Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az 1997-ben alapított Duna-Ipoly Nemzeti Park a fővárostól északi irányban, a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyók között helyezkedik el. Több mint 60 ezer hektárnyi területének egyik legszebb része a Dunakanyar.

A park egyediségét három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja.

A Duna és a hegyek kapcsolatának legszebb példája a Dunakanyar, mely a folyó Börzsöny és Visegrádi-hegység közötti, több ezer éve lezajlott áttörésének helyszíne. Tájképileg egyedülálló megjelenését a partot szegélyező galériaerdők adják. A folyón kialakult kisebb-nagyobb szigetek Esztergom és Budapest között szintén részei a nemzeti parknak.

A nemzeti park része a pilisi bioszféra rezervátum. További bemutatóhelyek: a Pálvölgyi-cseppkőbarlang,  Szemlőhegyi-barlang, Alcsúti Arborétum és az Ócsai Tájház.

A nemzeti park kiváló lehetőséget teremt a természetvédelmi ismeretek megszerzésére, bővítésére, az ökológiai szemlélet formálására is. Az ismeretterjesztéshez szervesen kapcsolódik Vác közelében az ártéri erdő tanösvény, és a  mogyoróhegyi oktatóközpont a Pilisben, Szokolyán a Királyréti Oktató- és Látogatóközpont, a Szénások Európa Diplomás Terület Látogatóközpontja, valamint az Esztergomi Bemutatóközpont.

Duna-Ipoly Nemzeti Park
Alapítás éve: 1997
Összterület: 60 314,3 ha

Hegyek, vizek

A Visegrádi-hegység magmás eredetű kőzete a múltban lejátszódott vulkanikus tevékenységet jelzik. Lenyűgöző szépségűek a hegység andezit-sziklái (Vadálló-kövek, Thirring-szikla).

A Pilis a Dunazug-hegység legkiemelkedőbb hegye, magassága meghaladja a 700 métert. Kőzete mészkő és dolomit, amely kiválóan alkalmas barlangképződésre. A nemzeti park közel 200 barlangjának döntő hányada nyílik itt. A hegység barlangjai őslénytani és régészeti leletekben is igen gazdagok. Tudományos és kultúrtörténeti jelentősége miatt kilenc barlang fokozottan védett.

A Börzsöny - a Visegrádi-hegységhez hasonlóan - vulkanikus eredetű. Különös földtani értéke a szabaddá vált andezit lávaréteg, és az ebből kiinduló számos kőfolyás. A hegység önálló hegycsúcsok rendszere: a főcsúcsok magassága 900 méter körüli, a csúcsokból induló mellék gerincek, völgyek erősen tagolt felszínt eredményeznek.
A Börzsöny forrásokban rendkívül gazdag terület, közel 350 forrásából több mint 40 a tengerszint fölött 600 méterrel fakad - ez országosan egyedülálló.

Az Ipoly-völgy arculatát a névadó folyó hozta létre: áradások és apadások alakították ki a folyót kísérő mocsarakat, morotva tavakat. A folyószabályozása során rendezett part, duzzasztók létesültek. Egy 12 kilométer hosszú folyószakaszon azonban nem történt beavatkozás, ott a szeszélyes áradások a viszonylagos háborítatlanságot, a természeti kincsek fennmaradását biztosítják.

Védett növények

A természetvédelmi oltalom alatt álló növényfajokból jelenleg 170 védett, és 10 fokozottan védett faj állománya ismert a nemzeti park területéről. A növényzet botanikai értékei között több olyan faj található, amelyek csak a Kárpát-medencében honosak, sőt, kifejezetten csak a nemzeti park területén élő faj is akad. Ebből a szempontból a nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng, amelynek legéletképesebb állománya a Pilis hegységben tenyészik.

A lejtők a megkapó szépségű leánykökörcsin és fekete kökörcsin termőhelyei. A tölgyerdők szegélyében gyakori a nagytermetű bíboros kosbor, a gyertyános tölgyesek környezetében a májvirág, míg a bükkös mellett megjelenik a havasalji rózsa és a moldvai sisakvirág is.

A hegyvidéki rétek ősszel nyíló, védett növénye a kornistárnics,vagy más néven encián. A terület érdekes növénye a szelídgesztenye,amelyek első példányait a történetíró Bél Mátyás szerint a XIV.században, Róbert Károly uralkodása alatt telepítették be a térségbe.Kisebb gesztenyés erdő ma a börzsönyi és a pilisi oldalon is van,köztük jó néhány nagyméretű és időskorú famatuzsálem.

A Szentendrei-sziget ártéri rétjein helyenként tömeges az őszi kikerics. A mélyebb fekvésű helyeken láprétek, mocsárrétek alakultak ki, a sziget déli részén szibériai nőszirom állománnyal.

Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek értékes növénye a réti iszalag.A legszebb társulásoknak tekinthetők az égerláp-erdők két kiemeltenfontos fajjal, a szálkás pajzsikával és a fekete ribizlivel.

A Duna két partján jellegzetes ártéri társulásokat figyelhetünk meg,míg a hegyek legjellemzőbb növénytársulásai a gyertyános-tölgyesek és a bükkösök.

Védett állatok

Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően a nemzeti park állatvilága isváltozatos, fajokban gazdag. A faunában nagy a ritka, veszélyeztetettfajok aránya. A területen előforduló védett és fokozottan védettállatfajok száma meghaladja az ötszázat.

A nemzeti park állatvilágának élőhelyei közül különleges értéketképvisel a Duna-meder, mivel néhány oxigénigényes és a szennyeződésekrerendkívül érzékeny vízicsiga-faj csak a Duna egyes szakaszain fordulelő, a világ más folyóvölgyeiben nem élnek. Ilyen a bödöncsiga és arajzos csiga.

Magyarország egyik leghosszabb rovarfaja, a fűrészes lábú szöcskeegyaránt előfordul a Pilisben, a Visegrádi-hegységben és a Börzsönybenis, de mindenütt kis egyedszámban. A Pilisben és a Szentendrei-szigetentalálható egy másik védett sáskafaj, a sisakos sáska.

A terület nagylepke-faunája is rendkívül fajgazdag.

A havasi tűzlepkét nemzeti park kialakításakor találták meg a kutatók a térségben először.
A Börzsöny legmagasabb részeinek kuriózuma a kis apollólepke.
A Szentendrei-sziget legjelentősebb állattani értéke a fóti boglárkalepke, amely a jégkorszak utáni maradványfaj.
A bogarak rendjéből a több mint harminc védett faj jelenléte említhető. Különösen értékes képviselőjük a nagy hőscincér, a havasi cincér és a gyászcincér.

A folyók, valamint a patakok és mocsarak vízterében Európa-szerteveszélyeztetett édesvízi halfajok is megtalálhatók, melyek közül apetényi márna emelhető ki, mint különösen veszélyeztetett faj.

A kétéltűek közül az összes hazai faj fellelhető a nemzeti parkterületén - az Ipoly völgyének mocsarai kiemelkedő jelentőségűszaporodóhelyként ismeretesek. A hüllők közül megemlíthető a pannongyík, melynek több populációja található a területen. A foltos szalamandra csak a Börzsönyben fordul elő, Drinó-völgyi állománya a legerősebb. A gyepi békák pilisi és börzsönyi állománya számottevő.

A kiterjedt erdőknek köszönhetően sok az erdei énekes- és ragadozómadár a vidéken. A sólyomfélék és a nagytestű sasfajok között ittfészkelők (a parlagi sas, a kerecsensólyom, a vándorsólyom), és a térséget csak táplálkozás céljából felkereső fajok is akadnak (pl. réti sas).
Ahegységek harkályfaunája ugyancsak fajgazdag. A Börzsöny idősbükköseiben a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs erős populációjaél. A legnagyobb testű bagolyféle, az uhu is fészkel a térségben. Zárt erdőkben költ a fekete gólya.

A dunai szigeteket, zátonyokat, valamint az Ipoly völgyénekhullámtéri rétjeit a vonuló vízi- és parti madarak fontos költő- éspihenőhelyeként tartják számon. Feltétlenül említést érdemel azipolyszögi égerláp fáin fészkelő gémfélék vegyes kolóniája.

A Pilis háborítatlan barlangjai jó denevér-élőhelyek, de a Börzsönybenis találhatók népes kolóniák. A négy fokozottan védett denevérfajbólhárom előfordul a térségben.
A védett kisemlősök több faja, így a nagy pele, a hermelin, a menyét és a nyuszt mellett megemlíthető a nagyobb testű, fokozottan védett fajok, mint a vidra és a hiúz alkalmi jelenléte.

A nemzeti park területén vadászható nagyvadak is megfigyelhetők.

Natura 2000

A Natura 2000 programot az Európai Unió indította el annak érdekében,hogy megakadályozza a biológiai sokféleség csökkenését a kontinensen. Acél elérése érdekében olyan természetvédelmi hálózat épül ki, melynekkijelölt helyei az egész Európa szempontjából jelentős egyedi vagyveszélyeztetett fajokat és élőhelytípusokat őrzik.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó

Különleges madárvédelmi területek:

További Nemzeti Parkok Magyarországon