A világ legszebb trekkingjei-Santa Cruz trek

Van néhány olyan hely a világon, amit mindenképp  látni kell egyszer és minden megszállott túrázó álmai között szerepel. Ide eljutni, nem is egy kaland, vagy teljesítmény, inkább zarándoklat a Természet szépségének egyik különösen gyönyörű kegyhelyéhez. Maria és Attila Peru legcsodásabb túraútján átélt élményeiket osztják meg, a már már pofátlanság határát súrolóan szép képekkel illusztrálva.

Pazar  látvány. A Cordillera Blanca hegyláncain keresztül húzódó Santa Cruz túraút garantáltan ebben részesít mindenkit, aki felkapaszkodik a 4750 méter magasra nyúlt Punta Union hágóra, hogy ott először levegő, majd fényképezőgép után kapkodjon. A Paria, a Taulliraju, a Caraz és többi vakítóan fehér hegyek csúcsainál tökéletesebb hátteret nehéz elképzelni az utazási prospektusok ajánlóiba és ki-ki könnyűszerrel válogathat kedvére a szimmetrikus és absztrakt formák között, mi kerüljön az emlékkönyvbe.

Onnan fentről konstatáljuk, a természet szép munkát végzett, beletett mindent, ami miatt érdemes a túrabakancsot felhúzni: lagúnákat, patakokat, hegyeket, völgyeket. Nem véletlen, hogy a hollywoodi álomgyár, a Paramount Pictures is innen választott magának szimbólumot, amikor az Artesonraju-ra esett a választása. A környéken nincs hiány hatezer méter magasságot meghaladó hegycsúcsokban, szám szerint huszonkilenc van ilyenből az Andok ezen részén. A Santa Cruz trek Peru legnépszerűbb bakancsos útvonalának egyike. Nem vezet túlságosan magasan és nem is emberpróbálóan nehéz. Néhány nap alatt különösebb nehézség nélkül teljesíthető. Számos táborhely közül lehet válogatni, de mindenkinek nomád körülményekkel szükséges számolnia, kiépített szálláslehetőség az nincsen. Hálistennek, ha szabad erről véleményt formálnunk. A környék turisztikai fővárosa Huaraz, negyven évvel ezelőtt egy különösen súlyos földrengés szinte teljesen elpusztította. Szerencsére a város kiheverte a katasztrófát és talpraállt: már csak nyomokban emlékeztet néhány épület a szörnyűségre. Mára sem a helybéliek, sem az idelátogatók semmiben nem szenvednek hiányt: a város bőségesen el van látva mindennel, idegenforgalmi szempontból is nagyvonalúan felszerelt, mondhatni turistabarát. Minden nehézség nélkül sikerült kibérelni a kempingezéshez szükséges néhány, eddig hiányzó eszközt. Elhatározásunk elé, hogy a túrát kíséret nélkül teljesítenénk, a rendszer nem gördített akadályt: az általában kötelezően igénybeveendő túravezető kényszere elől ezúttal a Nemzeti Park nagyvonalúan eltekintett. Mondjuk érthetően.Aki igényli, természetesen rábízhatja magát egy helyi guide-ra vagy csatlakozhat szervezett csoporthoz - a kényelmi szempontok emellett szólnak. A gyakorlott túrázók azonban térkép segítségével bátran nekivághatnak a negyvenöt kilométer hosszan kitaposott útnak. A Santa Cruz biztonságos, eltévedni rajta képtelenség. Választásunkat, miszerint nélkülözzünk mindenféle útitársat, nem holmi mizantróp életszemlélet ösztönözte: egyszerűen csak szerettünk volna ketten, tényleg csak ketten barangolni a hegyekben. Ennek előnyei és hátrányai mind egy tőről fakadnak: egyrészt ugye elkerüljük a másokhoz való alkalmazkodás törvényszerű kellemetlenségeit egy olyan úton, ahol tényleg nem muszáj kompromisszumot kötni önmagunkkal, hiszen a táv nem igényel feltétlenül idegenvezetést, támogatást.

Mi szabjuk meg saját magunk ízlése szerint a tempónkat, a pihenőidőt és annak helyeit. Akkor és annyit nézelődünk, amennyi nekünk jólesik. Másrészt viszont ezen kényelmi szempontok fejében saját magunk cipeljük a sátorral, főzőfelszereléssel és háromnapi élelemmel megpakolt puttonyunkat, ami azért a túra nem minden pillanatában volt vicces. Hogy egészen őszinték legyünk, voltak pillanatok, amikor szívesen haverkodtunk volna össze egy magányos öszvérrel, kihasználandó cseppet sem fölösleges teherbíró erejét. Dehát a szabadságnak ára van, mondhatnánk filozófikusan. Egy túrának elkerülhetetlenül vannak holtpontjai, nekünk a hágóig tartó szakasz utolsó órája volt ilyen, de azért véletlenül sem kívánnánk például egy vizsgaidőszak nehézségeivel összevetni semmit. Egyrészt itt biztosan nem vágjuk a sarokba az egyetemi jegyzeteket, nem kizárólag azért, mert csak útikönyvünk van, másrészt egy fertályóra pihenést követően a mandarinoktól villámgyorsan új erőre kapunk és tudjuk jól: a hágóról majd lefelé vezet az út. Már nem vagyunk fáradtak, már nem vagyunk éhesek. Azonban ha a fehér hegycsúcsokat már vaníliasodóval leöntött csokitortáknak látjuk, kezdjünk aggódni.

Átélte, fotózta és írta: Maria és Attila

További kalandok itt...