A Balaton-felvidék hangulata

Gyakran hívják a hazai Toszkánának is a gyönyörű Balaton-felvidéket. Pedig, aki igazán járatos Olaszország leghíresebb tartományában, az tudja, hogy a Trasimeno-tó egyik partjáról a másikra nyíló kilátást nem lehet a Balatonnal összehasonlítani, a Badacsony vagy a Szent György-hegy sokkal karakteresebb, mint a Monte Amiata - igaz a Chianti vagy a La Crete vidéknek, de San Gimignanonak vagy épp Pitiglianonak sem találjuk az itthoni párját - Tapolca vagy Köveskál teljesen más hangulatú, mint a toszkán táj emblematikus, etruszk alapítású települései.

A pannon vidék úgy szép és egyedi, ahogy van - nem perzseli fel a nyári hőség, nem lepik el vastagon távol-keleti turisták tömegei, nem kell sorban állnunk látványosságainál. A legzsúfoltabb főszezon idején sem kell a Hegyes-tűnél vagy Szentbékkálla határában, a kőtengernél attól tartanunk, hogy bárki megzavarja nyugodt szemlélődésünket.

Ez a hangulat, ez a természetközeli táj sokkal értékesebb, mint az agyonfotózott és elkoptatott turistalátványosságok lelketlen nagyüzeme - itt ha "a néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, és virágát is tudom..." Itt nem csak jelszavak és ideológiák néha szégyellt színei jelentik az otthont, ezt a vidéket, ezt az illatot még nem sajátította ki a pillanatnyi érdek - itt magunk vagyunk, itt átjár a nyugalom és a szabadság nádtippant borzoló szellője...