Taormina és Giardini Naxos

Dél-Olaszország nagy része – de különösen Szicília – szinte már-már olyan, mintha az istenek hagyták volna az emberiségre, s ez talán nem is véletlen. Archaikus hangulatú, vidéki panorámája, évezredes városai, a földművelésen alapuló gazdasága, a misztikus időkben gyökerező kultúrája és ősi történelme minderre predesztinálják.

A Messinai-szoros szicíliai partvidékén található a sziget talán legkomolyabb idegenforgalmával büszkélkedő város, Taormina, illetve az előtte, a tengerparton húzódó Giardini-Naxos, melyek egyaránt komoly múltra tekintenek vissza. Utóbbi település nevéből azonnal lehet is következtetni a két város alapítóinak származására; a görög gyarmatosítás idején az anyaországból elszármazó görögök létesítették; előbb Naxost (Kr. e. 735), majd a Kr. e. IV. században onnan elmenekülő telepesek Tauromeniont (Kr. e. 358). A régió számos nevezetessége származik ezekből az időkből, függetlenül attól, hogy a görög uralom után jelentős római, bizánci, arab, normann behatás is érte a vidéket, akik mind-mind rajta hagyták kezük nyomát a Ión-partvidéken.

Bár a régió elsősorban ősi történelmének, kultúrájának jellegzetességeit hordozza magán, azért természeti adottságai is bőven hozzájárulnak a Messinai-szoros szicíliai partvidékének idilli hangulatához. Háttérben Európa egyik leghíresebb, ma is működő vulkánjával, a hófödte Etnával, a partvidékre meredeken leszakadó hegyes-völgyes tájjal, a citrom- és narancsligetekkel, és a messze távolba elnyújtózó, csillogóan kék Ión-tengerrel ez Európa egyik legszebb panorámájú vidéke. A hegycsúcsokat évszázados kastélyok, várromok uralják, alattuk a hegyoldalon felkapaszkodó házak összevisszasága gazdagítja a látványt. Taormina előtt néhány aprócska félsziget nyúlik be a tengerbe; Capo Sant’ Andrea, majd Isola Bella lenyűgöző tengeröble és a kis sziklás, buja növényzettel borított sziget (rajta egykori tulajdonosának, Lady Florence Trevelyan teraszos kertje és háza), végül a Capo Taormina.

Napsütés, tengerpart

A csodás látképpel büszkélkedő tengerparton egymást váltják a hívogató strandok, a három-, négy-, ötcsillagos szállodák és a jellegzetes szicíliai gasztronómiát kínáló éttermek. Taormina környékének legszebb beach-ei kétség kívül az apró kavicsos Isola Bella (a dús növényzettel beborított sziklaszigetet keskeny homokpad köti össze a szárazfölddel, amit magas vízállás esetén beborít a tenger), a Capo Sant’ Andrea-csúcstól északra elnyúló, szintén aprókavicsos Mazzaro, melyet Taorminából a drótkötél felvonóval lehet megközelíteni, valamint a délre elterülő Giardini Naxos, amely a környék leghosszabb partszakaszával rendelkezik. Itt egyaránt találunk finom homokos és apró kavicsos strandokat, melyeket buja mediterrán növényzet kísér végig. Napközben a zavartalan napsütést, a tengeri fürdőzést lehet élvezni, míg napnyugta után a pezsgő éjszakai élet, éttermek, bárok hívogatják a nyaralókat.

A menekültek városa

Naxos már évszázadok óta virágzott, amikor Szürakuszai zsarnoka, II. Dionüsziosz – akinek a nevéhez a híres Damoklész-kardja is fűződik – Kr. e. 403-ban félelmetes vérfürdőt rendezett a városban, amiért az Szürakuszai és Athén háborújában az utóbbit támogatta. A lakosság jelentős részét felkoncoltatta, az épületeket leromboltatta, s csak keveseknek sikerült elmenekülni. E túlélőket összegyűjtve, Andromakhosz új várost alapított a közeli Tauro lejtőjén, melyet Tauromenionnak neveztek el; az új város gyors fejlődésnek indult, rövid időn belül meghatározó település lett a partvidéken. Naxost pedig – bár híres Apolló Archegetes oltára és szentélye fennmaradt, hogy jelezze az egykori város helyét – az ókorban többé nem lakták. Naxos ókori városából mára semmi sem maradt, bár egykori területe jól kivehető Giardini Naxos egy alacsony, sziklás földnyelvén (Cape Schisò).

Taormina ókori nevezetességei közül a leghíresebb a görög színház (teatro graeco), mely a Kr. e. III. században épült II. Hierón uralkodása idején. Jelenlegi formáját a Kr. u. II. században, már a római uralom idején nyerte el, ekkor elsősorban gladiátorjátékokat rendeztek benne. 109 méteres átmérőjével ez Szicília második legnagyobb színháza a szürakuszai után. Fénykorában 5400 nézőt volt képes befogadni. A gyönyörű panorámával büszkélkedő teátrum ma operaelőadásoknak, színdaraboknak ad otthont. Persze nem kell ahhoz előadásokat nézni, hogy az ember csodálatát kivívja, hiszen a színház olyan gyönyörű helyen fekszik, mely az egyszerű földi halandók mellett a legnagyobb művészeket is lenyűgözte, így például Csontváry Kosztka Tivadart, akinek egyik leghíresebb festménye a taorminai színházról készült.

A turizmus fellendülése

Persze Csontváry nem csak ezt az egy festményt készítette itt. A festőt olyannyira megbabonázta a szicíliai város, hogy 1901-04 között többször is visszatért ide, ahol egyebek mellett megfestette a Holdtölte Taorminában (1901), a Mandulavirágzás (1902) és a Kis Taormina (1904) című képeket. Csontváry mellett Goethe is nagy csodálója volt az ógörög alapítású szicíliai városnak, melyről ’Utazás Itáliában’ című művében is írt, oly közkedveltté téve Szicília e részét, hogy az bekerült az akkoriban divatos Grand Tour útvonalába, mely a XVIII. században a nevelés általános feltételei közé tartozott a magasabb szintű társadalmi rétegek körében. (A Grand Tour Európa kulturális nagyvárosait érintette, ahol a kor gazdag arisztokratái és értelmiségei elsajátították a szükséges ismereteket, megismerkedtek a klasszikus művészetekkel, irodalommal, tudományokkal).

A XIX. században Taormina olyan közkedvelt lett az európai utazók körében, hogy egyre másra épültek ki a turizmust kiszolgáló intézmények, szállodák vagy magán villák. Goethét olyan nevek követték, mint D.H. Lawrence, aki itt írta meg sokáig botrányosnak számító regényét, a ’Lady Chatterley szeretőjét’, Friedrich Nietzsche (tőle az ’Imigyen szól Zarathustra’ született Taorminában), Oscar Wilde, Richard Wagner, míg a koronás fők közül II. Vilmos német császár, vagy II. Miklós orosz cár. E prominens személyeket akkoriban egy titokzatos angol hölgy látta vendégül, Lady Florence Trevelyan, aki 1884-ben érkezett Szicíliába, ahol a város polgármesterének, Cacciola professzornak a felesége lett (az asszonyt szoros barátság fűzte Viktória királynőhöz is). Lady Trevelyan – aki az öbölben található Isola Bellát is megvásárolta – a görög színház mellett gyönyörű angolparkot létesített, ahol vendégeit fogadta.

Taormina büszkeségei

A Giardini della Villa Comunale (más néven Trevelyan-kertek, Parco Duchi di Cesarò, vagy a Via Bagnoli Croce Nyilvános kertje) csak egyik ajándéka volt a gazdag Cacciola professzornak imádott felesége számára, ezen kívül Castelmolát is megvette neki (a hölgyet végül itt, Castelmolában temették el). Az angolparkot maga Florence Trevelyan tervezte, aki a növények és kutyák iránti szeretetét még Viktória királynő angol udvarából hozta magával. A parkban – ahogy az Isola Bella kertjében is – a helyi, mediterrán flórán kívül idegen, ritka és különleges növényeket is ültetett, de találunk itt növényekkel befuttatott kőkutakat, lépcsősorokat, eklektikus stílusú, keleties tornyokat és egyéb kerti épületeket is. A park árnyékos sétányai a tengerre, illetve az Etna hófödte csúcsára néznek. A teraszt színes virágokkal teleültetett virágágyások díszítik. 

A város egy másik ókori nevezetessége az ún. naumachia, amely egy ókori római látványosság, a tengeri csaták eljátszására alkalmas épület volt. Ma nehéz elképzelni ezeket a hatalmas létesítményeket, hiszen semmi hasonló szórakoztatási intézmény nincsen, ahol hasonló jeleneteket mutatnának be, de az ókori Rómában számtalan naumachiára alkalmas épületet emeltek, állítólag még a Colosseumban is rendeztek néhány alkalommal ilyen játékokat. A taorminai naumachia épületéből mára csupán egy vörös téglás, vak boltívekkel ellátott oldalfal maradt meg, az egykori téglalap alakú épület egyfajta ciszternához hasonlóan működött, ahol a tengeri csatákat rendezték. A naumachiát rejtő kis utca – mely a Corso Umbertoval párhuzamos – a belvárosban bújik meg, az egykori ciszternafal beolvad a lakóházak aljába.

A város csodálatos fekvése, a romantikus, macskaköves sikátorok, a mediterrán hangulat, az innen-onnan kicsorduló buja növényzet, a középkori templomok – mint a normann kori, Szent Miklósnak ajánlott dóm, vagy a híres IX Aprile téren magasodó gótikus Szent Augustine templom vagy a XVII. századi Chiesa di San Giuseppe –, vagy paloták (az arab hatást tükröző Palazzo Corvaja), a hátteret uraló sziklakiszögellések és az Etna egyaránt meghatározzák Taormina oly magával ragadó hangulatát. A vulkán amúgy 45 perces autóútra fekszik a várostól. Nem véletlen hát, hogy a kezdeti turistaáradat a XX. században sem csökkent, közöttük olyan nevekkel, mint Gustav Klimt, Truman Capote, John Steinbeck, Ingmar Bergman, Francis Ford Coppola, Leonard Bergman, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Federico Fellini, Cary Grant, Gregory Peck, Elizabeth Taylor, vagy Woody Allen.

Kirándulás az Etnához

Taormina és Giardini Naxos hátterét Európa legaktívabb, legmagasabb és talán leglenyűgözőbb vulkánja, az Etna díszíti. A hegy a történelem legrégebb óta tanulmányozott vulkánja, melyről a legtöbb feljegyzés született. Szerencsére kitörései nem szoktak pusztítóak lenni (a legtöbb kellemetlenséget a vulkáni hamu és a piroklasztszórás okozza), bár hosszú lávafolyamai, magasra törő lávaszökőkútjai ijesztően látványosak, melyek rengeteg turistát csalogatnak a közelbe. Télen néhány hónapig hótakaróba burkolózó csúcsa, lenyűgöző panorámája – akár lentről a vulkán irányába, akár annak csúcsáról a végtelen kék Ión-tengerre –, állandóan változó külalakja és magassága, látványos kitörései és termékeny vulkanikus talaja egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a hegy 2013 óta az UNESCO Világörökségi listáján szerepeljen.  

E termékeny, ásványi anyagokban gazdag, fekete vulkanikus talaj adja egyébként Szicília világszerte híres és ízletes borainak jó részét, melyre ma már egész gasztronómiai iparág épült. Az Etna-kultúrtájat tágas szőlőültetvények pettyezik, s Taorminából, Giardini Naxosból és Letojanniból is szerveznek a környékbeli borászatokba és pincékbe bortúrákat. A családi borászatok hűen őrzik az évszázados tradíciókat; híres fehér boruk a Carricante és a Catarratto szőlőből készül, míg a vörös borok alapja a Nerello Mascalese szőlő, melyet főként Nerello Cappuccio szőlővel kevernek. Egy-egy bortúra során persze nem csak a kiváló borokkal lehet megismerkedni, hanem a szintén itt termesztett és készített olívaolajokkal, a rusztikus, szicíliai gasztronómia egyéb fogásaival, de aki a kulturális látnivalókat a konyhaművészettel együtt élvezné, az befizethet egy borkóstolóval egybekötött városnézésre is.

Vannak természetesen egyéb lehetőségek is a szicíliai szakácsművészet megismerésére, hiszen számtalan főzőtanfolyamot kínálnak a pizza, cannolo és más tipikus szicíliai étek megismerésének, készítésének elsajátításához. A szicíliai konyhát egyébiránt nevezhetjük egyfajta fúziós gasztronómiának is, hiszen az a görög, a római, az arab, zsidó, normann, francia és spanyol – mindazon népek, akik egykor kormányozták a szigetet – ízvilágot egyesíti magában, mely évszázadok alatt nyerte el mai formáját. Egy szicíliai utazás egyben gasztronómiai kalandozás is, hiszen ha csak a helyi étkek közül választunk az ott tartózkodás során, megismerhetjük a sziget ízeinek titkait; a fagyasztott desszertet, a granitát, a különböző tengeri fogásokat (köztük a specialitásnak számító pesce azzuro halat), vagy a Nebrodi-hegyek híres fekete disznóhúsát, de még a ’streetfood’-nak is vannak jellegzetes szicíliai fogásai, ilyen a panelle, az arancini, vagy az édes cannoli.

Giardini Naxos

Az egykori pezsgő-nyüzsgő ókori görög városból – melyet az ógörög telepesek elsőként alapítottak a szigeten - mára csak egy jókora múzeummal rendelkező régészeti terület maradt. A XVI. századból maradt fenn néhány történelmi emlék, melyek a korszak kalóztámadásaira emlékeztetnek, ilyen a Schisò-kastély, vagy a Vignazza-torony. A földnyelv, ahol az archeológiai park található (Cape Schisò) egy ókori lávafolyás maradványa, mely nem messze, a híres és gyönyörű Alkantara-szurdoktól északra található. A szurdok Szicília egyik legjelentősebb vízfolyása; a festői, vulkanikus canyont az Etna felszínformáló működése hozta létre, ma pedig az egyik legkedveltebb turisztikai úti cél. A kevésbé tapasztalt kirándulók lifttel is leereszkedhetnek a folyóvölgybe, míg a bevállalósabbak a gyalogutat választhatják.  

Giardini Naxos városka Taorminától 5 kilométerre délre, a tengerparton helyezkedik el, s elsősorban tengerparti kikapcsolódási lehetőségeiről nevezetes. Az 1970-es évek előtt egy csendes, álmos kis halászfalu volt, mely az elmúlt negyven esztendőben gyorsan a turisták egyik legkedveltebb desztinációjává nőtte ki magát lenyűgöző szállodáival, strandjaival, panoráma kilátóival (a környező hegyekre és az öbölre), valamint éttermeivel, pubjaival, pizzériáival, és hangulatos kis halászkikötőjével. Giardini Naxosból a felette, a hegyormokon trónoló Taormina könnyen megközelíthető busszal vagy autóval.