Szűrők
pl. Ciprus, Bécs stb...
Indulás ideje:
Naptár
Kiutazás
Nyíregyháza történelmi belvárosban számos világi és egyházi építészeti emlék látható a XVIII-XIX. századból. A városhoz tartozó Sóstó kedvelt kiránduló- és üdülőterület - gyógyfürdővel, állatparkkal, skanzennel.

Nyíregyházát - gazdasági, kereskedelmi szempontból - "Kelet kapujának" is nevezik, hiszen egy három országgal határos térség központja. Szellemi élete, történelmi emlékei számottevőek.

Nyíregyháza a Magyarország északkeleti részén elterülő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye, népességét tekintve az ország hetedik legnagyobb városa, egy félmilliós régió központja. Jelentősége az utóbbi években egyre növekszik, hiszen a három országgal - Ukrajnával, Szlovákiával és Romániával - határos terület gazdaságilag felértékelődött. Itt halad át az Ukrajna felé tartó vasút és a 4-es számú főút, innen érhető el a legkönnyebben közúton Románia északi része, de könnyen megközelíthető Szlovákia is.

A város jeles írója, Krúdy Gyula által is megörökített, a XX. század első évtizedeiben még jellemző girbegurba utcákat és a földre rogyó kis házakat ma már nem látni. A történelmi belváros mellett lakótelepek és kertvárosi részek épültek.

A modern város

Nyíregyháza ma sugaras, gyűrűs szerkezetű nagyváros. Számtalan kisebb-nagyobb út ágazik ki belőle, így a 38-as főközlekedési út, amely Tokajt köti össze Debrecennel. Két gyűrűje közül a város peremén fut a nagykörút; a kiskörút pedig a város eklektikus magját fogja körül.

A történelmi belvárosban számos világi és egyházi építészeti emlék látható a XVIII-XIX. századból. Nyíregyháza görög katolikus vallási központ, így a püspöki palota épülete, és benne az egyháztörténeti gyűjtemény a vallásos művészet értékeit is bemutatja. Emellett jónéhány múzeum és galéria kínál látnivalót városszerte.

A városhoz tartozó Sóstófürdő népszerű kirándulóhely, sokan keresik fel az itteni állatparkot, a falumúzeumot, a strandot, a csónakázótavat.

A település megközelíthető közúton: a Budapest-Debrecen-Záhony közötti 4-es számú főúton, Tiszafüred felől a 33-as számú úton, Polgár (az M3-as autópálya) felől a 35-ös, Berettyóúfalu irányából a 47-es, Vámospércs felől a 48-as számú főúton. Vasúton a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon érhető el, illetve érkeznek ide vonatok Miskolc, Nyíradony, Mátészalka, Vásárosnamány, Ohat-Pusztakócs felől is.

Várostörténet

A település neve először 1215-ben tűnik fel "Nyír" alakban, mely azt vagy az itt tenyésző nyírfákról, vagy pedig a környező mocsarakról kapta (nyír="láp," mocsár). Az -egyháza utótag a tatárjárás után járult a névhez, és azt bizonyítja, hogy a település elpusztult, s pusztulása idején már templomos hely volt (e néven először 1326-ban említik a települést).

A város középkori története nem tér el lényegesen a környező Szabolcs megyei településekétől. A magyarság a X. században szállta meg a vidéket, s a leletek tanúsága szerint valószínűleg a szabolcsi földvár katonái telepedtek itt le. Az Árpád-korban Nyíregyháza területe királyi várbirtok volt, amit a XIII. század második felében adományoztak el: birtokosai a Gutkeled nembeli Báthoryak és a Szentemágócs nemzetség tagjai. A tartományúri harcokban a falu átmenetileg elpusztult, de az 1330-as években már ismét lakták.

A XV. században a Báthoryak két ága (az ecsedi és a somlyói) pereskedett a településért; egy ideig itt is laktak, végül a század végén mégis Nyírbátort fejlesztették birtokközpontjukká. Ennek ellenére Nyíregyháza továbbra is a megye jelentős települései közé tartozott, egészen a törökök tatár segédcsapatainak XVI. század végi pusztításáig: 1598-99-ben a tatárok felégették, a város elpusztult, elnéptelenedett. Ám hamarosan visszatértek az elmenekült lakosok, akik közé 1637-ben a somlyói ág birtokosa, Lónyay Zsigmond hajdúkat telepített, majd a példát követte az ecsedi ágbeli Bethlen István is, aki 1640-ben adott szabadalomlevelet saját hajdúinak.

Várad 1660-as elestétől számítva a hadak felvonulásának útjába került a megye. Német katonák, török csapatok, kurucok, labancok pusztítottak itt, vagy "csak" felélték a lakosság élelmiszer-tartalékait. Ezt tetézték a járványok és a természeti csapások. Nyíregyháza lakóinak egy része az 1680-as évek második felében elmenekült. A megmaradt férfilakosság nagy része Rákóczi kurucai közé állt. A harcok során német katonaság telepedett a városba. A megnövekedett terhek, az 1711-ben itt is kitört pestis következményeként a század közepére 118 családra, körülbelül 600 főre olvadt a népesség. A település óriási kiterjedésű határához képest igen csekély lakosság csak a földek kis hányadát volt képes megművelni, emiatt határozott úgy Károlyi Ferenc gróf, hogy telepesekkel népesíti be Nyíregyházát és annak határát.

Az 1753-as telepítéssel nagy lehetőségek nyíltak meg Nyíregyháza új lakói előtt. A "tirpák" betelepülők háromévi adómentességet, szabad vallásgyakorlatot és lelkészválasztási lehetőséget kaptak a gróftól. Petrikovics János szarvasi csizmadiamester toborzására leginkább Békéscsaba, Tótkomlós és Szarvas evangélikus hitű gazdái kerekedtek fel, de jöttek Gyuláról, Mezőberényből és Orosházáról is. Őket más felsőmagyarországi megyék jobbágyai követték, a nyelvük és vallásuk azonos volt: valamennyien szlovákok (tótok) és lutheránusok voltak. Az áttelepült tirpákság magával hozta színes, cifra népviseletét, használati eszközeit, állatait.

A telepítés olyannyira jól sikerült, hogy egy év múlva már több mint négyszeresére nőtt Nyíregyháza lakossága. A város fejlődésében és jogállásában igen jelentős dátum 1785: ekkor kapta meg II. Józseftől azt az adománylevelet, mely örök időkre oppidumnak, mezővárosnak nyilvánította Nyíregyházát, s évi négyszeri vásár és rendszeres hetivásár tartására is jogosult lett. Az örökváltság első szakasza még a század elején lezajlott: 1803-ban a Dessewffyekkel írtak alá szerződést, majd 1806-ban a Károlyiakkal született árendális egyezség. A város másik felének megvásárlására 1824-ben nyílt lehetőség. A Károlyiak lemondtak Nyíregyháza határának, az őket megillető, fele részéről. Tulajdonjogukat a városra ruházták, azaz felszabadították Nyíregyházát földesúri joghatóságuk alól.

V. Ferdinánd 1837-ben írta alá a városi privilégiumot, melynek vármegyei kihirdetésére 1838. január 22-én került sor ünnepélyes keretek között. Ezzel Nyíregyháza nagy lépést tett afelé, hogy Szabolcs megye kereskedelmi, ipari központjává váljon. A XIX. század 30-as, 40-es éveiben tehát a városban kibontakozhatott a polgári fejlődés. 1873-tól a város lett Szabolcs megye székhelye. Bár a település továbbra is mezőgazdasági jellegű maradt, a vasútépítés jelentős lökést adott az iparfejődés és a kereskedelem lehetőségének megteremtéséhez. A század végére Nyíregyháza fontos vasúti csomóponttá vált, 1897-ben megindult az áramszolgáltatás. Az I. világháború, majd az azt követő román katonai megszállás és a trianoni béke miatt csak a 20-as évek közepén sikerült némi újabb fellendülést elérni. A II. világháború (szőnyegbombázás, a front kétszeri átvonulása a harcokkal járó rombolásokkal és fosztogatásokkal) és az azt követő csehszlovák-magyar lakosságcsere után csak a 60-as évektől kezdett a város "magához térni". 1962-ben megkezdte működését a tanárképző főiskola, jelentős kulturális és infrastrukturális beruházások történtek. Népességét tekintve ma már Magyarország hetedik városa Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye.



Nyíregyháza térkép
Nyíregyháza cikkek

találat

Saját szervezésű utazásaink az utazás minden költségét tartalmazzák (részletek az utazás leírásánál).
Ha más szállodát, hosszabb-rövidebb utazást keres vagy másik időpont lenne megfelelő, kérjen személyre szabott ajánlatot, írjon nekünk itt!   

A keresés az alábbi szűrőkkel nem hozott eredményt:

Töröld a nem kívánt szűrési feltételeket!

Nem találja amit keres?
Kérjen ajánlatot!
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!