Görög életérzés Szantorini szigetén

Szantorini-utazási irodák címlapjáról jól ismert kis görög sziget. Lehet a kalandra vágyó turistának nem az első tíz célpont egyike, ahová mindenképpen el szeretne jutni. De miért is lennénk ilyen szűklátókörűek, hiszen épp itt kínálkozik a legtisztább horizont: ha jókor érkezünk.

A hosszú kompúttól kissé megtörten feszegeted fel álmos pilláidat a taton. Mögötted a reggeli tenger horizontjának sóillatú végtelenje, a hajókürt átható hangja vert fel épp a legjobb résznél álmodból. De mintha nem is a valóságban térnél magadhoz: az álomkép nem foszlana szét: a hatalmas hajó eltörpül a világos és az éjfekete, tűzvörös és vajszínű sziklák között. Egy öbölbe kanyarodó manővert jelzett a kürtszó, de jobban megnézve ez nem is öböl: körben kis szigetek fekszenek, középen egy alacsony halommal, egy hatalmas félhold alakú, magas part pedig mindent körülölel. Egy felrobbant vulkán helyén fodrozza a komp a hullámokat: igen ez Szantorini.

Évente egymillió turista látogatja e szigetet, a többségük valamelyik nagy hajótársaság Égei-tengert bejáró, többemeletes óceánjáróján érkezik ide, és Fira méregdrága, a kalderaperemre tapadó éttermeiben elköltött vacsora, és a kissé távolabb, de szintén ebben a városban található hatalmas szórakoztató komplexumokban tett éjjeli látogatás után távozik is. A másik szinte kihagyhatatlan attrakció az a Oia városából látható naplemente, aminek megtekintésére túristabuszok tucatjai hozzák a tömegeket, így esténként a városka nyugati kitettségű teraszain talpalatnyi hely sincs a Nap irtó romantikus tengerbe bukását bámulóktól.

Miért írunk mégis erről a helyről? Azért mert ez a rengeteg ember nem véletlenül jön ide. A lángost is egy ország imádja: mert jó. Csak a népszerűsége miatt nem lehet valamit elítélni, ellenkező esetben méltán kiérdemeljük a sznob megnevezést. Szantorini igen is jó hely, tájképi értéke felbecsülhetetlen, kalderapereme olyan kilátóhelyeket kínál, ami összehasonlíthatatlan a bolygó bármelyik szegletével. Csak kell egy kis kalandvágy és egy kis tájékozódóképesség és igazi csodára lelehetünk. Na meg helyes időzítés: semmiképp se nyár közepén menjünk, akkor ugyanis hemzsegnek ott a turisták. Tavasszal és ősszel viszont nagyon nyugodt a kis sziget,és s Nap pont ugyanolyan szépen megy le mint augusztusban, csupán a meleg elviselhetőbb. A szigetet robogóval járhatjuk be a legkönnyebben, akik nem érzik magukat biztonságban, azok ezen eszköz négykerekű, quadnak csúfolt változatát is bérelhetik.

Ezzel kapcsolatban egy fontos tanács: a helyek még a nagytestű versenygépeken sem hordanak sisakot, de ez inkább a hülyeség, mint a bátorság szimbóluma: nem is ők lesznek ránk a legveszélyesebbek, hanem a többi, szintén épp tíz perccel ezelőtt motort bérelt turista. Persze ez a nyári időszakban jellemző, de a biztonság kedvéért ne osztozzunk a helyi szokásokban. Hordjuk a sisakot, annak ellenére is, hogy a rendőrök soha sem fognak szólni a hiányáért. A strandokat is két keréken a legkönnyebb megközelíteni: a legklasszabb Perissa mellett található, ha van, aki unja a tengerben ázást, az innen kis túrát is tehet a sziget legmagasabb pontjára, vagy egy mellette fekvő kis csúcsra, amin egy római kori település nyomait és egy őskeresztény bazilikát is találunk a csodás körpanoráma mellett. Oia-t ezt az agyonfényképezett városkát ne hagyjuk ki: a tipikus képeslapokról ismert Görögországgal találkozhatunk. Ha Hollókőn érezzünk magunkat, nem lőttünk túlságosan mellé: mi a mi kis palóc falunk is egy tűzvész utáni újjáépítésnek köszönheti egységes utcaképét és stílusát, itt pedig egy hatalmas földrengés nyomán csúszott bele a kisváros a tengerbe, a kissé biztonságosabb helyen, de már a turisztika kívánalmainak megfelelően épült település pedig babonából új nevet kapott.

Szantorinin nagy hagyományai vannak a természeti katasztrófáknak: időszámításunk előtt 1600-ban hatalmas vulkánkitörés történt itt, melynek nyomán a sziget nagy része a levegőbe röpült, máig ezek a romok alkotják a megmaradt kis szigetek körívét. Tévesen az Atlantisz legendát is innen eredeztetik, annyi viszont bizonyos, hogy a kitörés nyomán keletkező cúnami és éghajlatváltozás majd 600 évvel vetette vissza az európai civilizáció fejlődését, mert megsemmisítette a Kréta északi partjain virágzó minószi kultúrát. A vulkáni folyamatok most sem szűntek meg: a sziget egykori középpontjában a Nea Kameni(Új Kő) nevű kis, lávából álló földdarab növekszik minden egyes kitörlési fázisban. Ide egy hajókirándulás keretében el is lehet látogatni, és meg lehet mártózni a tenger színét vörösre festő meleg hőforrásban is. A vulkáni talaj kedvez a bortermelésnek: itt különleges szőlőfajták tenyésznek, a száraz szél miatt a földhöz közel, kerék alakban növekednek a karóhoz közözés helyett.

A sziget sokat szenved a turisták rohamától: a nyári időszakban megötszöröződik a lakossága, így az ivóvizet tankerekkel kell ideszállítani,és a termelődő szennyvíz is komoly problémát okozott egészen a legutóbbi időkig. A lakosság jól él a turisták három hónapra koncentrálódó rohamából, pedig áram csak 1958 óta van a szigeten. Ha azonban szezonon kívül érkezünk, akkor nyugodtan felkereshetjük a csupán a helyiek által látogatott kávézókat, kis éttermeket, szabadon és a legnagyobb nyugalomban száguldozhatunk a sziget aszfaltos útjain, és éjjel, a milliárdnyi csillaggal telihintett égbolt alatt megcsodálhatjuk a félköríves sziget peremére tapadó falvacskák pislákoló fényeit egy elhagyatott teraszról, ahová tengerszagot és halk hullámmorajlást hoz fel az esti szél. Aki pedig erre azt mondja, hogy kommersz, az nyilván még sosem érezte jól magát életében-igazán.