Élet a vízen: Az írországi Craggaunowen Crannog

Mintha csak az őskorba repülnénk vissza: a korai vaskori rekonstrukció egy ’crannog’ (jelentése ’fiatal fa’) ásatásán alapul. A crannog olyan tavi település vagy mesterséges sziget volt, amelyen az ott élők házakat építettek, állatokat tartottak és viszonylagos biztonságban éltek. Az Írországra jellemző crannogok-at a vaskorban, valamint a korai kereszténység idején alapították. E tanyákat általában a késői bronzkorban lakták, de néhány esetben előfordult, hogy akár még a XVII. században is lakottak voltak.

A crannogok kövek, faágak, fatörzsek, sőt régi kivájt kenuk réteges egymásra helyezésével épültek egy-egy tómederben, melyeket erős facölöpök tartottak egyben, míg felszínüket föld vagy homok borította. Ezeken építették fel a vaskori emberek zsúpfedeles házaikat (akác gallyakat szőttek össze), melyet iszappal „vakoltak”, végül az egészet fakerítéssel vették körbe, melynek védelmi funkciója volt. E mesterséges szigeteket általában kenuval, vagy különféle gátakon, esetleg hidakon át lehetett megközelíteni.

Észak-Európa társadalma a maitól nagyon különböző volt ekkoriban, amikor a gazdag, művelt nemesség kunyhószerű, vagy hideg kőerődítményekben élt. A vagyonukat házilag szőtt ruháikon elhelyezett díszítő motívumok, hatalmukat az általuk csatasorba állítható férfiak száma, kifinomultságukat a költészet, a zene és a törvény ismerete fejezte ki. Otthonaik egyszerűek voltak, de tudták, és büszkék voltak rá, hogy őseik több generációra tekintenek vissza és teljesen egyenlőnek tartották magukat a villa épületekben élő rómaiakkal.