Találkozás a Rudolf-tónál

Jándi Attila: Könny szökik a szemembe, mikor először megpillantom a Rudolf-tavat. Különös élmény ez egy magyar utazó számára, hiszen Teleki Sámuel fedezte fel ezt a vidéket a nyugati világ számára 1888. márciusában. Mást jelent nekem ide eljutni, mint az egyszerű európai utazónak. Útitársaim nem is értik meghatódottságomat, kikuju vezetőm viszont mosolyogva jegyzi meg: „Ja, persze, hiszen te magyar vagy!”

Mellettem ül az autóban Mike, egy angol úriember, a hetvenen túl. Az ötvenes években Kenyában szolgált a Brit Királyi Hadsereg tisztjeként a Mau Mau felkelés idején, mikor is a kikujuk és más kenyai törzsek felkeltek a gyarmatosító britek ellen. Mike negyven év után tér vissza Kenyába, annak is az északi részére. A Rudolf-tó, mai nevén Turkána-tó déli részén kalandozunk, mikor Mike ismerős tájat vél felfedezni.

Nem sokat változott errefelé a világ az elmúlt negyven év alatt. „Ezen a tájon állomásoztunk, e helyi turkána törzs tagjaiból verbuvált kis osztag vezetője voltam.” – mondja Mike, majd hirtelen fény csillan a szemében. „Lesz itt mindjárt egy út jobbra!” – próbálja felidézni emlékeit. Láss csodát, hamarosan megpillantunk egy útnak ugyan nehezen nevezhető csapást, de egyértelműnek tűnik, hogy terepjárónknak nem lesz nehéz átvágni a homokos, növényekkel benőtt egykori földúton.

„Lesz itt néhány kilométerre egy kút!” – mondja az angol öregúr, és hamarosan meg is pillantjuk a kutat, illetve annak a maradványait. Néhány kilométer után aztán megtaláljuk azt, amit keresünk. Turkána falu tűnik elő a távolból, tucatnyi fűkunyhó előtt félmeztelen asszonyok üldögélnek, és koszos, pucér gyermekek rohangálnak fel s alá. A mzungu (fehér ember) jöttére aztán összegyűlik a falu apraja-nagyja. A nők mosolyogva nézik számukra viccesen fehér bőrünket, a gyermekek pedig visítozva ugrálnak előttünk és pózolnak a kamerának. Nem először látnak fehér embert, bár joggal gondolhatják, a fehér ember testéhez hozzátartozik a nyakában lógó furcsa kis doboz, hiszen mindenkinek van olyan, aki erre jár.

Egyszer csak megjelenik a falu főnöke, idős ember, olyan Mike korabeli. Az angol meredten nézi a falu főnökének lábát, melyen hatalmas sebhely éktelenkedik. „Az egyik idevalósi katonám lábát ugyanígy lőtték el a háborúban.” – jegyzi meg Mike, és akkor döbbenünk rá, hogy a falu idős vezetője szintén meredten bámulja az egykori katonatisztet. Majd megtörténik az, amire egyikőnk sem számított.

A turkána férfi minimális angol tudását összeszedve, csak ennyi kérdez: „Maga az, parancsnok?”.

Átélte, írta és fotózta: Jándi Attila
www.nyiragongo.hu