Salkantay trek Peru

Az inka birodalom ugyan évszázadokkal ezelőtt eltűnt a Föld színéről, azonban értékes örökséget hagyott az utókor számára - a mai napig szinte egész Peru belőlük él és kíván folyamatosan hasznot húzni. Maria és Attila legújabb bejelentkezésében erről a vidékről mesél nekünk...

A letűnt kor legértékesebb és legmegragadóbb városa a titokzatos Machu Picchu. Nem tudni pontosan kik laktak, mikor és miért hagytak el egykor olyan hirtelen. Az mindenesetre tény, hogy soha többet nem tértek vissza virágzó városukba. Annyi bizonyos, hogy az “Öreg Hegy” mára nem csupán Peru, hanem az egész kontinens - ha nem a világ - legnagyobb attrakciójává, fő idegenforgalmi célpontjává vált. Az UNESCO világörökség része. Turisták százezrei keresik fel évente, hogy élmenyeiket az ősi város által árasztott hangulattal gazdagítsák. A Machu Picchu hivatalos felfedezőjeként Hiram Bingham amerikai antropológust tartják nyilván, aki 1911-ben látta meg az inkák elveszettnek hitt városát. (Valójában más már megelőzte őt, ezt maga Bingham is elismeri: tíz évvel korábban Lizarraga már a Machu Picchu falába véste nevét.)Mr. Bingham volt olyan kedves és engedélyt kért Perutól, hogy a városban talált kincseket a Yale egyetemre vigye tanulmányozás céljából mindössze egyetlen esztendőre. Na, ezeket a kincseket Peru azóta is eredménytelenül kéri vissza. (Így adjál kölcsön a barátodnak ...) A Machu Picchu megtekintésének több módja van. Az urasabb, kényelmesebb megoldás, ha valaki vonatra száll Cuscoban, majd a hegy alatti Aquas Calientes városkajában az előre megváltott jegyével busszal felviteti magát a közvetlen bejárathoz.

Aki nem ragaszkodik egy vonatút szépségeihez, az egy kevésbé kényelmes, ám kétségkívül emlékezetesebb gyalogtúrát követően juthat fel a Machu Picchura. Számos útvonal közül lehet választani. A legismertebb az un. Inka Ösvény, amely mára már olyan zsúfolttá vált, hogy elveszítette korábbi népszerűségét. Ezért esett a választásunk a National Geographic által néhány éve a világ huszonöt legszebb túraútvonala köze sorolt Salkantay Trekre. Szubjektív megítélésünk szerint a besorolás megalapozott, a tárgyi bizonyítékokat lásd alább. A túra három-négy nap alatt kényelmesen teljesíthető, nehézségi foka átlagos. Az út igen változatos tájakon vezet keresztül, hegyvidék, pampa és esőerdők váltják egymást. Túránk legmagasabb pontján a majdnem 5000 méteres Apacheta-hágón vezet keresztül az utunk, a helyiek által szentként tisztelt Salkantay hegy oldalában. Mindvégig nélkülözzük a meredek emelkedőket. Aquas Calientes (jelentese: meleg vizek) közvetlenül a Machu Picchu alatt elterülő kisváros. A település kizárólag az elveszettnek hitt város miatt idesereglő külföldiekből él - ennyire direkt módon a turizmusra szakosodott helyiséggel eddig még nem találkoztunk. Az árak jócskán meghaladják az ízleses mértéket, a szolgáltatások színvonala azért nem emelkedik ilyen ütemben ... Oké, hát ti akartátok: legyen a hely neve eztán az "Andok Siófokja." A városból kora hajnalban ötven perces intenzív gyaloglással jutunk fel meredek lépcsőfokokon a Machu Picchu bejáratához, ahol reggel hat órakor már többszáz átizzadt turista között várjuk a kapunyitást. A Machu Picchura a vele szemközti Wuayna Picchurol (jelentése: Fiatal Hegy) nyílik kitűnő rálátás. Környezetvédelmi okokból naponta csak az első négyszáz szerencsés jelentkező kap engedélyt a megmászásara. A hegytetőre negyven percnyi meredek út vezet, sokszor fél méter magas inka-kori, megkopott lépcsőkön. A csúcson azonban szédületes látvány fogad. A környező hegyek között megbúvó Machu Picchut nézni elmondhatatlan és lefényképezhetetlen élmény. Ezt a kalandot mi még megkoronáztuk valamivel. A Wuayna Picchu tökéletesen alkalmas hely egy igazán kerek születésnap emlékezetes módon történő megünneplésére. Tervünkkel ellentétben tortát ugyan nem hoztunk fel, - Aquas Calientesben nem találtunk a hegymászást feltehetően túlélő méretűt - mégis kevesen mondhatják el magukról, hogy pezsgővel koccinthattak a csúcson. Mi ezt tettük, miközben más turisták a Happy Birthday-t énekelték. (Természetesen a Machu Picchu nem szabadtéri kocsma, így a pezsgőzés csak az őrök pohárka kóstolóval történő megvesztegetésével valósítható meg, akik ezután tekintetüket diszkréten elfordították a törvénysértésről.)

További fotók és élmények: hatizsakos.blogspot.com