Dogubeyazit

Hajnali indulás. Legalábbis így terveztük. De hajnalban Kalasnyikov-ropogást hallok. Biztosan álmodom – gondolom félálomban – ezért inkább tovább alszok. Hajnal 4-kor kelés, hiszen 4,30-ra itt a kisbusz ami felvisz a hegy szoknyájára. De 4,30-kor még csak álmos arcok, és ideges tekintetek fogadnak: „Nem hallottad a robbanást hajnalban?” – kérdezik többen is, de én nem hallottam semmit, aludtam, nem hallgatóztam.

Mint kiderült, hajnalban felrobbant valami, amire a többiek felkeltek....

Már magasan áll a Nap, mikor felébredek. A repülőn ülök, alattam a Van-tó 1719 m-en elterülő három és fél balatonnyi türkizkék víztükre csillog, és balra tőlem egy hófoltos vulkáni kúp emelkedik: a Süphan 4058 m magas csúcsa.

A tó keleti partján a gép hirtelen ereszkedni kezd, és a fentről is igen rövidnek tűnő kifutópályán landol Van városának határában.