A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, majd a 451-esen Szentesig, tovább délkeleti irányban Orosházára, innen keleti irányban Medgyesbodzásig, innen kb. 6 km; vasúton: a Békéscsaba-Kétegyháza-Mezőhegyes-Újszeged vonalon. A falu mai területén Móra Ferenc, Banner János, Bálint Alajos s napjaink régészei is ásattak, s...
A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, majd a 451-esen Szentesig, tovább délkeleti irányban Orosházára, innen keleti irányban Medgyesbodzásig, innen kb. 6 km; vasúton: a Békéscsaba-Kétegyháza-Mezőhegyes-Újszeged vonalon.
A falu mai területén Móra Ferenc, Banner János, Bálint Alajos s napjaink régészei is ásattak, s három Árpád-kori falu nyomait, templomát tárták fel. Bánkúton kun lovassírokra bukkantak. Medgyes középkori elődje talán a tatárjárás során szűnt meg, majd a gyulai uradalomhoz tartozó, 1418 után újratelepült Zaránd megyei falu a XVI. század végén elpusztult. Hasonló volt a sorsa Bánkútnak is, amelyet a XV. században, vélhetőleg Maróthi János macsói bán, a gyulai vár és uradalom ura újraalapított, s ott egy kutat is ásatott. A török kiverése után mindkét falu a kincstár kezére került, és a pusztabérlők paradicsoma lett. A kincstár Medgyesen lakó ispánja irányította a bérlőket, a környező pusztákon marhatartást folytattak, és az időszakos, kisebb kertészkedést is engedélyezte.
A nagy kiterjedésű medgyesi (korabeli írással inkább "megyesi") pusztával a szomszédos bánkúti és bodzási pusztákat is együtt hasznosították a bérlők. A birtoklásban 1822-ben történt lényeges változás. Ekkor a kisjenői uradalmat kifejlesztő József nádor Bánkút-pusztát is megvásárolta. Bánkút 1843-ban lett az ismert bécsi és pesti pénzember, Wodianer Sámuel bérleménye. A benépesítést ő kezdte meg: 1844-ben Bánkúton dohánykertészetet alakított ki. (Amikor a dohánytermesztés már nem hozott jó hasznot, 1851-ben a falut katonai közreműködéssel szétverette.) A bánkúti uradalom a XIX. század végén indult újra fejlődésnek, a puszta délnyugati harmadrészén a kincstár által alapított kertészközség, Medgyesbodzás kialakításával 1857-ben.
Medgyesegyháza kialakításában két fontos tényező szinte egyidejűleg játszott szerepet: 1883-ban megnyílt a vasút, 1887-ben mintegy száz békéscsabai szlovák család Bajcsy-Zsilinszky Endre édesapja szervezésében megvásárolta az eladó kincstári földeket, tanyát építve ő is odaköltözött, és az ottani lakókkal együtt 1893-ban gyorsan népesedő, életrevaló községet alapított. A kisiparosok, kereskedők száma ugrásszerűen megnőtt. A település népét 1947-ben nagy megrázkódtatás érte, ekkor ugyanis majdnem ezer főt telepítettek át Szlovákiába, a lakosságcsere kapcsán. Helyükbe elűzött csallóközi magyarok érkeztek.
A több közút és a vasút találkozásánál fekvő Medgyesegyháza (és a hozzá tartozó, faluszerűen kiépült Bánkút - több mint háromszáz lakosával) XX. századi fejlődésében egyre erősebbek a városias vonások. Az elismerést a szabadföldi kertkultúra széles körű meghonosodása, a dohány után a földimogyoró és a hagyományos, kiváló zamatú, szállításra is alkalmas görögdinnye termesztése és kereskedelme alapozta meg. A település igen előnyös fekvése miatt már akkor a környék piachelye lett, amikor még községgé sem alakult.
Bánkúton, az uradalmi időkben annak központját jelentő, faluszerű Rózsamajorban található a XIX. század végétől a főhercegi birtok: a nagyüzemi növénytermesztési kísérletek nevezetes helye. Baross László (1865-1938) 1908-tól haláláig végzett munkája alapján, az itt kinemesített és az 1930-as években már világversenyeken győztes búzafajtáival (Bánkúti 1201, 1205, 1014) a magyar agrártudomány egyik büszkesége. Baross László három évtizedig lakott, és jószágigazgatóként dolgozott Bánkúton.
Medgyesegyháza térképMedgyesegyháza cikkek
