Vásárosdombó
A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton, vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.
Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve. 1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.
A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV. században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig Dalmát- és Horvátország bánja volt.
Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai, a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű katolikus temploma.
Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort építtetett a közelében.
A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt 1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort.