A település környéke török kori történelmi tragédia színhelye, nemzeti emlékhely. A város ma is élő népi hagyománya a farsang idején tartott busójárás.
Mohács első okleveles említése 1093-ból származik. A kis falu fejlődése egyenletes volt, s 1408-ban már mezővárosi jogokat kapott.
A település tragikus történelmi eseményről nevezetes: II. Lajos király 1526. augusztus 29-én a Mohács alatti síkságon Majs, Sátorhely, Udvar közelében, Kölkedtől délnyugatra vezette seregét a török ellen, amely fölött győzött a túlerő. A csatában a magyaroknak csaknem a fele elesett, a menekülő király a nagy esőzések következtében felduzzadt Csele-patakba zuhant, és belefulladt a vízbe.
A mai, soknemzetiségű Mohács a XVIII. században alakult ki. Az itt élő magyarok, horvátok mellé nagy számban telepedtek le rácok (szerbek) is, majd később németek.
A busójárás
A busójárás eredete a török időkig vezethető vissza.
A monda szerint az itteni lakosok a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén kerestek menedéket. Egyik este, amint a házaikból kiűzött mohácsiak a tűznél beszélgettek, megjelent körükben egy örök sokác ember, aki megjövendölte a török kiűzését.
"Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában."
Másnap megkezdődött a készülődés, fegyvereket, álarcot készítettek - és vártak, vártak. Aztán egy viharos éjszakán megjelent előttük egy délceg lovag, és arra szólította őket: kövessék. A törökök a vihar elől behúzódtak a mohácsi házakba. Az őrök is aludtak, amikor szörnyű zarja ébredtek, és az álarcos - ördögpofájú szörnyeket - látva felvesztve menekültek a városból.
A hagyomány szerint az török kiűzését, de a téltemetést, a farasangi vigasságok végét is idézi a busójárás. Régen a gyerekek farsangja kezdődött a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön ("male poklade"). A felnőttek vigassága farsangvasárnapjától hamvazó szerdáig tartott. A mohácsi sokácok gyerekei álarc nélkül, de beöltözve - a fiúk lányoknak, a lányok fiúknak - buzogánnyal bekopogtak a kapukon és hangos "poklade" kiáltással közölték, hogy vége a télnek. A felnőttek busómaszkba, jelmezbe öltözve a Kóló téri gyülekezés után hangos kerepléssel, kolompolással házról házra jártak, ahol étellel, itallal kínálták őket.
A mai busójárás újabb szokásaival karneválszerű vidám mulatsággá alakult, ami azonban kedvelt idegenforgalmi látványosság. A felvonulás fő érdekessége ma: az ijesztő, szalmával kitömött birkabundás, álarcos busók és harisnyában tollat, fűrészport rázogató "jankele" gyerekek mellett, a középkori ágyú felvezetése, hangos durrogtatások kíséretével. Sötétedéskor a főtéren nagy tüzet raknak, s szalmabábu képében elégetik a telet. (Információ: Művelődési Központ, Mohács. Tel.: 69/311-828)
A vízen járók ünnepe
Nepomuki Szent János a gyónási titok, az úton lévők, a vízen járók védőszentje. Emléknapja május 16-án van.
A XIX. századból eredő szokás szerint a dunai hajósok, molnárok és halászok május 16-án tartották látványos ünnepélyüket. Ezt a szokást felelevenítve a jeles naphoz közeli hétvégén, szombaton sötétedés után a helybéli vízen járók fáklyákkal kivilágított és feldíszített hajóikkal leereszkednek a Duna város menti szakaszán. Közben vízre bocsátják az úszógyertyákat, az ún. jánoskákat. Másnap a felvonulók körmenete a virágfüzérrel ékesített Nepomuki Szent János-szoborhoz vonul. Itt felszentelik a koszorút, amit a szertartást követően a kompról a Dunába dobnak - a vízben életüket vesztettek emlékére, s a Duna mentén élő népek békéjét hirdetve.
Mohács térképMohács cikkek
