Szentjakabfa

A Balaton északi partján haladó 71-es útról Balatonakalinál vagy Balatonszepezdnél térhetünk rá a Szentjakabfa felé vezető útra. A falu nevét már 1306-ban említik.

E település nem pusztult el a török dúlás idején, 1696-ban 10 jobbágycsaládot írtak itt össze. Ma üdülő- és kirándulófalu.

Szentjakabfa mindig is a jó borok termőhelye volt. A község határában áll Herend középkori templomának romja. Mivel a falut 1548-ban felégette a török, lakói nem tértek vissza.

1553-tól a falu a lakatlan települések között szerepelt az 1600-as évek közepéig, majd a 18. század elejétől ismét pusztává vált és csak 1753-tól kezdett újranépesedni, 1720-ban is csupán 5 család lakott itt.
1819-ben végzett nem nemesi összeírás 192 nem nemes lakosát írta össze. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt 270 lakosát említették az egyházi összeírásban.
A 19. század közepén más községtől béreltek szőlőterületet, 1895-ben már 24 hold szőlőt jegyeztek fel a községben. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés volt.