Naplemente és szivárvány - a Waipapa Point világítótorony Új-Zélandon

Új-Zéland déli szigetének vadregényes tájai közül a legtöbben a Fiordland mély fjordjait és magasba törő hegyeit ismerik.

A Catlins régió magányos vidékén szelídebb a táj: hullámzó dombok, erdők és legelők kísérik a mindig szeles óceánpartot.

A kis falvak és tanyák között mintha lassabban múlna az idő: turistáknak nyoma sincs, a helyieket is alig látni.

Az Atlanti-óceán partján csigaforgatók kutatnak zsákmány után, pingvinek költenek és oroszlánfókák próbálnak közelebb bújni egymáshoz, hogy a metsző hideg szélben egy kis melegséget leljenek.

A vad partvonal veszélyt jelent az erre hajózókra is: a Waipapa Point világítótornya is egy súlyos hajóbaleset után épült, a további tragédiák megelőzésére.

Új-Zéland utolsó két, fából épült világítótornyának egyike már 1884 óta számít biztonságos tájékozódási pontként: számtalan viharral dacolt azóta.

Az elhagyatottságában is hangulatos környék főleg naplemente idején látványos: főleg, ha egy hitelen jött nyári vihar is erősíti a fények drámai színjátékát.