Kis-Balaton

Valaha a Balaton nyílt vizű öble volt, amely az idők során hordalékkal feltöltődött, és lápos sás- és nádtengerré vált. Szigorúan őrzött természetvédelmi terület, különösen gazdag a madárvilága.

A Kis-Balaton madárvilága a Kányavári-szigetről (Balatonmagyaródtól 2 km-re északra) jól megfigyelhető. Tanyázik itt nagykócsag, kormorán, kanalas gém, üstökös gém, búbos vöcsök, szürke- és vörösgém, szárcsa, nádi rigó, sitke stb. Napjainkig itt 250 madárfajt figyeltek meg (Magyarországon 370-et), ebből közel 150 itt fészkel.

Az 1922-es vízrendezést követően kb. fél négyzetkilométeres víztükre maradt a Kis-Balatonnak. Helyreállítása, újbóli elárasztása 1980 óta folyik. Az 1980-as évek közepén megépült az 1870 hektár felületű, 28 millió köbméteres új tó, amely szűrőként működik. A Zala folyó 22 kilométeres utat tesz meg a mesterséges tóban, majd csak ezután tér vissza régi medrébe.

A természeti értékek megőrzésében fontos szerepet játszik, hogy a Kis-Balaton az 1920-as évek óta szigorúan őrzött természetvédelmi terület, és a Keszthelyi-hegységgel együtt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

A Kis-Balaton fokozottan védett területeire csak előzetes engedéllyel és kísérővel szabad bemenni.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a Kis-Balaton területén a természeti értékek megismerésére szakavatott vezetővel csónaktúrát, lessátrakból természetfotózást, madármegfigyelő túrát tart. A túra részeként látogatás tesznek az érdeklődők a Fekete István-emlékszobához és a Matula kunyhóhoz a Diás-szigeten.

A Kányavári-szigeten kialakított Búbos vöcsök tanösvény kísérő nélkül, szabadon látogatható.