Pozsony röviden

Van egy borzasztóan rossz szokásom: ha utazáson töröm a fejem, először mindig távolabbi, egzotikusabb helyszínek szerepelnek a bakancslistán, mondván, a közeli helyekre bármikor eljuthatok még. Le kell szoknom róla, mert az ember sosem tudhatja, meddig van lehetősége utazgatni. Ezúttal egy Billy Idol-koncert csábított a „szomszédos” Pozsonyba, és milyen jó, hogy útnak indultunk!

Utoljára négy éves koromban jártam odaát, amikor még létezett Csehszlovákia, ahol akkoriban jóval olcsóbban lehetett ruhaneműket kapni. Felpakolva az egész családot (összeszedve így a teljes családi valutakeretet), átruccantunk, hogy bevásároljunk ezt-azt. Feltehetőleg e kirándulás valamikor november táján eshetett meg, mert egész Pozsonyból csak egy hatalmas, Lenint ábrázoló molino maradt meg bennem valamelyik nagyáruház homlokzatán, azon kívül semmi más, bár gyanítom e zsenge koromban még sem a vár, sem az – akkor még távolról sem felújított állapotában lévő – óváros egyéb nevezetességei nem hagytak volna bennem különösebben mély nyomot.

Egy modern európai város
Ezt leszámítva talán kétszer utaztam át Pozsonyon, de egy jármű ablakából azért nem az igazi a városnézés, és jóformán semmit sem lehet látni. Most azonban nem lehetett nemet mondani a kínálkozó lehetőségre. Magyar viszonyokhoz képest olcsón lehetett jegyet kapni kamaszkorom nagy kedvencére, Billy Idol rock-koncertjére, így megvolt az alapos indok, hogy miért kell feltétlenül elutaznunk a szlovák fővárosba. És ha már ott járunk, nézzünk is körbe – vélekedtünk, így bár a buli este nyolckor kezdődött, mi már délután kettő körül megérkeztünk, hogy kényelmesen felfedezzük a várost, meg tudjunk nézni minden fontos nevezetességet, és levezetésként beülhessünk egy pofa sörre valamelyik kellemes sörözőbe. 

Pozsonyt a rendszerváltás óta gyönyörűen felújították, igazi, európai főváros lett belőle, megőrizve számtalan magyar emlékét is, függetlenül attól, hogy magyar szót még véletlenül sem hallottunk, igaz, konfliktusunk sem adódott abból, hogy mi magunk között magyarul beszéltünk. Ellenben rengeteg külföldi igyekszik megismerni Szlovákia legnagyobb városát, ami Prága és Budapest mellett (vagy inkább között) szép eredmény. Már a Duna partján egy kolumbiai párba botlottunk, akik alig győzték egyik fotót a másik után készíttetni velünk – előtérben a feleséggel, a férjjel, vagy épp együtt, háttérben a várral, a nagyáruházzal, a parton kikötött hajóval, a híres pozsonyi híddal, vagy épp anélkül. Cserében azért rólunk is csináltak egy közös felvételt.

UFO Pozsonyban
Pozsony egyik jelképe az egykor Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, ma már inkább Új híd, vagy UFO elnevezéssel illetett építmény, mely 1972 óta vezeti át a forgalmat a Dunán Pozsonyligetfalu városrészből az Óvárosba. A ma is igen modernnek ható híd – melynek építése 1967-ben kezdődött – a szocialista városépítészet diadala volt, még annak ellenére is (vagy talán épp azért?), hogy megvalósulása a fél város lebontását vonta maga után. Ekkor tűnt el a föld színéről Pozsony régi zsidó negyede a zsinagógával, a Váralja egy jelentős része, valamint az út szintje alá, méltatlanul alárendelt helyzetbe került a Szent Márton-dóm, ismertebb nevén a Koronázó templom kapuja, ahol 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királynét (királynőt) koronáztak meg.

A híd, mely a világ kilencedik legnagyobb egyben hegesztett, s a harmadik legnagyobb ferde pilonos hídja, és egyébként építészetileg valóban kimagasló alkotás, mégis Pozsony szégyenfoltja lett, ami a városrendezési kérdéseket és a praktikumot illeti. Már eleve, kinek jut eszébe egy főváros kellős közepén átvezetni egy autópályányi forgalmat? Persze a szocializmus idejéből ésszerűségi kérdéseket nem érdemes boncolgatni. Ha nem nézzük az Óváros egy részének pusztulását (amit nehéz figyelmen kívül hagyni) és a legkevésbé sem praktikus útvonal kialakítást, véleményem szerint a városképen nem ront a híd, mely akkoriban igen sok pozsonyi nem tetszését is kiváltotta. Különlegessége a pilon tetején kialakított repülő csészealjhoz hasonló étterem, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.

A híd két oldalán
Az UFO – mely kardcsapásként hasítja ketté Pozsony szívét – nehézkessé teszi az átjutást a várhoz, de mivel a Duna partján parkoltunk, a hídfőnél, a Szent Márton-dóm mellett jutottunk át a túloldalra, ez feljebb, az Óváros más részein már nehezebb lett volna. Persze a vár előtt még útba ejtettük a város magyar múltjának egyik legfontosabb látnivalóját, a gótikus koronázó templomot. Az épületet a XIV. században építették egy korábbi templom helyén. 1452-ben szentelték fel, az elkövetkező évszázadokban többször is átépítették, majd a XX. század második felében a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának építésével teljesen elvágták a Váraljától. A dóm – amellett, hogy több magyar uralkodót is itt koronáztak meg, erre emlékeztet a torony tetején látható Szent Korona aranyozott másolata – a város erődítményének része volt, tornya bástyaként is szolgált.

Elszomorító látni, ahogy a szép gótikus épület szinte „derékig” eltűnik a híd vasbeton szerkezete alatt, ahogy a városon átvágó forgalom alig 3-4 méterre a homlokzattól száguld tova, ráhányva fekete szmogját az évszázados falakra. Abszurd módon a pápai beiktatások ismert mondata jutott eszembe: ’Sic transit gloria mundi’, azaz ’Így múlik el a világ dicsősége’, csak ebben az esetben éppen fordítva, a hitbéli örökké való értékek sérültek a világi dolgok „fontossága” mellett. A híd alatt ideiglenesen felállított pallókon, ugratókat kerülgetve vágtunk át, melyeket a hétvégi free style bicikliversenyre állítottak össze, s melyek a pozsonyi várból vezettek le a macskaköves, lépcsőkkel szabdalt sikátorokon át. A híd túloldalán – a dómhoz hasonló méltatlan körülmények között – a Jó Pásztor háza „bámulja” a forgalmat, mely Pozsony legszebb rokokó épületeinek egyike.

Felsétálva a Jó Pásztor háza mellett – melyben ma Óramúzeum működik, s melyet Európa legkeskenyebb házának tartanak (én azért ezt megkérdőjelezném) – az ódon épületektől kísért keskeny kis utcákon, lassan felértünk a várhoz, mely méltóságteljesen trónol a 85 méter magas várhegyen Pozsony felett. Letekintve a mellvédekről, csodálatos panoráma nyílt előttünk a városra: az ominózus hídra, a lágyan kanyarodó Dunára, és a Szent Márk-dóm aranykoronával díszített sisaktornyára. A hatalmas, négy saroktornyos épületkomplexum stratégiailag fontos helyen áll; már a honfoglalás előtt erődítmény épült itt, majd a ma is látható várat az évszázadok során többször is átépítették, mai formáját a XVI. században nyerte el. A vár kedvelt tartózkodási helye volt számos uralkodónak, sőt a magyar korona őrzési helye is volt, 1811-ben leégett, s csak 1953-ban építették újjá. A várban ma a Szlovák Nemzeti Múzeum működik.

Az Óváros kincsei
Kellemes andalgás következett az Óváros, a Stare Mesto romantikus hangulatú utcácskáin, a kiülős sörözők, kávézók, éttermek és a hömpölygő turistaáradat közepette – már a várban is feltűntek a német, koreai és más nációk alkotta nyugdíjas turistacsoportok – majd meglehetősen egyszerűen rábukkantunk a Mihály-kapura, mely Pozsony egykori négy városkapujának utolsó megmaradt hírmondója. Az eredetileg gótikus stílusú épületet barokk kapuzattá varázsolták, amikor 1753-58 között jellegzetes kupolát kapott, melynek tetején Mihály arkangyal sátánt legyőző szobra magasodik. A torony funkciója az idő mutatása valamint a tűzjelzés volt, melyet a toronyőr végzett, aki egész családjával együtt itt lakott. A toronyban ma a Fegyverek és a Város Erődítései Múzeumának gyűjteménye látható, míg teraszáról pompás kilátás nyílik a városra és környékére.

Tovább sétálva lassan elértük a Mirbach-palota díszes, rokokó épületét, melyet egy gazdag sörgyáros építtetett 1768-70 között, majd utolsó tulajdonosa, Emil Mirbach a városnak adományozta. Ma a Városi Képtár legnagyobb gyűjteményének ad otthont, benne számos barokk alkotással. Az épülettel szemben, szerényen bújik meg a Ferences-templom egyszerű, barokk tömbje. A külseje senkit ne tévesszen meg: bár barokk jegyeket visel, ez Pozsony legrégebbi temploma, még a XIII. században épült, a későbbi átalakításoknak köszönhetően azonban ma jóval későbbi épületnek tűnik, de a szentély fölött még látható az eredeti középkori bordázatos mennyezet. A templomot és a hozzá tartozó kolostort még IV. László alapította a morvamezei csata győzelmének alkalmából.

               

A mindig nyüzsgő Óvárosi téren látható a Városháza, melynek eklektikus hatása abból adódik, hogy az épületet több reneszánsz stílusú lakóházból „gyúrták össze”. Barokk tornyát a XVIII. században építették hozzá, miután a korábbi egy földrengés során leomlott. A falában látható ágyúgolyót 1809-ben építették az épületbe, annak emlékére, amikor Napóleon a várost ostromolta. A Városháza ma különböző kiállításoknak ad otthont. A téren és környékén további érdekes köztéri szobrokra bukkantunk, így Napóleon egyik „ottfelejtett” katonájára, aki az egyik padra könyököl, az ott fotózkodó turisták legnagyobb örömére, míg a közeli Úri utca és Halászkapu utca sarkán Cumil, azaz Kandi kandikál ki egy csatornából, s nem utolsó sorban a Paparazzi étterem sarkán „áldozataira” váró paparazzit érdemes még megemlíteni.

Sör, lacikonyha és egy megérdemelt buli
A hosszan elnyúló, árnyas fákkal, s szökőkúttal kísért közeli Hviezdoslavovo téren ínycsiklandó illatokat sodort felénk a szél: számos bódé volt itt felállítva, ahol kifőzdék, boros gazdák és kézművesek kínálták portékáikat, míg a lombok alatt éttermek sorakoztak. Leültünk az egyik söröző asztalához, hogy egy korsó itallal öblítsük le fél napos városnézésünket, s ráhangolódjunk az esti koncertre, majd megkóstoltuk a helyi hamburgert, melybe opcionálisan sült csirke- vagy disznópecsenyét, savanyúságot és mustárt lehetett választani. Végül már csak az utolsó kihívással kellett megbirkóznunk, amikor kiderült, hogy nem tudjuk a sportcsarnok címét, ahová lassan oda kellett érnünk, nehogy lemaradjunk Billy Idol fergeteges koncertjéről, de végül még ezt is időben kiderítettük. És tényleg jó buli volt, megérte Pozsonyba látogatni miatta.

Fotók: Bognár Andrea, Papp Annamária, Etédi Alexa              

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Alacsony-Tátra: Csúcstúra a Király-hegyre (1946 méter) - 1 napos túra
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
» Magas-Tátra hágótúrák Vörös-torony-hágó (2352 m) - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Kapor csúcs 2367 méter - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Zöld-tavi menedékház - 1 nap

Szállás ajánlatok

» Dubravka Apartman *** Pisak (Omis) 8.692 Ft/főtől - Horvátország / Omis / Dalmácia / Európa
» Andromeda Apartmanház - Paralia 9.900 Ft/főtől - Görögország / Paralia / Észak-Görögország / Európa
» Medena Üdülőtelep *** Trogir 11.732 Ft/főtől - Horvátország / Trogir / Dalmácia / Európa
» Iva Apartman *** Banjol (Rab) 11.916 Ft/főtől - Horvátország / Rab / Kvarner-öböl / Európa / Rab-sziget / Banjol
» Zeljko Apartman *** Makarska 13.022 Ft/főtől - Horvátország / Dalmácia / Makarska / Európa

Információs oldalak

» Kalandtúra, aktív utazás
» Akciós városlátogatások!
» Látnivalók Amszterdamban
» Látnivalók Firenzében
» Látnivalók Párizsban
» Látnivalók Londonban
» 4 napos utazások

Cikkeink

» Kiváló síszállás Ausztriában - Dorfhotel Seeleitn - Kovács Attila
» Villányi hétvége: bor és bringa - Kovács Attila
» Pasman-sziget, Horvátország - Kovács Attila
» Last Great Climb egy egy antarktiszi nagyfal első megmászása - Kovács Attila
» Síelés Heiligenblutban - Hunguest Hotel Heiligenblut téli ajánlat! - Kovács Attila
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!