Baradla-barlang - az Aggteleki-karszt UNESCO Világörökségi értéke

A tökéletes sötétség és a teljes csend helyett lenyűgöző látvány várt a Baradla barlang mélyén. A modern technikának köszönhettem, hogy nem borult rám a barlangok félelmetes sötétsége: a szépen kiépített, rozsdamentes acélkorláttal szegélyezett járdámat és a gyönyörű cseppkőformákat biztonságos világosságba borította a lámpák fénye. A barlangok, köztük a gyönyörű Baradla is, mindig lenyűgöztek: sohasem értettem miért halmozott fel a Természet ennyi szépséges formát és színt ebben a csöndben és a végtelen sötétben.

A művészetben is az a szép, hogy nem a hasznos, nem a gyakorlat a fő célja, hanem a varázslatosan szép feleslegesség: a szépség nem célt szolgál, csak úgy önmagáért létezik. Szép egy magas hegy, egy tiszta tó, egy erdő tavasszal,  megbabonáz egy egyedi táj, egy különleges szobor, épület vagy egy Van Gogh festmény előtt földbe gyökerezik a lábunk- de ez nem oktató-nevelő célzattal készült, propaganda-termék, hanem az emberi szellem emelkedett pillanatainak lenyomata. 

A barlangok csodálatos világa mélyen a lényegét fogja meg az ember létezésének. A barlangok megmutatják, miért is vagyunk a világon, mi emberek, akik egyedüli földlakóként nem csak elszenvedjük, hanem értékeljük is a Teremtés tökéletességét. A vallások megpróbáltak közérthető magyarázatot adni, arról, hogy mi a feladatunk, hogyan kell helyesen élni, a tudomány pedig közelebb vitt a világ működésének megismeréséhez, de ahogy egyre több fényt vittünk a valóság üregébe, annál jobban látjuk,  milyen mély ez a tátongó kút, a határairól még fogalmunk sincs...

De nem is ez a lényeg. A fontos a kutatás maga, az örökké kereső, a világot és önmagát megismerni igyekvő ember akarata. Az érzés, ahogy a felfedezés mámorával a szívünkben emelkedünk egyre magasabbra a hegyekben és a világűrben, jutunk egyre távolabbra messzi vidékeken és az orvostudományban, ereszkedünk egyre mélyebbre az óceán, vulkánok, barlangos mélyére, vagy a saját lelkünk és személyiségünk tornácaira - komoly vállalkozás az összes utazás, mindegy, hogy kívül vagy belül van az elérni áhított cél.

A barlangok szín- és formavilága a természeti lények boldog tudatlanságának sötétjében rejtőzik, mindaddig, míg le nem visszük oda a tudni akarás fényét. A példa itt is áll: a régi világítási-technikák gyakran károsították a barlangot, de már LED világít, amit nem teszi tönkre a barlang élővilágát: régebben primitív, gyakran barbár módszerekkel szereztünk ismereteket, most már kifinomultabb és kíméletesebb módszerek vezetnek a megismeréshez. A valóság az, hogy az öreg kaporszakállú Teremtő bizony nem csak briliáns elme, hanem picit hiú is...

A barlang mélyének titka, akár csak a Teremtés nagyszerűsége, nélkülünk a csend és a sötét foglya lenne. Kell, hogy az ember, számtalan hibája ellenére elinduljon eleve kudarcra ítélt világ-megfejtő útjára- ebből  a törekvésből származik az összes nagy felfedezés, újítás és a fejlődés lendülete. Kell, hogy lámpát gyújtsunk, kell, hogy alagutat ássunk, űrhajót építsünk, kell, hogy verset, regényt írjunk, szobrot faragjunk, épületet tervezzünk, ecsetet vagy kottát fogjunk a kezünkbe, ezzel is tisztelegjünk a Természet csodái előtt. Kell, hogy ezzel a tevékenységgel értelmet adjunk annak a bonyolult és csodálatos rendszernek, aminek a létünket köszönhetjük, fontos, hogy valaki rendelkezzen azzal a számítási kapacitással, hogy felfogja, mi is történik körülötte, ne csak legelje a füvet, mint a gazella és egye a gazellát, mint az oroszlán, és bontsa le az oroszlánt mint a sírásó bogár. Szükséges a Teremtésbe egy elem, aki leborul annak nagyszerűsége előtt, s aki nem csak a saját, istenihez hasonló hatalmával huncutkodik, mint ahogy a gyermek a gyufával játszik. 

Ha van értelme ebben a porhüvelyben eltöltött, geológiai szempontból szinte érzékelhetetlen rövidségű életünknek, akkor az ez: megismerni, felfogni és hirdetni azt, hogy nincs fontosabb annál, mint hogy lássuk, milyen hatalmas szerencsének vagyunk a haszonélvezői: egy végtelen űrben egy valószínűtlenül szép kis porszemcsén születtünk, ami számtalan kihívás és megoldás, rengeteg potenciális fejlődési lehetőség elé állt minket. Még akkor is, ha mindezt problémának, sorscsapásnak, kihívásnak érzékeljük... Induljunk hát el, felfedezni, megismerni, megküzdeni saját démonainkkal és a kifogások tömegével: a lehető legtöbb ismeretet, élményt, tapasztalatot szerezni a minket körül vevő világról, amit csak adhat egy nap, egy év, egy élet.

Akkor éltünk csak teljes életet, akkor volt csak értelme minden percünknek, ha az utolsóban azt mondhatjuk a legmélyebb őszinteséggel- kihasználtuk a rendelkezésre álló teret és időt, hogy változtassunk, újat alkossunk, értéket hozzunk létre, példát mutassunk. Egy szóval kifejezve: szabadok legyünk.