Salamanca, a tudás fellegvára

Hogy melyek Európa legrégibb ma is működő egyetemei? Erre a kérdésre többnyire a Sorbonne, Bologna vagy Oxford válaszokat kapjuk. Pedig a lista nem teljes a spanyolországi Salamanca nélkül. A 12. századtól kezdve folyamatosan működő egyetem egyedülálló hangulata, építészeti és művészeti értékei mellett az óváros is megér egy misét. Talán nem véletlen, hogy az UNESCO a belvárost 1988-ban a Világörökség részévé nyilvánította, 2002-ben pedig Európa kulturális fővárosa volt.

Salamanca Spanyolország keleti részén, Kasztília és León tartományban található, közel a portugál határhoz. Könnyen megközelíthető Madridból, Barcelónából, Valladolidból és Zaragozából, de Portóból, Lisszabonból, vagy akár Párizsból is.

Bár a várost még a római időket megelőzően kelta törzsek alapították és a hányattatott spanyol történelemnek megfelelően uralták rómaiak, kartágóiak, vizigótok és mórok, a város igazi virágzásnak csak a 13. századtól indult, miután azt visszafoglalták az Al-Andalúz Birodalomtól. Előbb León Királyságához, majd az egyesült Kasztília és León Királyságához tartozott. A Katolikus Királyok (15. századtól) újabb lökést adtak a város fejlődésének.

Az Egyetem és annak épületei mellett kihagyhatatlan látnivaló a római híd, a Főtér (Plaza Mayor), a Kagylók Háza (Casa de las Conchas) és az egyházi épületek, így többek között a Régi Katedrális (Catedral Vieja), az Új Katedrális (Catedral Nueva) és a Klérus (Clerecía). Salamancában őrzik a Polgárháború eredeti dokumentumait is, így a történelem e szakasza iránt érdeklődőknek szinte kötelező a Spanyol Polgárháború Központi Archívuma, ami a Colegio de San Ambrosio épületében kapott helyet.

Az egyetem

A Salamancai Egyetem, akkori elnevezésével a Salamancai Iskola, 1134-ben kezdte meg működését, de hivatalos alapítólevelét csak 1218-ban kapta meg IX. Leóni Alfonztól. X. Alfonz, az akkorra már egyesült Kasztília és León uralkodója, 1254-ben egyetemi kiváltságokat adományozott az intézetnek, amelyet 1255-ben IV. Sándor pápa bullájában ismert el.

A Katolikus Királyok állami egyetemmé tették, így rohamos fejlődésnek indult. A 16. század végére az egyetem 29 karral, több mint 70 tanszékkel és 8000 diákkal büszkélkedhetett.
Tanított itt Kolombusz Kristóf, de itt végezte tanulmányait a hódító Hernando Cortés és Loyolai Ignác is, emellett a Salamancai Egyetemen professzorai dolgozták ki az 1512-es „Burgosi Törvényeket”, amelyek garantálták a dél-amerikai őslakosok élethez és szabadsághoz való jogát.

1940-ben XIII. Piusz a egyházi intézet szellemi hagyományainak folytatásaként megalapította a Salamancai Főpapi Egyetemet. Így ma Salamancában a két egyetem párhuzamosan működik, évi 32 ezer egyetemi hallgatóval gazdagítva a város lakosságát.

Az egyetem lenyűgöző történetével megismerkedhetünk az Egyetem épületeiben, így többek között a Rektori Intézetben, az Escuelas Menores, az Escuelas Mayores épületeiben, Patio de las Escuelas és a Salamanca Múzeum meglátogatásával.

Katedrálisok

Egyházi épületek sokaságát találjuk a városban, de ezek közül is kiemelkedő a Régi és Új Katedrális.
A Régi Katedrális a 12-13. században épült, román stílusban, de az épület erős gótikus jegyeket is mutat. Hagyományos latin kereszt alapú és háromhajós a szerkezete - óriási belmagassággal.
A 15. században a város lakossága ugrásszerűen megnőtt, így a Régi Katedrális nem tudta befogadni a híveket, ezért hát felmerült egy új katedrális építésének gondolata.

Az Új Katedrális építkezései a 16. század elején kezdődtek meg, de csak 1733-ban fejeződtek be. Bár eredendően gótikus stílusú, egyűtt élnek benne a barokk, platereszk és neoklasszikus elemek is. Különösen érdekes, hogy ugyan a Régi Katedrális két toronnyal épült, a közvetlenül hozzáépített Új Katedrális építészei úgy döntöttek, hogy a régi épület harangtornyát megmagasítva a két katedrális közös harangtornyává teszik. De mintha ezt a harangtornyot folyamatosan csapások érnék. A 18. század elején villám csapott a toronyba komoly károkat okozva benne. A legnagyobb harang az utcára esett, a kisebb harangok pedig megolvadtak. A károk helyrehozását követően a torony megsínylette az 1755-ös nagy lisszaboni földrengést is. Ugyan a torony nem omlott le, de meg kellett erősíteni azt. Végül pedig a spanyol polgárháború okozott komoly sérüléseket az épületben, amit az 1940-es években hoztak helyre. A torony külön is látogatható, és igazán megéri, hiszen a tetejéről a város csodálatos panorámája tárul elénk, sőt, a katedrális belsejét is megcsodálhatjuk felülről.

Plaza Mayor

A salamancai barokk stílusú Plaza Mayor az 1700-as évek első felében épült, majdnem tökéletes négyszög alakú tér, amelyet lakóépületek és az önkormányzat épülete zárnak körbe. Az épületeken árkádok futnak körbe és hatalmas kapuk nyílnak a térre tartó legnagyobb utcákra. 1755-ös befejezését követően a város életének legfontosabb eseményei itt zajlottak, így a bikaviadalok, a vallási ünnepek és a kivégzések is. A 19. században kerteket telepítettek a térre, amelyet csak az 1950-esévekben számoltak fel. Egészen odáig a tér a társasági élet központja volt, az urak az óra járásának megfelelően, a hölgyek azzal ellenkező irányban „korzóztak” a kis kertek körül, és a romantikus találkáknak is ez volt a helyszíne.
Ma kávéházak és éttermek kínálják teraszukat a látogatók számára. A kivilágított tér éjszaka kihagyhatatlan látvány.

Köszönhetően gazdag történelmének és kulturális értékeinek Salamanca nagyszámú turistát vonz, főként nyáron. Ám ha igazán élvezni szeretnénk a város egyedülálló hangulatát, a homokkőszínű épületek sorainak harmóniáját, érdemes kora tavasszal vagy késő ősszel ide látogatni, amikor egy-egy szerencsés napon akár szinte magányosan bolyonghatunk a városban. És vigyázat, bár Salamanca 160 ezres város, mégis, a sziesztát bizony komolyan veszik, és csak elvétve találunk nyitva bármit délután kettő és öt óra között. És ha éjszakai életre vágynánk, köszönhetően a nagyszámú diákságnak, akkor sem ér minket csalódás.