Naplemente a Tuz Gölünél

Törökország igazi megismeréséhez hozzátartozik az is, hogy átéljük Anatólia kietlen magányát, elámuljunk végtelen horizontjain. A felföld szikkadt sivatagjának sárgás földszíneit ritkán, de megtörik a lefolyástalan tavak széles víztükrei. Nyár közepére azért nagyon lecsökken a könnyen illanó csoda-délibábokat produkáló vízfelszín.

A hatalmas tó ugyanis csak tavasszal, a nagy esők és a hóolvadás után hatalmas: nyáron egyre zsugorodik a hőség szárító tevékenysége miatt. Mivel ez a nagymértékű párolgás évezredek óta sújtja ezt a lefolyástalan medencét- úgynevezett ovát- komoly, 26-33%-os sótartalom halmozódott fel a tóban. A víz elillanásával ugyanis csak a tó vízgyűjtőjéről idemosott ásványi anyagok maradnak a mederben- legnagyobb részben a nátrium-karbonát, nagyon magas koncentrációban. Ennek köszönhetően az egész tó élettelen, partját és medrét több méter vastag sókéreg fedi.

Annak idején ezt összesöpörték a helyi nomádok, és az Oszmán Birodalom széltében-hosszában kereskedtek az így nyert természetes ízfokozóval. További érdekességek a tóról.

Csodálatos tájképi élményt jelent ez a tó, különösen nyár végén, mikor az amúgy sem mély víztömeg még sekélyebb lesz, és a tó eredeti, tavaszi méretének töredékére zsugorodik. Ilyenkor be lehet sétálni a medrébe, ahol ízelítőt kapunk a vastag sókéregből, ami az idők folyamán felhalmozódott itt. A táj naplementekor a legszebb: a lemenő nap hihetetlen fényeket produkál, elkápráztatva az ide érkezőket. A tavat könnyű megtalálni, hiszen az Aksarayból Ankara felé tartó főútvonal mellett fekszik. Ha erre visz az utunk, ne hagyjuk ki ezt az élményt, addig is íme egy kis ízelítő vetítés.