Aconcagua az őrszem hegye Argentínában

Dél Amerika és a Föld nyugati és déli féltekéjének legmagasabb hegye, kis 8000esnek is hívják: Aconcagua.

Az őrszem sziklája, így is nevezik a Chile és Argentína határán fekvő 6962 méter magas hegyet.

Ha Argentína felől közelítünk, akkor először Buenos Airesbe érkezünk, ahonnan már nem nehéz eljutni a Nagy Hegy lábától néhány órás buszozásra fekvő Mendozába, itt tölthetjük fel készleteinket, bérelhetünk felszerelést, és itt kell elintéznünk a csúcsmászást vagy a trekkinget engedélyező papírok megszerzését is. Mendoza egyébként kiváló hely a túra utáni pihenésre is, kellemes vidék főleg bortermeléséről híres, úgyhogy a hegyről visszatérve megörvendeztethetjük magunkat egy jó kis shirazzal vagy testes malbec steak mellé való elfogyasztásával. De addig még rengeteg erőfeszítés vár ránk. Busszal kis híján a chilei határnál fekvő Puente del Incaba utazhatunk, innen kezdődik a túra gyalogos része. Megjegyezném, hogy Santiago de Chileből, a szomszéd ország fővárosából is idebuszozhatunk, a Mendozas kitérőt azonban nem ússzuk meg-ott mindenképp be kell jelentkeznünk a csúcsengedély okán. A hely egy természetes hídról kapta a nevét: egy meleg forrás mészben gazdag vize tör itt a felszínre, mely megszilárdulva gátat képez a folyónak, ami az évezredek alatt inkább kivájta a hidat formázó áttörést, a különleges színei a bennük oldott ásványi anyagoknak és a vízben élő moháknak köszönhetőek. Milyen is ez testközelből? Egy kiváló túrabeszámoló... Itt érdemes öszvért bérelni, hiszen több napos út vár ránk az alaptáborig, szinte meg kell kerülnünk a hegyet, és az öszvérbérlés díjában benne van, hogy használhatjuk a bérbeadó cég táborhelyét és wc-jét. Ez itt különösen fontos, hiszen az argentinok nagyon vigyáznak a hegy tisztaságára: a nemzeti parkba belépve egy zsákot kapunk, amibe minden szemetünket és ürülékünket is le kell hoznunk visszaérkezéskor, ha pedig nem lenne tele ettől ez a "sitbag" akkor a talált szemete kell belegyűjtenünk: mindenképp tele kell lehozni. Ezzel próbálják megelőzni a himalájai szeméthelyzet megismétlődését. A Confluencia táborhely az első szállásunk, itt kezdhetjük meg az akklimatizációt. Kellemes túrát tehetünk a Plaza Franciához, ami a Déli Fal alatt közvetlenül található. Egy különleges földtani képződmény, egy fekete gleccser mellett haladunk, majd a "Peditentes" nevezetű jégtornyok közvetlen közelében túrázunk felfelé. Másnap indulhatunk a már 4300 méteren fekvő Plaza del Mulas-ig tartó hosszú, kimerítő túrára. Ez a hely lesz a tényleges alaptáborunk, innen indulnak az akklimatizációs túrák. Ezen a helyen minden földi jó fellelhető, még "pizzériát", egy rajsátorból kialakított éttermet és "túraboltot" is találunk, ahol még pótolni lehet az otthon felejtett felszerelési tárgyakat. Mert ami a hegyen van, az csak a hideg és a szárazság, tehát magunknak kell gondoskodnunk a vízellátásról és a megfelelő hegymászóruházatról. Az Nido del Condores és a Canada hegyi táborhelyeit fel kell töltenünk ivóvízzel, hiszen a hegyen csak a legmagasabb régióban van hó, így nem tudunk olvasztani, ezzel a fel le járkálással gyakorlatilag akklimatizálódunk is a hegyhez, de mindenképp több sátorra lesz szükségünk a felső táborok elkészítéséhez. Ami elengedhetetlen az a műanyag bakancs és a kétujjas pehelykesztyű és pehelykabát, valamit a -25-30 fokban is elegendő szigetelést nyújtó hálózsák, hiszen a hegyen gyakran fúj erős szél, és annak hűtő hatása még erősíti az amúgy is igen alacsony hőmérséklet hűtő hatását. A két ujjas kesztyű pedig sokkal jobban tartja a meleget az ötujjas változatnál. Műanyag bakancsot nem kell feltétlenül átcipelnünk a világ másik felére, Mendozában több helyen is bérelhetünk egy párat, és pehelycuccokat, jégcsákányt, túrabotot is. A hosszú akklimatizációs időszak után, amit semmiképp sem szabad elsietni, elegendő időt kell hagyni a magassághoz való tökéletes alkalmazkodáshoz, egy nap Plaza del Mulasban töltött pihenő következik, majd a legmagasabb, Berlin táborban töltött rövid és rettenetesen hideg éjszaka után indulhatunk a csúcs meghódítására.

A csúcs kulcsa a kitartás, a hideg és a kiszáradás elleni megfelelő védekezés: az útvonal technikailag egyáltalán nem nevezhető nehéznek. Azonban a fárasztó menetelés, a hideg és az erős szél, az oxigénhiány együttes hatásai miatt gyakran emlegetik "kis 8000es"-ként a hegyet, és úgy tartják, hogy aki ezt az akadályt sikerrel veszi, az bátran nekivághat a Himalája magasabb hegyeinek is, hiszen hasonló körülmények várnak majd rá. A hegy aljában megrázó temető emlékeztet azokra, akik a kegyetlen viszonyok között lelték halálukat, sokan közülük csak szimbolikus sírhelyet kaptak itt, testük még örökké a fagyos magasságban fekszik. Visszatérve Mendozába jól esik a kellemes meleg és januári nyaralás, hiszen a déli féltekén épp nyár van ilyenkor, így a decembertől februárig tartó időszak a legalkalmasabb a az Aconcagua megmászására.