Mesébe illő valóság - Jón szigeteken barangolva

Frissítő, sós vízpermetet szór a tengeri szél. Az autóbusz egyik ablakából meredek, zölden ragyogó domboldalakat, a másikból a végeláthatatlan kék tengert látom. Korán van még, mégis a vízen számtalan fehér kishajó lebeg. Kirándulni induló turisták, görög halászok, magánvitorlások. Semmi kétség - ez Korfu szigete.

Költők, írók, ismert történelmi személyek kedvelt görög paradicsoma. A sziget termékeny talaja, kikötői és nem utolsó sorban szépsége komoly csatákat szított az ókortól egészen a második világháborúig. Rómaiak, normannok, velenceiek, franciák -Napóleon vezetésével-, orosz-török haderők, németek és britek is szállták már meg ezt az alig 65 kilométer hosszú szigetet. Görög fennhatóság alá 1864-ben került, amikor az angolbarát dán Vilmos herceget I. György néven Athénban királlyá koronázták. Nagy-Britannia baráti gesztus gyanánt átengette Korfut és a másik hat jón szigetet Görögországnak.

Korfu, a kalandorok szigete
Talán nem vetnek meg érte, ha azt írom, Korfu inkább a kalandorok szigete, mintsem a parton pihenő nyaralóké. Autóval, motorral, hajóval, de akár a helyi buszokkal is körbeutazható, amelynek semmi túlzással, minden szeglete más és más szépségeket rejt. És talán nem vagyok egyedül azzal a megállapításommal sem, hogy aki egyszer már járt itt, minden vágya visszatérni.
Hat éve annak, hogy utoljára Korfura utaztam, de a mai napig nem tudtam elfelejteni a Paleokastricai kilátást a domboldalról, vagy a Canal d’Amour-t Sidari-ban.
Emlékszem a pillanatra, amikor nem tudtam lenyomni a fényképezőgépem gombját, mert belefeledkeztem egy parányi türkizkék öböl látványába, amit egy domboldalról lenézve fedeztem fel. Mint egy tökéletesre photoshoppolt képeslapnál, úgy hajlott bele a képbe egy rózsaszín leanderbokor ága.

Busszal a szigeten

Mindenképp érdemes végig nézni a szállodák adta kirándulási lehetőségeket. Aki szeretné Korfut minden oldaláról megismerni, az egy napos buszos kirándulás erre a legmegfelelőbb.
A buszban ülve is elkalandozhatnak a gondolataink a tengert és a tájat fürkészve. A dimbes-dombos sziget legszebb kilátóihoz azonban egy jó nagy adag bátorságra is szükség lesz, ugyanis a keskeny szerpentineken sokszor úgy tünhet, még egy autó sem férne el, nem hogy egy busz.

Az egyik ilyen kacskaringós kirándulás része a festői panorámával rendelkező Paleokastrica, Korfu északnyugati részén fekszik. A sziget legszebb részének mondott helységet Korfu fővárosából, Kerkirából érhetjük el a leggyorsabban. Paleokastrica öt kis öböl együttesből áll, hol homokos, hol köves partszakaszok érik egymást. Paleokastrica fölött fekszik Lákonesz település, ahol csupán 50 fő éldegél. Érdemes fellátogatni a falucskához, ugyanis lélegzetelállító kilátás nyílik a hajókikötőként is működő partszakaszra. Egy kávézó, a Bella Vista is várja a kirándulókat a magasban, ahol érdemes megkóstolni a jegeskávé különlegességeket. 
A kirándulás másik fontos megállóhelye a délen fekvő Achilleion palota. Sissi császárné 1960-ban járt először Korfun, első látásra beleszeretett a szépségébe. Építetett egy palotát, amely nyár rezidenciaként működött. Kerkira várostól mindössze 10 kilométerrre található, tehát szintén nagyon közel a központhoz. Megosztó vélemények sora illeti az épületet, sokan giccsesnek, erőltetettnek találják. A palota az első világháborúban hadikórházként funkcionált, majd a 20.század végén megnyitották a nagyközönség számára, azóta múzeumként üzemel. Számomra a palota kertje az, amely minden alkalommal magával ragad. Mindenfelé múzsákat, isteneket és istennőket formáló szobrok vigyázzák a palota nyugalmát. Közülük is a leglátványosabb műremek a park legvégén található Győzeldemes Akhilleusz bronzszobra, amely 11,5 méter magas.

Az Achilleion-tól északra egy egészen új környezetben találjuk magunkat. Hat évvel ezelőtt itt, Sidáriban laktam, ahol egy 8 kilométeres homokos tengerpart terül el. Ez a legfejlettebb üdülőhely az egész szigeten, természeti látnivalóban talán a legérdekesebb is. A tengerparton sétálva méretes sziklafalakba botlunk, amelyek egészen különleges alakzatokat öltenek a szél és a víz hosszas munkájának köszönhetően. A strandolók szeretnek ezeken a sziklafalakon sütkérezni. Egyes magasságokból a vízbe ugrálás is engedélyezett. Közel a Canal d’Amour, azaz szerelmesek öble, amely egy kis sportra hívja a párokat. A hiedelem szerint a szerelmespároknak át kell úszniuk a két, egymással szembenfekvő sziklafal között, és akkor szerelmük örökké tart. A két sziklafalról úgy tartják, két kővé dermedt szerelmes néz egymásra.

Hajókázás az idilli Páxi-ra

Egy másik kirándulás alkalmával az úticélom Páxi, a hét fő jón sziget legkisebbike volt. Perama üdülő komplexumában foglaltam szobát, amely az egyik legszebb olivaligetében található, Korfu keleti szélénél. A szálloda és a hozzá tartozó bungalók egy domboldalra épültek, ahonnan a kilátás minden napszakban lenyűgőző volt. Az épületeket körülölelték a különböző citrusfélék, virágok. A szigeten több, mint 100 fajta vadon élő virág honos. Intenzív színeiket a többször egész napon keresztül tartó esőzéseknek köszönhetik. Bár nyáron ritka a több órás záporeső, én kifogtam egy ilyen napot is.
Perama-tól néhány percre található Benitses, ahonnan a kora reggeli órákban indult a hajóm Páxira. Aki erre a kirándulásra adná fejét, jó, ha tudja, egy közel 3 órás hajóútra található a sziget Korfutól. A tengeri betegeket nem kíméli a vad hullámzás, amely a nílt tengeren igen erős is lehet. 

Mielőtt a hajó kikötött volna az alig 1500 lelket számláló kisvárosban, két barlangot is érintettünk a közelben. Minél közelebb kerültünk a szárazföldhöz, annál magasabbra emelkedtek az éles sziklafalak. Itt a víz akár 90 méter mély is lehet. A legnagyobb barlangot Ipapandinak nevezik, amelyről úgy tartották, hogy Poszeidon otthona volt. Érdekes kontrasztot szült a borotvaéles, szürke sziklafalak és a nyugodt, kristálytiszta, néhol kék, néhol zöldes árnyalataiban játszó víz találkozása. Mintha ember nem lépett volna még erre a partszakaszra, csak a természet uralta volna a térséget. Aztán egy lépcsős sziklafal egyik zugában felfedeztem egy könyvét olvasó férfit több méterre a víz fölött.

Páxi-n bár naponta kötnek itt ki turistákkal tömött hajók, mégsem éreztem zsúfoltnak az utcákat, vagy a vendéglőket. Számos keskeny sikátor teszi festőivé a város látképét. A helyi öregek nyugodt és barátságos természetűek. Szívesen mutatták meg az utat a legfinomabb fagyizóshoz, vagy ahol megvehetjük a szuveníreket otthonra. A kikötőben sorakozó kékre, sárgára festett ladikok és a házak színkavalkádja a fotósok mekkájává teszi Páxit. Itt még a tengeri betegek is meggyógyultak. Legalábbis a visszaútig.
 

Írta és fényképezte - Czank Lívia, további írásait a czanklivia.com - on találod