me. Röpke 15 milliós metropolisz. A városközpontból ötletem sem lenne, hogy lehetett volna kijutni. De szerencsénkre egy magyar kamionos felvett minket. Itt is szeretném megköszönni neki a kis török térképet meg a joghurtot:) 

 

 

Még egy kis török meg buszos segítséggel már kappadókiában is voltunk. Az elindulástól számolt negyedik nap  reggelén. 

Végre fotózhattam.

 

 

Találtunk egy jó kempinget, ahonnan minden érdekes hely, gyalog egy órán belül elérhető volt. Sőt egy kis reklámért kaptunk egy ingyen napot:) 

Mindig is szerettem a természet monumentális csodáit. Kappadókia is egy olyan hely ahová érdemes legalább egy nyaralás alkalmával eljutni. 

 

 

Jelenleg Malatyában vagyunk és élvezzük egy CouchSurfer vendég szeretetét. Útban az iráni határ felé. Annyit még mondanék Törökországról, hogy hihetetlenül vendégszeretőek az emberek.

 

 

Olyanok hívtak meg minket napokra magukhoz akik még angolul sem tudnak egy szót sem. Teljesen ismeretlenek (voltak) és mégis mindenüket megosztották velünk. Nem  hiszem hogy ezt eltudják olvasni de azért leírom: Köszönünk mindent:) 

Utazni jó a vörös félholdas országban:)

 

 

Ha szeretnétek még olvasni Dalma blogját megtaláljátok itt.

Vagy még több fotót  itt és itt.